Kortárs művészek reflektáltak a Soá áldozata, Ámos Imre életművére és a 20. század etikai kérdésére. Mit jelent a holokauszt után a művészet? Hogyan lehet a megérthetetlent követően alkotást létrehozni? Mi az, ami a holokausztot követően reményt ad? - Ilyen és hasonló kérdések alapján fogalmazták meg képzőművészek, írók és zenészek gondolataikat, amelyek mind egyöntetűen a remény és az élet mellett állnak ki. Kortárs összművészeti kiáltványként álltak össze a kiállítás alkotói, hogy a tragikus körülmények között elhunyt Ámos Imre előtt tiszteletüket tegyék. A kiállítás azonban túlnő az hommage-on, hiszen nem csupán a megbecsülés, hanem az egybehangzó meggyőződés is megfogalmazódik, amelyet a kiállítás fővédnöke, Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi így öntött szavakba: „Az istenorca hordozói nem gyűlölködhetnek egymással.”

Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány, a Collegium Hungaricum Berlin (CHB) és a Magyarországi Evangélikus Egyház szervezésében létrejövő összművészeti kiállítás a mindennapi pártpolitikán túlmutatva kíván a múltra reflektálva a jelennek üzenni.

A megnyitón Polnauer Flóra énekét Can Togay János, a CHB igazgatójának köszöntője követte, majd Fabiny Tamás evangélikus püspök megnyitója következett. Fabiny Tamás a magyarországi holokauszt történelmi ismertetését követően a „Hol van Isten?”, „Hol van a te testvéred?” és a „Hol vagyok én?” hármas kérdésére irányította a figyelmet.

Fabiny Tamás megnyitó beszédében elmondta: „A tagadás szelleme ma is köztünk van. A kiállításra küldött reflexióiban Parti Nagy Lajos nem véletlenül emleget »cigánygyilkosságokat és tiszaeszlározást«. Egyáltalán, ahol a Parlamentben vagy azon kívül listákat próbálnak emberek bizonyos csoportjáról összeállítani, ott tovább él Kain lelkülete. Hiszem, hogy ez a kiállítás is hozzájárulhat ahhoz, hogy a másikat ismét testvérnek tudjuk nevezni. Testvérem, Ábel, testvérem, Ámos Imre, testvérem, Radnóti, testvérem, Balog Mária. Ámos Imre Chagallt is idéző Krisztus-ábrázolásai kapcsán pedig Martin Buber és Schalom Ben-Chorin szép szavával az is mondhatjuk: Bruder Jesus, testvérem, Jézus.”

A „Hol vagy te?”kérdésre a püspök kifejtette: „Benczúr Emese installációjára hívom fel ebben az összefüggésben a figyelmet. A gombostűkkel kirakott felszólítása mindig az adott nézőpontra vonatkozik: »Arra emlékezz, amit felejtenél!« Az egyháznak is a maga sajátos nézőpontjából emlékeznie kell. Emlékeznie kell mindarra, amit szóval, cselekedettel és mulasztással elkövetett, zsidó testvérei ellen is. Bűnvallást kell tennie. Akár úgy, ahogy Dietrich Bonhoeffer tette a náci Németországban: „Az egyház megvallja, hogy igehirdetése […] nem volt kellően nyílt és meggyőző. […] Megvallja félénkségét, a nehézségek előli kibúvásokat, veszedelmes engedményeit. Gyakran megtagadta őrállói és vigasztalói feladatát […], néma maradt, amikor kiáltania kellett volna, mert az ártatlanok vére az égre kiáltott. Nem találta meg az igaz szót a megfelelő módon, a kellő időben.” A ma nyíló kiállítás leírásában ez a mondat is olvasható: „A Magyarországi Evangélikus Egyház felelősséget érez a múltban elkövetett mulasztásáért, és a jelen kiállítást a bocsánatkérés és a szeretet kifejezésének szolgálatába kívánja állítani.”

A megnyitót követően asztali beszélgetésre került sor Isabel Enzenbach (Antiszemitizmus Kutatóközpont, Berlin) moderálásával. A dispután, amelynek résztvetői Balla Zsolt (rabbi, Lipcse), Fabiny Tamás (evangélikus püspök, Budapest), Kovács András (CEU, Budapest) voltak, a zsidó–keresztény párbeszéd, a magyarországi holokauszt és antiszemitizmus és a kiállítás értelmezése került szóba. A disputa végén Péter Vladimir ötvösművész, Anna Margit gyermeke személyes emlékezését hallhatták az érdeklődők. A disputáról videofelvétel készült, amely a CHB jóvoltából a jövőben elérhető lesz.

A Hol van a te testvéred? című kiállítás 2013. szeptember 15-ig tekinthető meg Berlinben.

A kiállítás kiáltványa:

1. Az élet tisztelete alapvető, mindenkit megillető és mindenkit a másik tiszteletben tartására kötelező érték.

2. Az európai etika a 20. században sérült; helyreállítása megtörténhet a zsidó-keresztény kultúrára alapozva.
3. Az emberi kreáció magában hordja az egymásért, az emberért és a természetért való felelősségvállalást. A visszaélésektől elzárkózik, az igazságnak ad helyet.
4. Az emberi kultúra felelőssége, hogy elutasítson mindenféle bántalmazást; az erőszakot elítéli, és békességre törekszik.
5. Az individuum nem önmagában áll; szem előtt tartja a közösséget és annak értékeit, és ezek tudatában, a jót keresve dönt.
6. A faji, nemi, származási vagy bármilyen egyéb megkülönböztetéssel szemben az egyenlőség, az egyetemes emberi értékek mellett áll ki.
7. Az egyéni, társadalmi, politikai érdekeken felül áll egy egyetemes norma, amely ezeket meghatározza. Ez a másik ember elfogadásán, az élet tiszteletén alapul.