– A hittan oktatása a második világháború után évtizedekig szünetelt, generációk nőttek fel úgy, hogy „csak” gyülekezeti hitoktatásban vehettek részt – hála Istennek, ha nehézségek közepette is, de erre lehetőség volt. A rendszerváltás után sorra indultak újra az egyházi iskolák, és bővült az érettségi tárgyak köre is: a maturáló diákok számára a törvények immár lehetővé tették a hittanérettségit is. Ma sem kötelező elem a hittanérettségi az egyházi gimnáziumokban, hanem lehetőség. Nem „csak” a bibliaismeret, a teológia, az egyháztörténelem, a dogmatika tudományában való elmélyülésre, hanem tartalmas „ifiórás” beszélgetésekre, az élet nagy kérdéseinek tisztázására – mondja az iskolalelkész.

– Lelkész úr, mikori az első hittanérettségis élménye?

– Pontosan húsz évvel ezelőttről való: kelenföldi lelkész voltam 1995-ben. Schulek Mátyás igazgató úr hívott meg a Deák térre tanítani. Két osztályom volt, s az érettségizők felkészítése is az én „úttörő feladatom” lett. Nem voltak még előzmények, járt utak: az iskola történetének első érettségije és hittanérettségije volt ez. Először tehát ekkor, 1995–96-ban készítettem fel diákokat. Nagyon jó társaság jött össze, máig emlékszem rájuk. Nagyon élveztem az egész folyamatot, a tételek, a tematika kitalálását, felépítését. Együtt készültünk egy éven át. Ekkorra, tudomásom szerint, már országszerte választható volt a végzős évfolyamok számára a hittanérettségi is.

– Később aztán nem a tanároknak kellett kitalálniuk a tematikát, egyre több segédanyag jelent meg.

– A 2000-es évek körül Sólyom Anikó hittan-tantárgygondozó vezetésével összeállítottak egy úgynevezett tételbankot. Kidolgozott tételsorról van szó, amelyből az érettségire felkészítő hittantanár válogathat, ugyanakkor van arra is szabadsága, hogy maga állítson össze tételeket. Itt, a Fasorban először 2012-ben érettségiztettem, akkor egy háromfős kis csapatom volt. Az ő számukra összeállítottam egy tételsort az említett tételbank alapján, húsz A és húsz B tételt, kifejtős, illetve szöveg- és forráselemzős feladatokat. Ez is jó élmény volt – az ember ilyenkor alkot. A tanárnak mindig az az öröme, ha nem egyszerűen továbbadja azt, amit neki is megtanítottak, hanem maga is hozzátehet. A tételsor kidolgozása ilyen alkotási lehetőség.

– Az idő múlásával nyilván változik a hittan anyaga is…

– Jelenleg a hittankönyvsorozat cseréje zajlik egyházunkban – a régiek kifutnak, újak jönnek –, ebben a munkában is részt vehetek, meghívott a középiskolás hittankönyveket készítők munkacsoportja. Az új hittankönyvek felmenő rendszerben kerülnek be az oktatásba – idén a kilencedik évfolyamosok kapták meg az új taneszközt –, vagyis az érettségire felkészítés még a régi tankönyvek alapján folyik. Legkorábban három év múlva lehet érettségi az új könyvek anyaga alapján.

– Kik választják a hittanérettségit? Kizárólag a teológiákra készülők?

– Mivel elég nagy a nyomás a diákokon, elsősorban továbbtanulási szándékkal vizsgáznak belőle, tisztán „csak érdeklődésből” nemigen, hiszen nagyok számukra a követelmények. De volt már olyan is, hogy valaki az öt érettségi tárgya mellé hatodikként választotta a hittant – ez persze a kivétel. Jellemzően a hittudományi képzésben – lelkész vagy hittanárszakon – tovább tanulni szándékozók választják a hittanérettségit.

– A középiskolai kötelezően választható hittanoktatás maga után vonhatja idővel a kötelező hittanérettségit is?

– Nem, nem valószínű, még az egyházi iskolákban sem. Az általánosan kötelező szabályok értelmében érettségi vizsgát tenni magyar nyelv és irodalomból, matematikából, történelemből és egy idegen nyelvből, illetve egy ötödik, szabadon választható tárgyból kell. Ez utóbbi lehet a hittan is, de nem hinném, hogy bármely iskolafenntartó kötelezővé tenné, beleértve az egyházakat is. De jól is van ez így, hiszen a fent említett tények miatt nem túl sok, de elkötelezett diák számára nyitott ez a lehetőség és ezáltal az út az egyházi felsőoktatásba.

– Tudom, nem egyszerű feladat különböző tárgyakat összehasonlítani, mégis érdekelne, nehézségét tekintve hol helyezkedik el a hittan a többi érettségi tárgy között. Végigfutva a tételsoron azt látom: igen átfogó, részletes, elmélyült felkészülést igénylő, nagy anyag. Nem lehet „könnyű érettségi” a hittan…

– Valóban, semmiképpen sem lehet könnyűnek, laza érettséginek nevezni. Négy év anyagát öleli fel. A hagyományos rendünk szerint volt egy ószövetségi, egy újszövetségi, egy egyháztörténeti és egy rendszeres teológiai év. Kétszer húsz tétel tartalmazza ezt az anyagot úgy, hogy az A és a B tételek között egyaránt van öt-öt mindegyik év anyagából. Teljesen egyenletesen oszlanak el tehát a tanult ismeretek – nem lehet például „csak” bibliaismerettel eleget tenni a vizsgának. Azért sem egyszerű megtalálni a hittan „nehézségi fokát” a többi tárgyé között, mert emelt szintű érettségi már nincs belőle – hozzáteszem, korábban volt, de gyakorlatilag senki nem jelentkezett rá, mert sehol nem kívánták meg, így maradt a középszintű –, viszont kizárólag szóbeli a vizsga. Van, akinek ez könnyebbség, van, akinek nehézség… Az írásbeli rész a többi tárgy esetében sokaknak előnyt jelent, ha kevésbé tudnak helytállni a szóbelin. A hittanérettségi megkívánja, hogy értelmesen, árnyaltan, komplex módon tudjon beszélni a diák egy témáról. Ez alkatfüggő. Van, aki először itt küzd meg azzal, hogy tizennyolc évesen képes-e hat-nyolc perces kiselőadást tartani egy témáról – a legtöbben először kerülnek ilyen helyzetbe. De ettől nem kell félni, hiszen erre szolgál a felkészülés, a tételek végigbeszélgetése.

– A hittan hitünknek a tana… tehát speciális tantárgy… Hogyan viszonyul egymáshoz a gyerekek személyes hite, családi háttere és a tanulás motiváltsága, az előrehaladás a felkészülés során?

– Az a tapasztalatom, hogy olyan diák nem választja, akinek nincs hite. Kell hozzá ez a személyes motiváció. Akiket eddig érettségiztettem, azok kivétel nélkül mind hitben elkötelezettként vettek részt a közös munkában. Ellenpéldáról nem tudok.

– Hogyan jellemezhető az érettségire való felkészítés a lelkész, a hittantanár oldaláról? Sokunknak maradandó élmény a konfirmációi oktatás, éppen a lelkész személye, a biblikus téma lelkesítő, hittel történő átadása miatt. Itt is hasonlóan működik együtt tanár és diák?

– A tanár számára ez nagyon jó lehetőség. A hittancsoportok általában elég nagyok, átlagosan tizenöt-húsz fősek. Az érettségi előkészítő jóval szűkebb körű, legfeljebb öt diák vesz részt rajta. Ilyen kis csoportban egészen más léptékben beszélhetjük meg a dolgokat. Az előkészítő tehát intenzív, motivált, nagyon személyes, mint egy „békebeli ifjúsági óra”, amelyen érdeklődő fiatalok vannak együtt. Sokszor beszélgetés közben nem is halljuk meg a csengőt… Ez az óra az egyházi iskolában is oázis, kifejezetten jó, kiemelt alkalom a tanár és a diákok számára egyaránt. A tananyag szempontjából pedig azt érdemes elmondani, hogy aki hagyományos gyülekezeti környezetben nőtt fel, az jellemzően jól ismeri a Bibliát – számára a bibliai tételek nem nehezek. Egy kicsit többet kell dolgozni az egyháztörténettel, az utolsó szegmens, a dogmatika-etika viszont nehéz. Ez a mi tantervünkben is az utolsó évben kerül elő, ráadásul az érettségi év rövidebb, áprilisban befejeződik, és a felkészítés során – ha tartjuk az imént említett arányokat a tételsort illetően, s ebből is öt-öt tétel van – bizony ezen a területen kell a legtöbbet dolgozni. Olyan elmélyülést igényel, amely az átlagos hittanórán nem lehetséges.

– A tizennyolc éves fiatalokat „az élet nagy kérdései” is foglalkoztatják már. Tesznek-e fel érdekes, furcsa, provokáló kérdéseket? Mit adnak ők a lelkész tapasztalatához koruk világlátásával, sajátos generációs problémáikkal? A személyes beszélgetések során előjönnek súlyos kérdések is?

– Az ember gazdagodik ezeken a beszélgetéseken keresztül. A fiatalok nagyon nyitott szeműek, és nagyon érzékenyek. És amikor egy órán kicsit lazul a tananyag-centrikusság – nem csak adat, adat, adat és név, név, név kerül elő –, akkor nagyon szívesen elmondják azt, amit gondolnak. Ahogy például szociális különbségekre, életesély-különbségekre reagálnak. Hogy ilyen szempontból igazságtalan az élet. Időnként elemi, hitbeli kételyeket osztanak meg velem, s ez nagyon megtisztelő a hitoktató számára! Beavatnak abba, hogy valamit nem tudnak úgy hinni, ahogy a káté tanítja, s akkor erről elindul egy beszélgetés. Miért van így, mi lehet az oka, milyen tapasztalatok vannak emögött, és így tovább. Visszatérő megfigyelésem, hogy ezek a fiatalok nagyon sok filmet néznek. Jó filmeket. Ezekről is beszámolnak, beszélünk róluk. Nekem szerencsém van, mert a saját gyerekeim is sok filmet néznek otthon, így tőlük is kapok jó impulzusokat. Hogy kit mi érintett meg: ezeket összevetjük, és mindebből nagyon jó, mély beszélgetések alakulnak ki.

– Hogyan reagálnak a fiatalok a nem mai keletű, hanem talán a kereszténységgel egyidős feszültségre? Arra gondolok, hogy egyfelől itt van a morális válságtüneteket mutató, minket körülvevő világ, másfelől a keresztény egyházak az isteni üzenetet, a megváltás evangéliumát hirdetik, s azt, hogy minden egyes Krisztus-követő küldetése a hit megélése és a tanúságtétel. Azt, hogy ebben a világban van feladatunk. De nem könnyű ennek megfelelni… Mindannyiunk saját családi életében is adódnak krízisek.

– Tény, hogy a diákok közül nagyon sokan elvált szülők gyermekei. Meglepően sokan – akár itt a Fasorban is. Ez azt jelenti, hogy már tíz-tizenkét-tizenöt éves korban drámákat tapasztalnak meg emiatt otthon. Nagyon érzékennyé válnak a sérülések, a két szülő között meglévő feszültségek okozta igazságtalanságok és fájdalmak iránt. Éppen ezért izgalmas számukra az a kérdés, hogyan lehetne jobban. Ezen keresztül öntudatlanul, de készülnek arra, hogy ha felnőttek lesznek, ők ne rontsák el azt, amit a szüleik elrontottak. Soha nem csak tananyag, amiről szó van – reagálnak arra, ami velük történt, gondolkodnak, kérdeznek, utakat keresnek, a negatív tapasztalatok nyomán nagyon élő beszélgetések alakulnak ki. Fontosak ezek a személyes megnyilvánulások valamennyiünknek, nagyon nagy értéknek tartom őket.

– Mivel szokta a vizsga előtti napon útnak indítani a diákjait? 

– Igyekszem arra biztatni őket, hogy olyan gondolatokat fogalmazzanak meg a feleletekben, amelyekkel ők maguk is azonosulni tudnak. Olyasmit nem várunk el senkitől, ami „nem az övé”. Amit a diák mond, az a sajátja legyen! Ez akkor is értékesebb, ha esetleg dogmatikailag töredékes. Nem az a cél, hogy felmondjon valamit, amivel ő maga nem azonos. Eddig akárhány diák felelt nálam – beleszámítva a legrégebbieket is a Deák téren –, mindig ilyen feleleteket kaptam. Ez hozzátartozik az érettségi vizsga elemi céljához is, mert a felnőtthit is akkor érett, ha az ember személyes meggyőződés alapján tud hitbeli dolgokról beszélni, és nem egyszerűen csak tanult ismereteket ad vissza.