– A könyv előszavában azt olvassuk, hogy Huszár Gál a megújult kereszténység idején élt. Mit ért ezen?

– Amikor felekezeti elnevezéseket hallunk – akár kisegyházak, de történelmi felekezetek esetén is –, el se tudjuk képzelni, hogyan alakulhattak azok ki. Tudjuk, hogy volt a római katolikus egyház, az egyházszakadásról történelmi ismereteink alapján tudunk, de arról a rövid időszakról, amikor még nem voltak felekezetek, csak a hitújítás vágya, keveset beszélünk. Ez a kis időszak Luther kritikai harca, amikor nem felekezetekről gondolkodunk, hanem az egyház megújulásáról. Luther Márton nem új felekezetben, hanem szeretett egyháza megújításán dolgozott. Luther munkatársaival együtt azt hirdette, hogy anyanyelven kell a Bibliát az emberek kezébe adni, és anyanyelven jó énekelni. Luther ezért is készítette el a Biblia német nyelvű fordítását, valamint számos éneket is szerzett. Ez egy különleges korszak volt.

– Ez a lutheri alapelv Huszár Gál igen sokrétű szolgálatában is megjelent.

– A három fő gondolat – anyanyelven olvasni, énekelni és prédikálni – olyan alapelv, amit Szerb Antal is dicsért. Szerb úgy fogalmaz, hogy az említett alapelvek segítségével a magyar ember megteremthette az egyszemélyes templomot önmagában. Ez azt jelenti, hogy mindenki önmagát építi, ha az alapelvekkel él. Azok a szerzők, akik anyanyelven kezdtek el írni, ennek a megújult irányzatnak voltak a képviselői. Derék emberek, akik járták Nyugat-Európát, az ottani egyetemeket, vagy vándordiákok voltak, aztán hazahozták az ottani tanokat, és elindították itthon a reformációt. Ez még nem felekezeti gondolkodás volt, hanem hittek az igében és a lutheri tanokban.

– Huszár Gál hitvitákban vett részt, iskolát és nyomdát is alapított. Nagyon sokrétű személyiség volt. Miért kezdett foglalkozni a munkásságával?

– Már gyermekkoromban Szenczi Molnár Albert volt a példaképem. Ő a zsoltároskönyvének előszavában olyan elődöket emleget, akik nagyszerű énekeket írtak: Sztárai Mihályt, Huszár Gált, Szegedi Gergelyt. Az is felkeltette az érdeklődésemet, hogy az Alföldi Nyomda alapvetően Huszár Gál munkásságára vezethető vissza. Huszár nyomdagépe ma is ott van Debrecenben. Egyébként Huszár Gál több helyen is folytatott nyomdásztevékenységet. Vándornyomdász volt. Fel tudta rakni a gépét egy kocsira, és vitte magával. Mindig is voltak barátai, támogatói, akik nemegyszer (ki)segítették, előfordult, hogy börtönből szabadították ki. Amikor megtudtam, hogy Huszárnak 1560-ból van egy könyve, akkor az kezdett el érdekelni: ebből megismerhető, hogy amikor még nem volt hivatalos református és evangélikus egyház, csak a megújult vallás, akkor hogyan gondolkodtak.

– A hitújítás a magyar kultúrára is hatással volt.

– Ebben a rövid időszakban anyanyelvi szerzők sokasága – köztük Huszár Gál – jelent meg. Arany János irodalomtörténetében azt olvassuk, hogy ezek a költők a művelt latin költészet képviselőiként érkeztek Magyarországra, és a tudásuk segítségével megmártóztak a magyar nyelvben. Ezért születtek akkor máig maradandó versek és énekek. Alapvetően ők alapították meg a magyar költészetet. Előtte is volt anyanyelvi irodalom, de a tudatosan a magyar nemzet részére készülő lelkiismereti és világot vizsgáló énekek és lírák nem voltak jellemzők. Ekkor kezdtek megjelenni a művelődést szolgáló kiadványok is. Mindezt ennek a korszaknak és irányzatnak köszönhetjük. A templomi élet is változáson ment át. A reformátor követői már anyanyelven énekeltek és beszéltek a templomban. Ekkor az úrvacsora kiszolgáltatásának teológiai kérdéséről ment a vita, mely aztán a későbbiekben a két felekezet magyarországi létrejöttét eredményezte. Én nagyon boldog vagyok, hogy a református és az evangélikus felekezet létezik, hiszen óriási értéket teremtettek.

– A Zsoltárok könyvében több olyan zsoltárral találkozhatunk, mely az adott kor bizonyos értelemben vett politikai céljait is szolgálta. Huszár Gálnál ez mennyire jelenik meg?

– Dávidnál a 15. zsoltárban fontos kérdés, hogy a frigyláda mellé kit kell állítani. Huszár Gálnál arról olvasunk, hogy a pogányok a nyakunkra ülnek, és sanyargatnak minket, iskoláinkban veszett rókák vannak. Döbbenetes, hogy alapvetően énekről énekre kiderül, hogy milyen helyzetben élt az akkori magyarság. Ugyanakkor az is világos, hogy Istenhez, Krisztushoz fordul az énekmondó.

– Az említett kötetben, amely Huszár Gál énekeit közli, az egyik oldalon az eredeti könyv lapjai láthatók, a másikon a mai kottázás, valamint az ének szövege olvasható a jelen nyelvén. Kiknek készült a kiadvány?

– Elsősorban azoknak a kezébe ajánlom, akik a magyar nyelvvel szeretnek bíbelődni, és hitvallóak is egyben. Ezek a korabeli szövegek ugyanis olyanok, mint amikor egy régi templomba lépünk be. A dallamok és versek által a 16. század gondolkodását ismerhetjük meg, de ami igazán örvendetes: üzenetük ma is aktuális. A szöveg megmutatja a korabeli helyesírást, a tördelést. Ahol nem szerepelt kotta, ott Csomasz Tóth Kálmán, H. Hubert Gabriella és más kutatók útmutatóit használtam fel, hogy megtaláljam az eredeti dallamot. A könyv előkészítését, sőt az éneklést is Kobzos Kiss Tamással szerettem volna végigcsinálni, de sajnos ő eltávozott közülünk. Ezért is ajánlottam neki ezt a kiadványt. Amikor a kötet előkészítését befejeztem, elmentem Lantos Szabó Istvánhoz, aki átnézte a kottaírást.

– Az eredeti kottákat nézve jól látszik, hogy a kottaíró igen szűkszavúan bánt az információkkal.

– Igen, az eredeti kottában nincsenek előjegyzések. A gregorián idején a szoprán volt az első szólam. Ezt később a tenor váltotta fel. Amikor egyszólamú kottát közöltek, az akkori zenész tudta, hogy az alsó szólamok hogyan illeszkedtek az első szólamhoz. Ezt mára sok esetben nem könynyű visszafejteni.

– A koncertek mellett számos közönségtalálkozón is részt vesz, ahol a dallamos egyháztörténeti énekmondásnak lehetnek fültanúi a gyülekezetek, közösségek. Több koncerten megismertette már a közönséget Huszár Gál énekeivel. Milyen a fogadtatás?

– Igazi öröm, hogy a közönség nagy kíváncsisággal hallgatja Huszár zenéjét! Az énekek között számos vándordallam van, azaz egy dallam más szöveggel is megtalálható, így többen is jelezték, hogy egyes énekeket más szöveggel, de ismernek. Ugyanezt Tinódi Lantos Sebestyénnél és másoknál is felfedezhetjük. A dallamok ebben a korban szabadon utaztak ide-oda. Ahol lehetőség van rá, ott az előadás keretében igyekszem az egyes versek, dallamok történetét is elmesélni. Volt olyan estem, ahol az 51. zsoltár három formáját is bemutathattam. Egy másik alkalommal a 42. zsoltár Balassi-, Huszár Gál- és Szenczi Molnár-féle változatát is előadtam. A három költői nézőpont párhuzamos megismerése mindenkinek nagyon izgalmas volt. A hallgatóság felfedezhette, hogy egyes költőink – ötven-hatvan év különbséggel – hogyan látták ugyanannak a zsoltárnak az üzenetét.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 3. számában jelent meg, január 22-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.