– Az éneklés, versmondás, színház mind szolgálat. Neked mi a szolgálatod?

– A művész – még akkor is, ha nem hívő – szolgál. Hiszem, hogy egy szerep megformálásakor, éneklés, versmondás közben csatornává, „üres edénnyé” válunk, amely a mennyei Atya által telítődik meg. Nekem ebben az a dolgom, hogy ezeket a felsőbb tartalmakat tehetségemhez mérten, magamon átszűrve továbbadjam. A színház, az előadóművészét szolgálat, és minden egyes szolgálat ünnep, mely az embert nemesíti, magasabb régiókba emeli.

– Ehhez az sem mindegy, hogy milyen előadásban lép fel valaki, hiszen nem csak lélekemelő színdarabok vannak…

– Számomra nagyon fontos, hogy olyan darabokban szerepeljek, amelyek az értékrendemmel összeegyeztethetőek; emelt fővel állni a színpadon, hogy ne legyen szégyenkeznivalóm sem Isten, sem a szeretteim, sem önmagam előtt.

– A színházi életben nem veszélyes visszamondani szerepeket? Nem esik ki így könnyen a rostából valaki?

– Ennek valóban megvan a veszélye. Popper Péter ezt úgy fejezte ki, hogy „félelem az elkallódástól.” Mindig ott van, hogy ha valamit visszamondok – mert például nem tudom vállalni személyes vagy világnézeti okoktól vezérelve –, akkor van-e tovább. Ez szabadúszóként még nehezebb… Amikor kiderült, hogy a végzős színiakadémiai osztályunkból senkit sem szerződtetnek társulathoz – mert olyan volt éppen a színházi éra –, akkor többen kétségbe estünk. Utána rájöttem, hogy ez akár hatalmas kegyelem is lehet. Mindig is éreztem, hogy a Gondviselés terelget, hogy Isten tenyerén ülök, így olyan feladatok találtak meg, melyeket büszkén tudtam vállalni. Lehet, hogy a hivatástudat fűt ennyire, de sosem az anyagi hozadéka alapján választom ki, mit vállalok el. Az igazi értékek nem pénzben mérhetők, sőt, az Isten előtt sem anyagi javainkkal fogunk elszámolni. Természetesen fontos, hogy az embernek legyen fedezete a megélhetésre, de eddig, hála az Úrnak, mindig ki tudtam fizetni az albérletet, s volt étel, ital az asztalomon.

– Délvidéken születtél, Budapesten élsz. Mi az a „különleges szín”, amit magaddal hoztál?

– Nagyon hálás vagyok ezért a kétlakiságért, hogy külhoni magyarként létezhetem itt. Szüleimtől, nagyszüleimtől a keresztény értékek mellett a magyar tradíciók tiszteletét is örökül kaptam. Nem esem kétségbe a váratlan helyzetektől. Szüleim is nagyon kitartó emberek, nem adják föl egykönnyen. Természetesen ebben a hit nagyon sokat segít. Hálás vagyok a családomnak, hogy megtanítottak küzdeni, hogy ne a könnyebbik utat válasszam, hanem mindig mérlegeljek, s ha göröngyösebb is, de azon menjek végig. Megtanítottak az alázatra, a tiszteletre, a szeretetre. A bizalomra. Arra, hogy mennyire fontos ezeket megélni és átörökíteni.

– Böjte Csaba intézményeiben sokszor végzel karitatív szolgálatot. Honnan jött ez a fajta érzékenység?

– Csaba testvérrel Kiss Márton atyán keresztül találkoztam, mert a bélfenyéri Szent Miklós Gyermekotthonnak vagyok lelkes pártfogója. Ez az árvaház most lépett „kamaszkorba”, 15 éve működik, létrehozásában pedig Böjte Csaba is segített. Marci atya egy könyvbemutatót követő vacsorán mesélt először a gyermekotthonról. Meghívott magukhoz, így megtapasztalhattam, hogyan tud az Isten szeretetével működni egy ilyen intézmény, s hogy mennyi önzetlen ember sorakozik fel e nemes cél mögé. Tudtam, hogy pénzzel nem tudok segíteni, de a talentumaim felajánlhatom. Ebből jött az ötlet, hogy indítsunk jótékonysági koncerteket. Emellett gyermektáborokba is eljártam, Csaba testvér nagyváradi, nagyszalontai, dévai házaiban is énekeltem az ottani gyermekeknek. Hálás és áldott vagyok ezért a szolgálatért, jó látni, mennyi adományozóra számíthatunk, sokak pénzzel, élelmiszerrel, ruhával, könyvvel, játékokkal támogatják a rászorulókat.

– A mai missziói konferenciát megelőzően is próbád volt. Jelenleg min dolgozol?

– Úgy tűnt, ezen a nyáron nemigen lesz munkám. Elmentem válogatásokra, s olyan kivételes helyzetben találtam magam, hogy szinte mindegyikbe beválogattak. Jelenleg három párhuzamos próbafolyamat zajlik – kisebb csúszásokkal. A bazilikában Avilai Nagy Szent Teréz látomásairól, hitéletéről készülünk egy darabot bemutatni. Emellett két zenés darabban, a Grease című musicalben és a Lili bárónő című operettben is szerepelek majd. Több fellépésem, előadásom is lesz, melyekre folyamatosan készülök.

– Nagyon sokrétű tevékenységi kört folytatsz. Mik a hosszú távú terveid?

– Szeretnék több lábon állni, és amilyen formában csak tehetem, adni magamból. Távolabbi terveim között szerepel még a gyógypedagógia elvégzése is. A F.A.R.M. 11 improvizációs társulat tagja is vagyok, ahol látom, hogy egy jó színházi előadás, a közönséggel való élő kapcsolat balzsamozza a lelket. Keresem azokat az irányokat, melyekkel a színház gyógyító jellegét is tudom hangsúlyozni. Szeretném, hogy minden, amit most csinálok, megmaradjon az életemben. Nem is akarok fontossági sorrendet felállítani, mert ez a sok elfoglaltság okkal érkezett. Nekem az a dolgom, hogy képességeim, lélekjelenlétem legmagasabb fokán valósítsam meg őket.