A bécsi Kunsthistorisches Museumban őrzik ma azt az oltárt, amely 1538–40-ben készült Mömpelgard (ma Montbéliard, Franciaország) grófság ura, György württembergi gróf megrendelésére. Az oltáron „olvasható” képeket a herrenbergi festő, Heinrich Füllmaurer (1497–1547/58) és tanítványai készítették. A festő közeli barátja volt Kaspar Gretter (1501–1557) teológus, reformátor, evangélikus prédikátor, aki minden bizonnyal több esetben is segítségére volt festőnknek (ahogy id. Lucas Cranach számára is segítséget nyújtott Luther Márton oltárképei megtervezésekor), e kompozíciók megalkotásakor is, amelyek Luther bibliafordításán alapszanak. 

A mömpelgardi oltár hat szárnyán összesen százötvenhét kép meséli el Jézus életét, egyúttal újszövetségi jeleneteket elénk tárva: mintegy illusztrációs anyagként szolgálva az evangélium oktatásához, támaszként a prédikáló lelkész számára, hiszen a bibliai könyvek szövegét az igehelyek megjelölésével együtt – a képeket címkézve – díszes keretben minden kép felső részén együtt olvashatjuk. A szárnyasoltárt, az egyházi ünnepkörnek megfelelően nyitják és zárják, tehát tesznek láthatóvá és rejtetté képeket általa: adventben és nagyböjt idején a zárt szárnyak általában Krisztus szenvedését, áldozatát mutatják, míg a nyitott szárnyak történeteket mesélnek el, jellemzően a helyi gyülekezet által tisztelt szent legendáját. A mömpelgardi oltárkép azért is különleges, mert több szárnya van – polyptychon, tehát lapozható táblakép –, így teljesen nyitott állapotában az oltár középképén a Golgoták hegye jelenik meg. Behajtott állapotában pesig képregényszerűen sorakoznak egymás mellett és alatt az újszövetségi jelenetek. 

Az előadásban megismerhettük a kép történelmi hátterét, sorsát – hogyan került Mömpelgardból Bécsbe –, hogyan közvetítik az újszövetségi jelenetek a lutheri tanításokat, s milyen új kompozíciókat, ikonográfiai megoldásokat kellett bevezetnie a festőnek ahhoz, hogy korábban nem ábrázolt jeleneteket is – mindenki számára érthető, felismerhető módon – megalkothasson, s milyen előképeket használt ehhez, s azt is, hogy hogyan kerülnek a Golgota hegyére ismert teológusok, nemesek. Az oltárképet teológiai, nyelvészeti, történelmi és művészettörténeti szempontból is gazdagon lehet elemezni, s e sokatmondó és mégis rejtélyes alkotás megismeréséhez vezetett minket közelebb Páll Csilla. 

Az oltárképet megismerve azt mondhatjuk, fontos, hogy minden korszakban megtalálja az egyház azt a megfelelő kommunikációs csatornát, amelyen keresztül elérhetővé és átélhetővé tehető az örömhír – erre volt képes a maga korában ez az oltár is. 

Az alkalmon Marosszéki Tamás színművész, a Soproni Petőfi Színház tagja Luthernek öltözve szólaltatta meg a wittenbergi reformátor tanítását. Igemagyarázatot Fabiny Tamás püspök, a szabadegyetem házigazdája tartott a jelenlévőknek.

A helyszínen megtekinthető volt a nagyszabású oltár másolata, amely több helyszínt bejárva válik megismerhetővé az evangélikus közösségek számára a jövőben.

Aki többet szeretne tudni e különleges alkotásról, annak ajánljuk Páll Csilla mömpelgardi oltárról szóló tanulmányát – Az evangélium képekben – Rendhagyó evangélikus oltár Bécsben –, amelyet a Credo 2018/3–4. számában is olvashatunk.