Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perc elteltével valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és elsietett.

Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Az anyuka nemsokára továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket. A negyvenöt perces előadás alatt mindössze hat ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából húszan adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen harminckét dollár gyűlt össze.

Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált. A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait három és fél millió dollár értékű Stradivariján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt telt házas előadáson lépett fel egy bostoni színházban, ahol a jegyek átlagosan száz dollárba kerültek…

Joshua Bell metróbeli álruhás fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post napilap szervezte. Azt vizsgálták, hogy hétköznapi környezetben, alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e, hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben. A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk, és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?

Böjti kérdés is: mi mellett megyünk el nap mint nap észrevétlenül? Mi mindent nem veszünk észre, amit észre kellene vennünk? Mi akadályozza a látásunkat? Ahogyan az emmausi tanítványok látását akadályozta valami, és emiatt nem ismerték fel az útitársban Mesterüket. Mi mellett, ki mellett megyünk el vajon az idei böjtben? Kit nem veszünk észre, akinek éppen a mi szavunkra, a mi kezünkre, a mi időnkre lenne szüksége?

Van szemünk észrevenni a segítségre, vigasztalóra szorulót? Van szemünk észrevenni az útszélen fekvőt, ahogyan az irgalmas samaritánusnak volt? „A test lámpása a szem” – mondja Jézus a Hegyi beszédben; nagyon egyértelműen rámutat arra, mennyire fontos is a szem. A látás, a meglátás, a belátás, a tisztánlátás képessége.

Jézus a test lámpásaként tárja elénk a szemet, mi sokszor azt mondjuk: a szem a lélek tükre. Gyönyörű mindkét kép, egyértelműen üzeni meg: a szem az őszinteség érzékszerve. Szemben a szájjal, amely képes hazudni, a szem nem képes erre. „Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!” – folytatja Jézus.

Böjti bátorításként, de figyelmeztetésként is elénk tárja, hogy milyen következménye is van a tiszta, illetve a gonosz szemnek. Tétje van annak, ha van látásunk, rálátásunk észrevenni az ajándékba kapott életünkben a Jézus-követésünkből adódó feladatainkat. Isten országát ugyanis keresni kell, „szemmel kell tartani”, észre kell venni a ránk váró kihívásokat és továbbadni a szabadítás örömhírét – hogy tudniillik: boldogok a tiszta szeműek. Boldogok, áldottak, mert ők megértették az irgalom titkát, a szem valódi küldetését.

Böjtben is, böjtben különösen is boldogok a tiszta szeműek. Akik képesek Jézusra nézni, hozzá igazítani a tekintetüket. Jézusra, aki a böjtöt nemcsak átéli, megéli, de beszél is róla. Fontosnak tartja, de nem érdemként kezeli. Elutasít mindenfajta képmutató, magamutogató böjtöt. És megtérésre, szeretetre, másokért élésre, az Atyára való figyelésre hív.

Böjt van. Ne rohanjunk át rajta! Ha kísért is minket a rohanás, merjük azt mondani: távozz tőlem! Vegyük észre a böjtöt, ne veszítsük szem elől. Ne menjünk el mellette úgy, ahogyan a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell mellett elmentek az emberek, és nem vették észre, hogy micsoda érték is van a szemük előtt.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 86. évfolyam, 7–8. számában jelent meg 2021. február 21-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.