Talán a Völgység egyik legszebb épülete a bonyhádi evangélikus gimnáziumé. Az 1908-ban emelt, sárga, szecessziós főépület lenyűgözi az arra járót.

Tolna megye lankás, dimbes-dombos táján – ahol a 19. században még nagyszámú német ajkú evangélikus lakosság élt – 1806-ban alapítottak a lutheránusság szándéka szerint iskolát Sárszentlőrincen. Akkor az intézménynek kettős célja volt: egyrészt hazafias érzelmű, a nyelvben jártas tanítók képzése, másrészt a továbbtanulni vágyó ifjaknak megfelelő műveltség nyújtása – olvashatjuk az gimnázium honlapján is az intézmény történetét. Ebben a három évfolyamos kisgimnáziumban tanult 1831–33 között Petőfi – akkor még Petrovics – Sándor is. 1870-ben költöztették az intézményt a Völgység virágzó fővárosába, Bonyhádra; 1949-ben államosították, 1992-ben került vissza az evangélikus egyház tulajdonába.

Az iskola tehát lassan százötven éve áll a város szívében, hatalmas, ligetes udvarral kürülvéve. A műemléki védettségű főépület mellett régebbi és újabb épületszárnyak – kollégiumi rész, tornaterem, sportcsarnok – és sportpályák is helyet kaptak, tanúskodva a folyamatos fejlődésről.

Hozzáadott pedagógiai érték

A gimnázium padjait koptatta nem egy olyan diák is, aki később nagy nevet szerzett: ide járt például Ordass (akkor még Wolf) Lajos, egyházunk püspöke; Lotz János nyelvész, a Stockholmi, illetve a New York-i Columbia Egyetem professzora; évtizedekkel később Nusser Zoltán Széchenyi-díjas neurobiológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének kutatócsoport-vezetője; ifj. Katz Sándor részecskefizikus, az Akadémia doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Elméleti Fizikai Tanszékének profes - szora, az egyetem második legfiatalabb tanszékvezetője. Az iskolához való jó viszonyt pedig az is mutatja, hogy a tantestület nagyjából húsz százaléka öregdiák, tehát az iskolapadból a katedrára tért vissza.

Amikor Gűth Tamás igazgatóhelyettes körbevezet a gimnáziumban, elsőként az tűnik fel a látogatónak, hogy a diákok figyelmesek, az idegen felnőttnek is előre köszönnek. Nyomuk sincs kínos, elmormogott mondatoknak, tisztán hangzik mindenkitől a „jó napot kívánok!”.

A rendszerváltozás után nehézséget okozott az intézményvezető megválasztása az akkor állami működtetésben lévő gimnáziumban. Az alkalommal élve a Tolna-Baranyai Egyházmegye akkori esperese, Krähling Dániel felvetette, hogy ismét egyházi intézményként működhetne az iskola. A felvetést minden érintett szereplő támogatta, így 1992-ben visszakerült a Magyarországi Evangélikus Egyház tulajdonába az intézmény. Az egyházi újraindulás időszaka komoly kihívásokkal volt teli. Aztán évről évre fejlődött az iskola, több lett a diák, több lett a tanár.

A kompetenciamérések eredményei szerint most a huszonegyedik a gimnázium országos szinten. A továbbtanulási arány igen magas: kilencven százalék körüli a felsőoktatásban a választott szakokra bejutók aránya. Az emelt szintű érettségik száma is kiemelkedő a környékbeli iskolákhoz képest – árulja el Gűth Tamás.

Amint a már említett országos rangsor is mutatja (készítője Nahalka István oktatáskutató, a Még egy rangsor! – A gimnáziumok eredményessége kicsit másképpen című, az interneten elérhető írásában olvasható), a Petőfi-gimnázium nagyon hatékonyan fejleszti a hátrányosabb helyzetű diákokat. A hozzáadott pedagógiai értéket mérő vizsgálatokon az elmúlt időszakban mindig jól teljesített a gimnázium – merthogy a tantestület azt vallja: nemcsak az a teljesítmény, ha egy amúgy is jó képességű, motivált diákot még magasabbra emelnek, hanem az is, ha adott esetben egy mélyszegénységben élő fiatalnak, aki olykor egészen kevés családi támogatással, motivációval, ugyanakkor tanult tehetetlenséggel érkezik ide, esélyt kínálnak.

Az Arany János tehetséggondozó programban jelenleg is mintegy százötven diák tanul az iskolában. „Őket megpróbáljuk arra motiválni, hogy merjenek főiskolára-egyetemre jelentkezni. Mi ebben vagyunk jók” – összegez az igazgatóhelyettes.

Tanulási nehézséggel küzdő diákjuk most a hétszázból csupán tíz van; némelyikük diszlexiás, diszgráfiás, hárman Asperger-szindrómások. És fontos megjegyezni: a befogadó, támogató légkör elismeréseként Andorka Gábor igazgató 2018 végén az Autisták Országos Szövetségének Senpai díját vehette át egy itt érettségizett autista diák kezdeményezésére, mert az intézmény megfelelő körülményeket biztosított számára az érettségire való felkészüléséhez és a vizsgázáshoz.

Nem csak az evangélikusoké

A diákok között természetesen szép számban vannak nem bonyhádiak is. Tavaly óta új, nagyobb iskolabusz szállítja a szekszárdi tanulókat a Petőfibe; merthogy a hétszáz gimnazistából több mint százan a tolnai megyeszékhelyről jönnek. De járnak Kalocsáról, Szegedről, és nemrég jelentkeztek Délvidékről is. Összességében a tanulók hatvan-hetven százaléka kistelepülésekről származik, de van budapesti diákjuk is.

A gimnáziumba való felvételnek nem feltétele az evangélikus kötődés. „Van muszlim tanítványunk is, de a családja nyitott, az evangélikus hittant választotta” – meséli Magyariné Medve Alexandra, a másik igazgatóhelyettes. Az áhítatokról nagyon pozitívak a visszajelzések. Ezeket az alkalmakat hat év óta hétfő reggelenként harminc percben tartja Makán Hargita iskolalelkész. A bonyhádi evangélikus gyülekezettel való kapcsolat egyénenként változó: a városbeli evangélikus diákoknak természetszerűen élő a kapcsolatuk a közösséggel, a többieknek már kevésbé. Volt már arra kísérlet, hogy a vasárnapi istentiszteleten működjenek közre a diákok. De ez sajnos elhalt, mert azok a tanulók, akik szívesen csinálták, máshol is rendszeresen szerepelnek, versenyekre mennek, így nem tudtak beépülni a gyülekezet életébe.

„A gyülekezetépítésben valóban fontos szerepet kell, hogy játsszon az iskola. Ennek különféle lehetőségeit folyamatosan keressük. A most újonnan induló egyházmegyei missziói napon nagyon sok diákunk vett részt és segített. Szeretnénk, ha ilyen alkalmak által betekintést nyernének az egyház életébe, és így apró lépésekkel közelebb kerülnének az evangélikussághoz” – fogalmazza meg e területen a célt Gűth Tamás.

Természetes az összefogás

Az uradalmi birtoknak is beillő területen japánkert is van. Ezt a közösségi teret Ónodi Szabolcs korábbi igazgató elképzelései alapján alakították ki. Az erdősmecskei gránitbányából hozták az alapanyagot, mintegy nyolcvan tonna gránitot. Több héten keresztül talicskáztak, a szakmunkán kívül – a tó kialakítása, a burkolás és hasonlók – mindent együtt csináltak szülők, diákok, tanárok. De a társadalmi munka kéznyoma látható a tornacsarnokon is: a tetőszigetelést ugyancsak tanárok és szülők végezték el.

A sportcsarnok azért is különleges, mert az ország második legnagyobb atlétikai csarnoka. A gazdasági válság idején tönkrement cipőgyár épületét alakították át. A legtöbb atlétikai sportághoz megvannak itt a tárgyi és személyi feltételek, ez is lehet az oka, hogy az országos versenyeken az iskola diákjai igen szép eredményeket érnek el.

A csarnok impozáns, tágas tere alkalmas – minthogy több mint ezren férnek be egyszerre – a mindennapos testnevelésen túl az iskolai bálok és más rendezvények helyszínének is. Itt tartják az iskola jelentősebb rendezvényeit: a szalagtűzőket, a sporteseményeket, eredményhirdetéseket és a hétfői áhítatokat. De itt zajlanak a tanárok és a dolgozók közös családi programjai és összejövetelei is. A húsvét az egyedüli ünnep, amikor az istentiszteleteket a bonyhádi evangélikus templomban tartják.

Az összefogás nem csak a közös parképítésben öltött testet, másban is tetten érhető. Például abban, hogy az iskola a szokásos adventi süteményvásár bevételét egy-egy jó ügy támogatására fordítja. Tavaly egy májtranszplantáción átesett diák otthoni steril szobájának a kialakításához járultak hozzá – több mint egymillió forinttal! –, és erről a házi készítésű finomságokat áruló diákok is pontosan tudtak, amikor megkérdeztük tőlük a gyűjtés célját. Mindemellett van diák-önkormányzatos gyűjtés is; az itt befolyt összeg most a helyi kutyamenhelynek megy.

A szeretetvendégség elnevezésű program még az egyszázalékos kampány részeként indult, „Tedd teljessé a mosolyt” mottóval. „Továbbfejlesztettük az alapgondolatot: meghívjuk négy környékbeli szociális intézmény lakóit, együtt töltjük a napot, közösen ebédelünk. Kirándulás, meseolvasás, verseny, akár kutyás bemutató a program. Az alkalom aztán rövid istentisztelettel zárul, Aradi András esperes úr prédikációjával. A résztvevőkről készül egy közös kép, ezt mindenki megkapja” – meséli Gűth Tamás.

Szervezőszerepben

Az iskola részt vesz a város életében is. Járnak petőfisek a helyi zeneiskolába, így természetes, hogy Bonyhád több hivatalos rendezvényén fellépnek egy-egy zeneszámmal. Hagyománya van annak is, hogy a gimnázium egyik tanára mondja a beszédet, vagy diák szaval, amikor a temetőben megkoszorúzzák a város szülöttének, Perczel Mór honvéd tábornoknak, az 1848–49-es szabadságharc egyik katonai vezetőjének sírját. Az adventi időszakban pedig az adott év tizedikes osztálya ellátogat a város szociális intézményeibe, és műsort ad. Az idősek otthonában a farsangi bált is az iskola segítségével szervezik.

A Petőfi komoly szervezőszerepet is betölt, a régióban itt zajlik a versenyek jó része, de a gimnáziumból is jutnak tovább a legtöbben a megyei vagy országos fordulókba – tudjuk meg Magyariné Medve Alexandrától. „Összességében azt tartjuk, hogy nem versenyistállóként működünk, de hangsúlyozzuk a versenyek személyiségformáló szerepét” – teszi hozzá. Határainkon belül és túl egyaránt ismerik már a petőfis szervezésű Ordass Lajos retorikaversenyt, Lotz János helyesírási és szövegértési versenyt, a Földgömb nemzetközi középiskolai földrajzversenyt. De nem csupán ezek jelentik a versenykínálatot. Összesen tizenhárom saját szervezésű vetélkedőt kínál az iskola: történelmi versenyeket, német szépkiejtési versenyt, angol blogversenyt, kémia-, biológia-, matematika- és sportversenyeket is.

„Minden diákunkat ösztönözzük, hogy legalább egyszer versenyezzen, mert így össze tudja mérni a tudását a többiekével. Ennek valóban nagyon komoly személyiségformáló hatása van, ezt sok pedagógiai tanulmány is bizonyította, és tapasztaltuk mi magunk is” – emeli ki Gűth Tamás. A versenyeknek egy másfajta sikerét mutatja, hogy vannak olyan diákok, akik általános iskolásként egy itt rendezett vetélkedőn ismerkedtek meg az iskolával, megtetszett nekik, és ide felvételiztek.

Mint Magyariné Medve Alexandra elmondja, kevés a fegyelmi probléma. Azt persze nem gondolják a pedagógusok, hogy nem kerülhet a diákok közelébe például dohánytermék, alkohol és kábítószer.

Egymásra figyelve

„Nem hagyjuk magukra a diákokat, beszélünk erről. Ez egy tizenötezres város, nagyjából ismerjük egymást. Sok délutáni programot kínálunk, figyelünk arra, hogy a gyerekeink hol vannak. Ha valaki beiratkozik valamelyik programra, de utána nem látogatja, akkor utánajárunk, hogy mi lehet a háttérben, felvesszük a kapcsolatot a szülőkkel, nem hagyjuk a diákjainkat elkallódni” – szögezi le az igazgatóhelyettes. Az értelmes szabadidő-eltöltést szolgálja az is, hogy az atlétikai csarnokot és a gimnázium más létesítményeit estig használhatják a diákok, és élnek is a lehetőséggel.

Tanárból is van utánpótlás

Az iskolába nem csak sok diák jelentkezik, örömmel jönnek a tanárok is, több tucat önéletrajz fekszik az igazgató asztalán. Tanárhiányról nem lehet tehát beszélni, még a természettudományos tárgyakat oktató pedagógusok esetében sem, pedig e területen országos a gond. Öröm, hogy nagy a fiatalok aránya a tantestületben, mert a nyugdíjba vonulók helyére ifjú pedagógusok is jelentkeznek. Például a két éve átvett általános iskola vezetőjének az életkora is hármassal kezdődik.

A kollégium külön birodalom: színházlátogatásokat, különböző programokat szerveznek a tanárok a lakóknak. Még lövészet is van, néhány éve indult egy hozzáértő kolléga kezdeményezésére. És ugyan szoros az együttműködés az iskolával, szakmailag teljesen független a kollégium, amely nem csupán szállást nyújt, hanem fejlesztő programokat is – árulja el Magyariné Medve Alexandra.

A kollégiumból a parkon át a főépület felé sétálva szobrokra lesz figyelmes az ember. Ezeket, mint megtudtuk, a gimnázium kerekesszékes portása alkotta. A reformáció indulásának ötszázadik évfordulójára is készített egy igen összetett alkotást, amely egyúttal emlékeztet a huszonöt éves bajor–magyar evangélikus egyházi partnerkapcsolatra, illetve arra is, hogy ugyancsak negyedszázada kapta vissza az egyház az iskolát.

A pedagógusok a technikai személyzet munkájáért különösen hálásak, mert a közös munka mindig gördülékeny, a rendezvényeken kifogástalan a hangosítás, helyén van az utolsó darab kikészített pogácsa és pohár víz is.

Nyitott igazgatói szoba

Andorka Gábor hat éve vezeti az intézményt. „Amit nyújtani tudunk, az »evangélikus plusz« egyre több szülő számára vonzó. Sokan olyanok is ide íratják a gyermeküket, akiknek semmilyen kötődésük nincs az egyházunkhoz, de még a keresztény hithez sem” – mondja a történelem szakos igazgató.

Ám a gimnáziumban megtörténhet a változás: a 2018/2019-es tanévben is öt ilyen, korábban kötődés nélküli diák fog keresztelkedni, konfirmálni.

Arra a kérdésemre, hogy mint intézményvezető miként kezeli a renitenseket, így válaszol: „Ha valaki megbotlik, és bekerül hozzám, akkor mindig elmondom, hogy a házirend szerint kijáró büntetés helyett milyen más megoldást tudok elképzelni. Például lehet adott ideig az áhítaton szolgálni vagy az énekkarban énekelni. És lássunk csodát, ez rendszerint működik. Például van két lakli srác, akik már rögtön szeptemberben, az ideérkezésükkor bajba kerültek, de amióta itt vannak, másfél éve a kórus tagjai, mert megszerették a közös éneklést-zenélést. Természetes, hogy a komoly kihágásokért a megfelelő büntetést kapja a diák, de az apróbb hibák esetében fontos a lehetőséget megadni, hogy egy építő jellegű feladattal javítson. És sok diák él is ezzel a lehetőséggel, mert úgy gondolja, maradjon tiszta az a lap az ellenőrző könyvben. Jó érzés, hogy napjainkban is a legtöbbüknek számít a tiszta lap. És annak is örülök, hogy nemcsak akkor jönnek be az igazgatói irodába, ha valami probléma van, vagy ha küldik őket, hanem akkor is, ha valaminek együtt akarnak örülni. Az ajtóm mindig nyitva van. Úgy érzem, az a feladatom, hogy ha bent vagyok, meghallgassam azokat, akik jönnek hozzám, figyeljek rájuk, próbáljam talán picit jobbá tenni az életüket. A diákokat ma át kell tenni két dimenzióból újra háromba, mert sokkal jobb a valóságban egymás között, egymással élni, beszélni, mint a virtuális világban. Az ebédlőben is olvasható a felirat: mobilmentes övezet” – mondja az igazgató.

Nos, e sorok írójának tapasztalata az, hogy aki ellátogat a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumba, láthatja a jeleit: az iskola légköre felemeli nem csak a tanulmányi teljesítményt, a lelket is.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 3–4. számában jelent meg 2019. január 27-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.