Az előzetes jelentkezések alapján megtelt a tábor. Kisgyerekes családok (a legkisebb gyermek másfél éves volt), hittanos gyermekek, konfirmált ifjak és egyetemista fiatalok jelentkeztek, és töltötték meg a szálláshelyeket.

„Tudjátok az utat?” – ezzel a kérdéssel hívogattuk a jelentkezőket. A kérdést a helyszín ihlette. Hiszen János evangéliuma szerint Tamás teszi fel Jézusnak a kérdést: „Uram, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudnánk akkor az utat?” (Jn 14,5), és erre a kérdésre válaszolja Jézus: „Én vagyok az út…”

E kérdés – „Tudjátok az utat?” – képezte a tábor biblikus tematikáját. A reggeli áhítatokban, a délelőtti csoportos foglalkozásokon és az esti áhítatokon, a tanulandó aranymondásokban újra és újra előkerült az a kérdés, hogy merre tart az életünk, miként indultunk, mi kísér bennünket, és milyen veszélyek leselkednek ránk, mi a küldetésünk az úton. Erre fókuszált a tábor témájára – immár hagyományosan – írt interaktív mese is, amelyet improvizatív módon adtunk elő a helyben kiválasztott szereplőkkel. A mese végén mindennap felcsendült a „Terád vár egy szép ország…” kezdetű ének.

A hat korosztályi csoport foglakozásait hitoktatók, ifjúsági vezetők és lelkészek tartották. Ugyancsak ők szolgáltak a áhítatokon is. A szabadidős foglakozásokat, a tábori Honfoglalót (új, általuk továbbfejlesztett szabályokkal!), az éjszakai – kalózkirályos – vetélkedőt az ifjúsági vezetők találták ki és vezették. Az énekléseket teológusok kísérték hangszerrel, a Ki mit tud?-ban részt vettek kicsik és nagyok. Volt számháború, zászlós játék, méta és foci is.

Minden résztvevő a korosztályos csoportja mellett egy úgynevezett családba is be volt osztva. Az öt családnak nemcsak az étkezések körül voltak teendőik, hanem minden napra egy olyan feladatot kaptak, amelynek az elvégzéséről és az aranymondások megtanulásáról az esti áhítat után adtak számot. Például ki kellett találniuk a család eredettörténetét, zászlót és címert készítettek, himnuszt írtak, jelenetet állítottak össze és adtak elő. Új színfolt volt a táborban a fordított nap, amikor a vezetők végezték el a feladatokat, és készültek az esti beszámolóra.

A fiatalok számára az úgynevezett Nikodémus-beszélgetés témáját idén a Ha Isten úgy akarja című olasz film jelentette, ennek alapján beszélgettünk a hit és a tudomány, a hitre jutás és a misszió kérdéseiről is.

A nagy kánikulát enyhítette a tábor közepén álló strandmedence, ahol nagy vízi játékok közepette formálódott a közösség.

Az utolsó este a résztvevők és a vezetők külön-külön mutatták be a jelenetüket, és hatalmas énekléssel, körtánccal és jó hangulattal készültek a tábortűzre. Szombat reggel, a záróáhítaton arról a Jézusról szóltam, aki – mint az emmausi tanítványok mellé – hozzánk is odalép, aki megvigasztal, és hevíti a szíveket, akit a kenyér megtöréséből ismernek fel. Ezért a körbeadott kenyér letört falatkája lehetett az a jel, amely arra emlékeztetett minden résztvevőt, hogy a feltámadott Jézus velünk vándorol. Így már nem kérdés számunkra, hogy ismerjük-e az utat, hanem örömmel indulhatunk az úton – tudjuk, ismerjük az Utat!

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 31–32. számában jelent meg 2019. augusztus 11-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.