Acsaládi anekdota szerint ez volt életem első mondata:
„Anya lala, apa ámen.” És mint ilyen sokszor visszaköszön a családi találkozókon, legyen szó születésnapról,
családi nyaralásról vagy éppen karácsonyról, húsvétról. „Anya
lala, apa ámen.” Nem meglepő, mondhatnánk, hiszen anyukám
vezette a nagytarcsai evangélikus gyülekezet gyermekkórusát,
sőt a felnőttkórus alt szólampróbái is nálunk voltak a parókián, a
konyhában hétfő esténként, nagy örömünkre – természetesen.
A mondat második része („apa ámen”) sem vág mellbe, gondolom, senkit, hiszen édesapám volt a nagytarcsai egyházközség
lelkésze, gyermekkorom idilli környezetében.
2020 ápr 3 - 08:00