élet

Balassagyarmat – A Balassagyarmati Református Egyházközség és a Zeke Kálmán Alapítvány szervezésében asztali beszélgetésre került sor Elmúlás – Mi van a halál után? címmel. 2018. november 6-án, kedd este 19 órakor már zsúfolásig megtelt az Orchidea cukrászda, mintegy ötven-hatvan érdeklődő gyűlt össze.

Október utolsó és november első napja nálunk a halottakról való megemlékezésről szól. Vallástól mentesen is, a nyugati világban mindenhol ezen a két napon emlékezünk meg halottainkról. Ám más vallásokban, más kultúrákban ez másként működik. Vagy mégsem? „Van emléknapja a halottaknak az ön vallásában? Miként emlékeznek meg az elhunytakról, létezik-e bármilyen, a halottakhoz köthető különleges szokás az ön vallásban?” – kérdezte a 24.hu Isten tudja rovata vallások képviselőitől, köztük Mézes Zsolt László evangélikus teológustól is.

Te is úgy érzed, hogy hamar elszaladt a 2017-es év? Elgondolkodtál már rajta, hogy miért tűnik úgy, hogy az évek egy szempillantás alatt elröpülnek, és mire észbe kapunk, már megint új évszámot írunk a naptárban? Sokan vagyunk így ezzel, és még többen, akik nem szeretnénk, hogy ez 2018-ban is így legyen. A kulcsszó: éberség!

Dédnagyapám, mesteri Gáncs Aladár kistermetű, halkszavú, szelíd ember volt, aki kissé énekelve prédikált. Külső adottságait tekintve nem volt figyelmet felkeltő jelenség. Ráadásul nem is élt hosszú életet, mindössze negyvennégy évesen halt meg, fiatal özvegyet és három kis árva gyermeket hagyva maga után, akik közül a legidősebb is csupán tizenkét éves volt akkor – ő lett később a nagyanyám.

Az AlkalMáté Trupp nevet viselő társulás – Máté Gábor és Horvai István egykori osztálya, amely 2003-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen – 2007-ben sorozatot indított: az egykori osztálytársak évről évre feldolgozzák egyikük életét előadás formájában. Egyfajta terápia ez, de nemcsak annak, akiről készül épp a darab, hanem azoknak is, akik benne vannak, és a nézőknek is.

„Szeretet, idő, halál – az alapfogalmak” – összegezte gondolatait a Váratlan szépség (Collateral Beauty) című, megrázó amerikai film főszereplője.

Ilyenkor szokott elkapni a reménytelenség: mi értelme egyáltalán ennek? Mit lehet heti egy órában átadni olyan gyereknek, aki otthon teljesen mást lát, hall, tapasztal? Az ő édesanyja ráadásul meg is mondta előre: a kisfiának szimpatikus vagyok, úgyhogy ő akkor a mi hittanunkra fog járni, de ez nem jelent semmi kötelezettséget rá nézve. Jó, ha tudom, hogy nem lesz templomba járás, szülő bevonása a gyülekezetbe, külön gyerekfoglalkozás, kirándulás, szereplés, semmi, semmi, semmi.

A Nyíregyháza környéki tanyavilág lakói hagyományosan evangélikusok, a gyerekek közül sokan most is a városi evangélikus iskolákba járnak. A fiatalok viszont már a közeli megyeszékhelyen is alig találnak munkát, ezért inkább a fővárosban vagy Angliában próbálnak szerencsét. Állatokat már szinte senki sem tart, de az itteniek még mindig fával fűtenek, és ma már két busz is megfordul vasárnaponként.

Boros Lajos hosszú börtönévek után 2015 nyarán szabadult. Különböző helyeken fegyveres rablásokat követett el, amire ma már egyáltalán nem büszke. A férfi azonban nem csak a szabadulással kapott új életet, hanem azzal is, hogy még a börtönben elfogadta Jézust Megváltójának. Stábunk korábbi életéről, családjáról, megtéréséről kérdezte őt. Filmünkben részleteket láthatnak börtönbeli életéről is.

Édes Istenem: a te szent lélegzeted, amiből az életem van, és minden, ami én vagyok, használható dühös üvöltésre?