1956

Azzal kell kezdenem, hogy én 1956 februárja és októbere között életem legszebb korszakát éltem. A forradalom évének elején, 1956. február 23-án, csikorgó hidegben, beállított ugyanis otthonunkba, nagyszüleim pécsi Rákóczi úti lakásába egy sápadt, cingár, fiatal férfi, vékony drapp viharkabátban és ócska, barna melegítőben. Ő volt – csak érettségi képéről és kisgyerekkori fotóiról meg anyám sok-sok meséjéből és naplóiból megismert – apám, egy korai pécsi szovjetellenes összeesküvés másodrendű vádlottja, civilben utolsó éves orvostanhallgató. Az ÁVO a keresztelőm után két nappal vitte el, 1951 kora nyarán.

A Magyarországi Evangélikus Egyház Püspöki Tanácsa pásztorlevelet adott ki az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóján, amiben arra kérik a gyülekezeteket, hogy november 4-én, a nemzeti gyásznapon szólaljanak meg az evangélikus templomok harangjai.

1958 után az egyházi karriert is meghatározta az 1956-hoz való viszony. Aki bármely kis részt is vállalt az 1956-58 közötti egyházi élet átalakításában, irányításában, azt félreállították. Budapestet megtisztították a „reakciós” lelkészektől, a teológiáról eltávolították az 1956-ban „kompromittálódott” tanárokat. Sok tehetséges lelkész és teológus került ekkor ma szinte elképzelhetetlenül nehéz élethelyzetbe, gyakran családjától elszakítva a nyomor szélére.

Szombat este van. Eszedbe jut, hogy holnap reggel templomba kellene menned, de nincs kedved hozzá. Nyűgösnek és hasztalannak érzed, keresed a kifogásokat és szomorúan veszed tudomásul: rutinná vált az istentiszteletre járás. Ha ehhez hasonló gondokkal küzdesz, új rovatunkat neked találtuk ki. A Hangolódó-sorozat utazásra hív, melyben különböző zenei útvonalakon gondolkodunk Isten és ember viszonyáról. Néha személyes hangvételben, néha nagyon is közérthetően, de mindenképpen a vasárnapi események felé tekintve. Mai válogatásunkban az 56-os forradalomra emlékezünk.

Budapest – Személyes történetek felelevenítésével ünnepeljük az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóját. Dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök és Szirmai Zoltán nyugalmazott esperes emlékezik vissza a forradalom idejére.

Budapest – A Magyarországi Evangélikus Egyház Püspöki Tanácsa pásztorlevelet adott ki az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulóján. A püspökök azt kérik, hogy a levelet olvassák fel a lelkészek a 2016. október 23-i istentiszteleteken.

Az 1956-os esztendő mély nyomot hagyott a magyar történelemben, elsősorban az október 23-án kirobbant forradalom és szabadságharc miatt. A hatvanadik évfordulóra készül az ország, hogy újra felidézze a nagyszerű tizenkét napot. Nem érdektelen azonban, hogy 1956 milyen eseményeket és évfordulókat hozott. Belelapoztunk az Evangélikus Élet akkori számaiba, és az olvasottakból összeállítást készítettünk. Tanulságos lapszámok. Látszólag békésen csörgedező egyházi életről olvashatunk, de a sorok mögül sok minden kihallatszik.

Budapest – A keresztény egyházak az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt azt tették, ami a dolguk: a fegyveres harc helyett az emberek lelkével törődtek, s arra törekedtek, hogy minél kevesebb erőszak árán érje el célját a felkelés. És mindezért utóbb az egyházaknak keményen kellett szenvedniük. Nagyjából így foglalható össze a Budavári Evangélikus Szabadegyetem legutóbbi, az egyházak ’56-os szerepvállalásáról szóló előadásának legfőbb üzenete.

Budapest – A Magyarországi Evangélikus Egyház országos presbitériuma döntött arról, hogy idén, október 23-án püspöki pásztorlevélben fordul a hívekhez az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából. A döntés okairól és annak hátteréről kérdeztük meg Prőhle Gergelyt, egyházunk országos felügyelőjét.

Budapest – A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma tegnapi (2016. 06. 30.) ülésén az egyház szervezetéről és igazgatásáról szóló 2005. évi IV. törvény 128. § (5) bekezdése alapján megtárgyalta az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójáról való méltó megemlékezés lehetséges formáit.