atya

A kenyér és a Szentháromság

A karanténidőszak alatt sokan vágtak bele az otthoni kenyérsütésbe. Kovászoltak buzgón aprók és nagyok, sőt voltak, akik pár kenyér kisütése után már családi mikropékségük megnyitásáról kezdtek álmodozni. Jó lenne, ha a kovászolás nem múló hóbort lenne, és a bajok elmúltával se nyúlnánk sokat az olykor minősíthetetlen bolti kenyérhez. De valljuk be, a kovásszal készített kenyér türelmet, gondoskodást és odafigyelést igényel, a mindennapok sodrásában a mai ember pedig nem ér rá arra, hogy még egy ilyen aprócska élőlénnyel is foglalkozzon. De talán épp az új kenyér ünnepén érdemes elgondolkodni a kovászolás isteni dimenzióin.

Akkor is Isten gyermeke vagyok, ha bántanak – Pál Feri atya a „föld sójáról”

Budapest – Pál Feri atya negyvenöt perces lelkesítő előadására szinte megtelt a Tüskecsarnok a Föld Sója Közép-Európai Keresztény Találkozón. Még a külföldiek is érdeklődve hallgatták tolmácsgéppel a Magyarországon országosan ismert mentálhigiénés szakembert.

Mi Anyánk, ki vagy a mennyekben? – A 2016-os év igéje: „Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket” (Ézs 66,13.)

Emlékszel? Amikor kisgyerek voltál, elestél és lehorzsoltad a térded, édesanyád magához ölelt, letörölte a könnyeidet és azt mondta: ne sírj, ugye már nem is fáj? Te hozzábújtál, és már tényleg nem is fájt annyira. Vagy kicsúfoltak a többiek, és te panaszkodtál, hogy nem szeretnek, édesanyád megsimogatott és így szólt: én nagyon szeretlek téged. Emlékszel, hányszor vigasztalt meg, amikor beteg voltál, amikor nem sikerült valami, amikor csalódtál?
Feliratkozás RSS - atya csatornájára