A kenyér és a Szentháromság

A kenyér és a Szentháromság

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna, fotó: Magyari Márton, videó: Győri András Timótheus
A karanténidőszak alatt sokan vágtak bele az otthoni kenyérsütésbe. Kovászoltak buzgón aprók és nagyok, sőt voltak, akik pár kenyér kisütése után már családi mikropékségük megnyitásáról kezdtek álmodozni. Jó lenne, ha a kovászolás nem múló hóbort lenne, és a bajok elmúltával se nyúlnánk sokat az olykor minősíthetetlen bolti kenyérhez. De valljuk be, a kovásszal készített kenyér türelmet, gondoskodást és odafigyelést igényel, a mindennapok sodrásában a mai ember pedig nem ér rá arra, hogy még egy ilyen aprócska élőlénnyel is foglalkozzon. De talán épp az új kenyér ünnepén érdemes elgondolkodni a kovászolás isteni dimenzióin.

A kovászos kenyér finom, egészséges, nincsen benne adalékanyag vagy élesztő. A liszt, a víz és a só szentháromsága adja ízét, zamatát. (Igen, a kovászt kihagytam, mert az is csak lisztből és vízből áll!) Ez olyan, mint ahogyan a Szentháromság alkotórészeiből sem hiányozhat egy sem, együtt adják meg hitünk titkát. A liszt az alap, amely párhuzamba állítható az Atyaistennel. A gabonából készült lisztben lévő apró alapanyagok indítják be az erjedési folyamatot, kelesztik meg kenyerünket. Ez a teremtőerő, az alkotó, a világot működtető, létrehozó. Mindennek a kezdete és a vége.

De kellett a tiszta víz, a Fiú is, hogy a hit és a kegyelem kézzelfoghatóvá, elérhetővé váljon az ember számára. Jézus Krisztus váltságáldozata, magára vállalt szerepe nélkül az egész emberiség elveszne. De Isten annyira szerette a világot, hogy őt elküldte hozzánk, és megmutatta magát általa.

És kell egy pici só, a Szentlélek megelevenítő ereje, egyfajta lélegzet, hogy az egésznek íze és lelke legyen, hogy kiáradjon ránk az Atya és a Fiú kölcsönös szeretete. Tudom, hogy az él(et)-elem, melyet fogyasztunk, nagy összefüggésben van az egészségi állapotunkkal. Hiszem azt is, hogy Isten nem azért teremtette a gabonát, hogy mi azt mindenféle vegyi eljárásokkal, adalékokkal tegyük fogyaszthatóvá, hanem azért, mert már benne szunnyad az az isteni erő, az a teremtőerő, amely képes számunkra ebből fogyasztható, jelesül ropogós vagy épp pihepuha kenyeret adni.

Isten tud a porból és a hamuból is életet létrehozni, ő tud látszólag élettelen dolgokat megeleveníteni. A kovász elkészítése vagy a kenyér kelesztése során az alapanyagokat összekeverve várnom kell, saját erőmből semmit nem tehetek, a folyamatot nem tudom befolyásolni. De a türelem, az idő odaszánása enged engem az istenire is figyelni.

Rászorulok arra a kegyelemre, amelyet csak egyedül Isten képes nekem adni, de oda kell figyelnem, és nem szabad elszaladnom mellette a mindennapok hajtásában, gondjaiban. Így lesz az Isten által teremtett gabonából, vízből és sóból az egészségemet megőrző, táplálkozásomat szolgáló alapvető élelem. A szent kenyér, amelyre őseink keresztet is vetettek, és egyetlen morzsáját sem dobták volna ki a szemétbe. Tiszteljük mi is, szeressük mi is ennyire, mert nem utolsósorban a kenyér Krisztus teste is.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 31–32. számában jelent meg 2020. augusztus 16-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!