Dunaharasztiban laktunk, amikor egy szép napon egy teknőst találtam a kertben. Éppen beszélgettem telefonon egy
kedves debreceni barátommal, amikor is láttam átgyalogolni őt
a járdán. Először azt hittem, káprázik a szemem, és csupán a
fáradtságnak tudható be a látvány, de pillanatok alatt kiderült,
hogy amit látok, az a valóság. Gyorsan leraktam a telefont,
odamentem hozzá. Felemeltem. Szemeztünk, majd felvittem a
kerti teraszra, és letettem magam mellé. Csakhogy nem akart
ott maradni. Szökési kísérletbe kezdett, mire én – felhasználva
a telefonos segítség lehetőségét – elkezdtem kérdezősködni,
mit is csinál az ember, ha, példának okáért, talál egy teknőst
a kertjében.
2020 júl 31 - 08:10