Gáncs Tamás

Doppler, a teknős (5Móz 7,6–12)

Dunaharasztiban laktunk, amikor egy szép napon egy teknőst találtam a kertben. Éppen beszélgettem telefonon egy kedves debreceni barátommal, amikor is láttam átgyalogolni őt a járdán. Először azt hittem, káprázik a szemem, és csupán a fáradtságnak tudható be a látvány, de pillanatok alatt kiderült, hogy amit látok, az a valóság. Gyorsan leraktam a telefont, odamentem hozzá. Felemeltem. Szemeztünk, majd felvittem a kerti teraszra, és letettem magam mellé. Csakhogy nem akart ott maradni. Szökési kísérletbe kezdett, mire én – felhasználva a telefonos segítség lehetőségét – elkezdtem kérdezősködni, mit is csinál az ember, ha, példának okáért, talál egy teknőst a kertjében.

Van olyan, hogy túl késő? (Róm 11,17–24)

Bernhard Schlink A felolvasó című regényében nagyon lényegre törően fogalmaz a halogatásról és a döntésről: „Azt gondoltam – mondta Michael –, ha elszalasztjuk az alkalmas időpontot, ha túlságosan sokáig elmulasztunk valamit, ha valaki túl sokáig nem kap meg valamit, az mindig túl későn jön, még akkor is, ha végül energikusan vágunk bele, és örömmel fogadjuk. Vagy nem létezik olyan, hogy túlságosan késő, csak késő van, és a késő mindig jobb, mint a soha? Nem tudom” – szól az idézet.

Minden, ami kell, és semmi, ami nem (Zsid 3,1–8a)

Aki lelkes nézője volt a 2012-es olimpiának – mint példának okáért jómagam –, annak túladagolása lehetett egy bizonyos reklámból. A közvetítések akkori egyik főtámogatója Magyarországon egy bizonyos cég volt, amelynek a „magyar hangját” Rudolf Péter színész adta felejthetetlenül. A reklám szlogenje így hangzott: „Minden, ami kell, és semmi, ami nem.”

Vasárnapi ige: Legyen a mai nap a bizalom ünnepe!

2020-ban minden héten honlapunkon is közzétesszük a Napi ige – lelki útravaló az év minden napjára című kötet vasárnapra írt elmélkedését. Adjon öt percet magának, hogy minden napja barátságosabb és teljesebb legyen!

A Bábel–Jeruzsálem-járat (1Móz 11,1–9)

Minden kétséget kizáróan az utóbbi másfél évtized egyik legizgalmasabb, legfelkavaróbb filmművészeti alkotása a Cate Blanchett és Brad Pitt főszereplésével készült Bábel című film. Lakmuszpapír, diagnózis is, de több annál, maga a valóságra adott reflexió.

Intonatio Christi (Jak 1,16–21)

1998-ban jelent meg a Kispál és a Borz zenekar Holdfényexpressz című albumán az Űrturista című szám. Nem gondoltam volna, hogy kilenc évre rá, 2007-ben minden hírműsor első híre ez lesz: magyar származású űrturista az űrben.

Mindenki nyer vele. Mi az? – Életet mentő ötlet Újbudán

A kelenföldi evangélikus gyülekezet március 1-jén avatta fel az adok-kapok dobozt. A Bocskai út 10. szám alatti kelenföldi evangélikus lelkészi hivatal bejáratánál található ládába tartós élelmiszereket lehet elhelyezni a rászorulók megsegítésére. Az ételdoboz ötletének megszületésekor még nem tudhatta a gyülekezet, hogy hamarosan a feje tetejére áll a világ. A Márton-láda jelentőségéről dr. Gáncs Tamást, a gyülekezet igazgató lelkészét kérdeztük.

Biciklis angyalok járják Újbudát

Az elmúlt hetekben több ezer, a koronavírus elleni védekezéshez szükséges védőmaszkot juttattak el önkéntes aktivisták a XI. kerület rászoruló, idős emberei számára Simicskó István, a kerület Fidesz-KDNP-s országgyűlési képviselője közreműködésével. A politikus az önkéntes segítőivel tovább folytatja jószolgálati akcióját.

Ez csak a világvége? (Mt 8,1–13)

Izgalmas írást olvastam A tékozló fiú önzése címmel Gyenge Zsolt tollából. A kritika Xavier Dolan Ez csak a világ vége című filmjét elemezte, szem előtt tartva a lukácsi példázatot. „Ábrázolni az űrt, hallhatóvá tenni a csendet, tapinthatóvá a hiányt – nem kisebb Xavier Dolan új filmjének tétje” – írja a szerző, és valóban, aki látta az alkotást, tudhatja: a kimondatlanság, a láthatatlanság és az érinthetetlenség uralja ezt a különleges, furcsa feszültséggel teli filmet.

Anya lala, apa ámen (Lk 11,1–4)

Acsaládi anekdota szerint ez volt életem első mondata: „Anya lala, apa ámen.” És mint ilyen sokszor visszaköszön a családi találkozókon, legyen szó születésnapról, családi nyaralásról vagy éppen karácsonyról, húsvétról. „Anya lala, apa ámen.” Nem meglepő, mondhatnánk, hiszen anyukám vezette a nagytarcsai evangélikus gyülekezet gyermekkórusát, sőt a felnőttkórus alt szólampróbái is nálunk voltak a parókián, a konyhában hétfő esténként, nagy örömünkre – természetesen. A mondat második része („apa ámen”) sem vág mellbe, gondolom, senkit, hiszen édesapám volt a nagytarcsai egyházközség lelkésze, gyermekkorom idilli környezetében.

Oldalak

Feliratkozás RSS - Gáncs Tamás csatornájára