Gáncs Tamás

Mert a kerek évforduló nem a számok miatt lesz kerek, hanem a tartalma miatt. És a tartalma ma sem lehet más, mint a 46. Zsoltár fókuszpontja Isten jelenlétéről, aki erős vár, és aki állandó jelenvalóságával ad biztonságot, mely hisszük és valljuk éppen ugyanaz a jelenlét és biztonság, mint a „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz“ örök igazsága. Gáncs Tamás evangélikus lelkész a Kelenföldi Evangélikus Gyülekezet reformációi ünnepi istentiszteleten elhangzott prédikációját közöljük.

Wittenberg – Az evangélikusok és pünkösdiek közötti ötéves párbeszéd a keresztény identitásra összpontosít. A csoport tagjai második találkozójukat szeptember 24. és 30. között tartották Wittenbergben, Németországban. A bizottság állandó tagja lett Gáncs Tamás kelenföldi evangélikus lelkész is, egészen 2020-ig.

Budapest – „Lelkesítő beszámolni arról, hogy az első hívásra vállalkozott egy zenekarnyi muzsikus, hogy segítsék a gyülekezeti zenekart és velünk ünnepeljenek” – fogalmazott Bence Gábor. Az október 14-én előadandó Reformáció szimfóniáról Gáncs Tamás lelkész kérdezte Bence Gábor karnagyot.

Valószínűleg nincs még egy annyira titokzatos személy az emberiség történetében, mint a keresztény hit egyik legszentebb alakja, Isten fia, Jézus. Több milliárdan hisznek benne és mégis vannak, akik kételkednek a létezésében, a halálában, a feltámadásában. Ezúttal bizonyítékokat kerestünk. Nyomokat arra, hogy Jézus valóban élt és tanította az embereket. Aztán továbbgondoltuk és feltettünk pár furcsa kérdést is. Mi lenne, ha Jézus éppen ma élne? Mit szólna ehhez a világhoz? Mit tanítana? Mi lenne a foglalkozása?

Senki ne gondolja, hogy Berlint fölött az ég már nem véres... És azt se, hogy ha kikapcsoljuk a tv-t, a rádiót, és offline üzemmódba helyezzük okos készülékeinket, és okosnak hitt önmagunkat, akkor Aleppóban hirtelen minden megoldódik. Nem fog. Önmagától nem. Közönyből nem. Cinikusságból nem. Már pedig, aki azt hiszi, hogy a dicsőséget privatizálhatja a saját karácsonyára, de közben nem figyel arra, hogy mi történik a szenvedőkkel, a legkisebbekkel, az nem érti, hogy a dicsőség mindenkinek szól. Sőt, tovább megyek, sokkal inkább szól a mindenkori veszteseknek, áldozatoknak, mint a győzteseknek, akiknek látszólag mindenük megvan, valójában nincsen semmijük. Gáncs Tamás, kelenföldi evangélikus lelkész igehirdetése karácsony első napjára.

„Az életünk ajándék, és óriási kiváltság, ha a masni pöckölgetése helyett, kibontjuk az ajándékot, és megértjük, hogy mire kaptuk” – mondja Gáncs Tamás. A fiatal evangélikus lelkész írása bekerült idén a legismertebb kortárs magyar írók és költők művei közé az Alibi-hat hónapra című antológia kötetbe. A példaképekről, a pillanatról és a kortárs irodalomról kérdeztük Gáncs Tamást.

Ugye egyértelmű az irgalmas samaritánus példázata? Ugye egyértelmű Jézus üzenete? Az irgalmasságnak nincsen határa. Se neme, bőrszíne, vallása, állampolgársága, de még csak oka, vagy célja sem. Hiszen számított-e bármit is, hogy az úton szétvert ember zsidó volt, samáriai, hellén, pogány? Nem, semmit. Számított-e bármit is, hogy honnan hova tartott, hogy nő volt-e vagy férfi, hogy fehér, fekete, vagy sárga volt-e bőre színe? Nem, semmit. Az irgalmasság számára ugyanis mindegyik arc egyforma: Isten képmása, testvér.

Budapest – „»A csend napja«, a nagyszombat lehet alkalmas arra, hogy figurális zenével is elmélkedjünk a szenvedéstörténeten” – mondja Bence Gábor kelenföldi evangélikus karnagy-kántor. Ritkán hallott zeneművel készül a gyülekezet kórusa és zenekara a húsvét ünnepére. A Bach által lejegyzett, de ismeretlen szerzőjű Lukács-passiót nagyszombaton hallhatják az érdeklődők. A kivételes műről és a nagyszombati alkalomról a karnagyot és Gáncs Tamás igazgató-lelkészt kérdeztük.

Budapest – A Fővárosi Protestáns Kántorátus 2016. hatvanad vasárnap estéjén ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját. Az ünnepi vesperásra a mai tagság mellé több mint harminc régi énekes jött el, s együtt szolgálhattak gregorián énekkel és többszólamú motettákkal. Az istentisztelet liturgusa és igehirdetője Gáncs Tamás lelkész volt.

Tamást a játszótérről ismerem, ő Máté apukája, Máté pedig a kisebbik lányom legjobb barátja, egy gyönyörű és rosszcsont szőke hajú, kék szemű kisfiú. Olyan kicsi korukban kedvelték meg egymást a gyerekek, amikor még beszélni sem tudtak, és azóta is tart a rajongás – írta az Aranynapok blog szerzője, Molnár Kata.