havi ige

„Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, Urunk!” (Zsolt 4,7)

„Keresztyénnek lenni azt is jelenti, hogy magamat és mindenemet, amim van, tervszerűen és tudatosan szánom oda Isten szolgálatára, embertársaim javára” – fogalmaz Koczor György evangélikus lelkész az Útmutató e havi igéje kapcsán.

Az elmúlt hetek eseményei mindannyiunknak több mint zavarba ejtők voltak. A járvány terjedése, a kijárási korlátozás lakásunk falai közé zárt minket, hirtelen megszokott elfoglaltságaink estek ki, emberi kapcsolataink szűkültek be. Sokan nem tudnak mit kezdeni az üressé lett idővel, és eluralkodik rajtuk a magatehetetlenség, a céltalanság, a félelem érzése. De mindeközben nem szabad elfejtenünk, hogy mire hívott el minket Urunk Jézus: hogy só és világosság legyünk. Ne felejtsük el azt sem, hogy ebben a helyzetben is lehetünk Jézus hordozói és képviselői.

Húsvét hétfő van. Mit is kezdjünk ezzel az ünneppel? A feltámadás ünnepét átveszik a népszokások, locsolkodás, piros tojás. De még ennél is rosszabb az, ha menekülünk az ünnep lényege elől a különböző programokba. A keresztyén nagyünnepek második napja az ünnepek önfeledtsége után a kérdések megválaszolásának napja. Ezzel segítenek minket a továbblépésben. Havi igénk fényében szánjunk most mi is erre néhány percet. Húsvét emberi kérdése az, hogy hogyan is van ez a feltámadás? Hogyan is, miként is fogok én feltámadni?

Húsvét havába léptünk. Az Első korinthusi levél 15. fejezetében Pál apostol a feltámadásról ír. Ez keresztény hitünk középpontja, egyben a legnagyobb titok. Ha igaz, hogy Jézus feltámadt, akkor igaz az is, hogy mi is feltámadunk. Ha nem, akkor minden hiábavaló, az egész keresztény hitünk csak ámítás, hiábavalóság.

Havi igénket két szempontból vizsgáljuk. Mivel egy igevers nem áll meg önmagában, ezért először nézzük meg az egész zsoltárt. A 38. zsoltár a fájdalmait, bűneit Isten elé vivő Dávid imádsága. Ebből a szempontból ez az egy mondat arról szól, hogy Isten előtt nem ismeretlen a király egész élete. Akár hangozhatna úgy is, hogy „minek is beszélek, hiszen tudod, ismered az egész életemet.” Az imádkozó nem csak most, a betegségeiben, a bűn nyomorultságában szólítja meg Istent. A mindennapos kapcsolat lehetővé teszi, hogy ismerje az Úr az ide vezető utat is.

Havi igénk a hit bibliai meghatározását tartalmazza: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid 11,1)

Boldog új évet kívánok! Túl vagyunk az ünnepeken, túl a lutheri reformáció indulásának 500. évfordulóján, túl a karácsonyi ünnepeken, talán egy kicsit sok is volt. Isten élő forrásként üdíti szívünket-lelkünket, amikor az ünnep megszenteléséről szól havi igénkben. „De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad és semmiféle állatod, se a lakóhelyeden élő jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálóleányod hozzád hasonlóan!" (5Móz 5,14)