Jézus

Jézus Krisztus élete, személye és cselekedetei a világtörténelem legkülönlegesebb történeteinek egyike. Egyszerű, hétköznapi, közvetlen jelleme mögött a mindenség Ura és Teremtője lakozott, és ez a furcsa kettősség örök időkre kérdések ezreit ébreszti a kor emberében. De kicsoda Jézus a hitünk szerint? Mi az a 10 legfontosabb dolog, amelyet érdemes tudni róla? Tartsatok velünk, és megtudjátok!

Minden kétséget kizáróan az utóbbi másfél évtized egyik legizgalmasabb, legfelkavaróbb filmművészeti alkotása a Cate Blanchett és Brad Pitt főszereplésével készült Bábel című film. Lakmuszpapír, diagnózis is, de több annál, maga a valóságra adott reflexió.

Elég hamar el szoktunk eddig a kérdésig jutni kicsikkel-nagyokkal egyaránt. „Te, aki beszéltél róla, aki úgy viselkedsz, mintha az ismerősöd lenne, mondd már el, akkor milyen is ez az Isten!” És alaposan feladja nekem a leckét ez a kérdés. Nem könnyű a válasz. Csöppet vigasztal, hogy Jézus is rengeteg példázatban beszélt erről.

Rendhagyó húsvét után vagyunk. Talán sosem múlt ennyire a saját proaktivitásunkon, hogy ünnepi hangulatba kerüljünk, és lelki tartalommal is megtöltsük ezeket a különleges napokat. Most egy gondolatkísérlettel arra biztatunk mindenkit, hogy ne hagyjuk abba Jézus megismerését. Mert sok mondatot adnak a világ Megváltójának a szájába, és rajtunk is múlik, hogy észrevegyük az esetleges tévedéseket. Mi az, amit Jézus sosem mondott, helyette viszont miről beszélt?

Budapest – A Hermeneutikai Kutatóközpont 2020 márciusában megjelentette Carl E. Braaten nyugalmazott evangélikus professzor Vitatott Jézus. Kicsoda Ő? című könyvét. Tekintettel a koronavírus-járvány okozta jelenlegi helyzetre, a könyvet a kutatóközpont elektronikus formában szívesen elküldi térítésmentesen az érdeklődőknek.

„Tudod, én egy racionális ember vagyok. Úgy vagyok mindennel, hogy hiszem, ha látom. De elmentem a párommal a templomba, és ott olyasmiről beszéltek, ami még engem is megragadott…” – mondta egyszer egy felnőtt konfirmandusom. Bárki lehetett volna, hiszen annyiszor hallottam ezt már más „racionális” emberek szájából: „Hiszem, ha látom.” Tamás mondatát úgy ismételjük, mintha szólás lenne, pedig évszázadokig a hit negatív példája volt, ma azonban mintha újra felemelkedne Tamás apostol, és rég elfeledett ismerősként ölelnénk magunkhoz kétkedő alakját. „Hiszem, ha látom.” Tényleg csak akkor hiszünk mindent, ha előbb látjuk?

Jézus a nyugati művészettörténet egyik leggyakrabban ábrázolt alakja, de hogy milyen is lehetett a valódi külső megjelenése, sok évszázados rejtély. A legelterjedtebb ábrázolása szerint Jézus egy olyan szakállas, világos bőrű férfi, akinek hosszú, hullámos, világosbarna vagy szőkés színű a haja, és a leggyakrabban kék a szeme. Ám az evangéliumok nem adnak képi leírást Isten fiáról, és minden eddig feltárt bizonyíték arra utal, hogy a festményeken, ikonokon látható ábrázolása igen távol állhat a valóságtól.

E sorok írójának első Biblia-élménye egy nagyalakú, vastag, piros kötésű könyv volt szép, színes rajzokkal. A „régi időkben” azonban nem volt általános, hogy szemet gyönyörködtető, igényesen illusztrált kiadványok segítsenek a gyermekeknek elmélyíteni a hittanórákon tanultakat. A Luther Kiadó immár harmadik éve élen jár a bibliai történetek élményszerű közvetítésében gyermekek számára, idén például a Jézus élete című matricáskönyvvel, színezőfüzettel és falinaptárral. Péterné Mestery Ritával és Mrkva Renátával, egyházunk országos irodája gyülekezeti és missziói osztályának gyermek- és ifjúsági referenseivel, a színezőfüzet szerkesztőivel beszélgettünk arról, milyen ismeretterjesztő kiadványokat érdemes a kicsik kezébe adni.

Sok éve történt ez az eset, amelyet most elmesélek nektek. Nem is olyan fontos a szereplője, hogy könyvekben emlékezzenek meg róla, hiszen csak egy kislány. A történetek nagyobbrészt fiúkról és férfiakról, királyokról és háborúkról szóltak akkoriban, erős, egészséges emberekről, akik nagy dolgokat vittek végbe, nem pedig szegény, félárva gyerekekről, akik egyik napról a másikra tengették életüket egy aprócska faluban. A régmúlt ködébe veszett volna tehát a kis Mirjam története, ha nincs ott valaki, aki éppen az ilyen egyszerű, hétköznapi emberek miatt született erre a világra.

Hogyan tekintsünk Máriára és a szeplőtelen fogantatásra protestánsként? Mit mond erről a mi teológiai hagyományunk? Miért száműztük teljesen az ő személyét, és milyen példát mutathat Jézus anyja?