koronavírus

A hit többet jelent annál, hogy bízunk az életben. Az „élet” az evés és a fogyasztás körforgása, azonban ennek semmi köze nincs húsvéthoz – véli Ulrich Körtner, Dietrich Bonhoefferre irányítva a tekintetünket, akit hetvenöt évvel ezelőtt, április 9-én gyilkoltak meg. Ulrich H. J. Körtner evangélikus teológus, bioetikus írását dr. Orosz Gábor Viktor fordításában közöljük.

Az idei húsvét más lesz, mint a többi. Más, és évekig emlegetni fogjuk, azonban minden lemondása mellett lehetőség is. Lehetőség az imára, a megújulásra, az Istennel töltött időre.

Mit tehet járvány idején az egyház és mit a hívek? Hogyan készüljünk idén húsvétra, a kereszténység legnagyobb ünnepére? - erről is kérdeztük a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökét, Fabiny Tamást.

A koronavírus-járvány és a hozzá kapcsolódó kormányzati intézkedések az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet életét is jelentősen érintik. Az istentiszteletek Bécsben és Grazban elmaradnak de a gyülekezet vezetője és tagjai digitális formában különféle módon lelkileg is támogatják egymást ebben a kihívásokkal teli időszakban is.

A Magyar Honvédség katonái aktívan részt vesznek a koronavírus járvány elleni védekezésben. Győrben most két diákon is segítettek, akiknek így könnyebb lehet a digitális oktatás.

„Különbség van a félelem és a rettegés között. A kegyes ember féli az Istent. Ez a félelem nem a vírusfertőzéstől való rettegés, hanem Istenre figyelés. Aki rá figyel, környezetét és a benne történteket rajta keresztül értelmezi” – fogalmaz Orosz Gábor Viktor. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense, a Lelkipásztor evangélikus lelkészi szakfolyóirat főszerkesztője a teológia oldaláról ad választ többek között a lehet-e a teológia karanténban, a mit jelent helyesen félni és a szóhoz jut-e Isten a járvány idején kérdésekre.

Kellemes szombatdélelőtt volt, amikor a napsütés és a gyenge szellő szinte kérlelt, hogy a mosást a teraszra teregessem ki, ne bentre, a lakásba. Teregetés közben egyszer csak megjelent mellettem az erkélyajtóban egy kukucskáló fej, a szomszédom. Kíváncsian rám nézett: „Szia, jól vagy?” – hadarta, én pedig furán néztem rá. Kellett egy pár másodperc ahhoz, hogy megértsem, mire is vonatkozott ez a kérdés. Elmosolyodtam és biccentettem: „Persze, jól vagyok. És ti?” – kérdeztem vissza, mire a válasz szintén a megnyugtató „mi is” volt. Akkor jól vagyunk. Így együtt, közösségben.

„Amikor megjelentek a korlátozásokról szóló rendelkezések, azonnal elkezdtem gondolkodni, hogy hogyan pótolható a gyülekezet közösségének személyes találkozása. Abban biztos voltam, hogy meg kell őrizni a kapcsolatot. Azért mondom, hogy őrizni, mert az online térben most mindenki számára kinyílt a világ: előadások, koncertek, színházi bemutatók – mindez otthonról. Ezért nagyon fontos, hogy ebben az időszakban, mi is rendszeres kapcsolatban legyünk egymással. Hiszen a kapcsolat az nem szűnt meg, csak átalakult” – véli Horváth-Csitári Boglárka, a Pestszentimrei Evangélikus Egyházközség lelkésze, aki megosztotta velünk gondolatait a koronavírus-járvány idején.

A miskolci Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórházban is készülnek arra, amibe belegondolni sem jó, amit még nem is tudnak, hogy mi vár rájuk. Molnár József kórházlelkész osztotta meg szívszorító gondolatait. Imádkozzunk a kórházi dolgozókért, a diakóniai munkát végzőkért, a szociális szférában nap mint nap fehér köpenyt öltőkért!

Budapest – Hogyan érinti a koronavírus okozta veszélyhelyzet a háziorvost? Milyen módon gondolkodik a vírus megjelenéséről és várható levonulásáról hazánkban? Miben változott a betegrendelése és a vasárnapi énekes és zenei szolgálata? – Többek között erről hallhatnak az Evangélikus Missziói Központ dr. Csáky Tünde háziorvossal, evangélikus presbiterrel készült interjújának első részében. A következő rész a jövő héten jelenik meg a központ honlapján.