„Milyen sokszor azok vagyunk! Sátor mögött lapuló, kishitű, öreg Sárák! Tulajdonképpen mindenünk megvan; valójában még
talán több is, mint kellene. Talán magunk
sem tudunk róla, mennyi irigy és féltékeny
szempár figyeli azt, ami nekünk fel sem tűnik, mert megszoktuk, mert számunkra már
természetes. Amit a kívülálló az életünkben
nehézségnek lát, mi belülről nézve »fel sem
vesszük«” – ezek az első, már magukkal ragadó, elgondolkodtató sorai a Nevető Sárák
című kötet kezdő írásának.
2019 jan 4 - 08:26