társadalom

Telt házas, hiánypótló beszélgetés zajlott múlt szerdán a jezsuita Párbeszéd Házában, amely a politika és katolicizmus kapcsolatát járta körül Sólyom László volt köztársasági elnök vezetésével. Habár a beszélgetés a katolikus egyház és a politika kapcsolatáról szólt, érdekes tanulságokkal szolgálhat a protestáns egyházak számára is. A Magyar Kurír beszámolójának kivonatát néhány – helyi tudósítónktól származó – kiegészítéssel közöljük.

Miközben Krisztus nevében szolgálunk, partnerei akarunk lenni a magyar társadalomnak abban, hogy a közösség jobb minőségű életet tudjon biztosítani a fogyatékos, idős, rászoruló embereknek. Így összegezte az evangélikus diakónia talán legfontosabb célját Gregersen-Labossa György. A Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniai Bizottságának elnökét, szombathelyi lelkészt annak apropóján kérdeztük, hogy idén év elején újabb ápolási intézmények működtetését vette át az államtól az evangélikus egyház.

Még a jól működő gyülekezetekben is törvényszerű, hogy bizonyos időszakokban néhányan kilépnek. Ha azonban arra vagyunk kíváncsiak, hogy ma miért hagyják el egyházunkat olyan sokan, a legjobban tesszük, ha őket magukat kérdezzük. Most a válaszok közül ötöt mutatunk meg.

Budapest – A romák magyarországi integrációja – Az egyházak szerepe címmel rendeztek konferenciát az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemen 2018. február 20-án. Az eseményen részt vett Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita, Székely János szombathelyi megyés püspök, valamint Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök is.

Legyen szó párkeresőkről, kapcsolatban élőkről vagy házasságra készülőkről, mindannyiunk fejében megfordult már a gondolat, hogy vajon létezik-e olyan ember, akit kifejezetten nekem szánt az ég? És ha igen, akkor vele vagyok-e most? Honnan lehet tudni, ha találkozunk a Nagy Ő-vel?

Veszprém – Nem könnyű házasságban élni, de nincs nála gyönyörűbb szövetség – mondta Zámbori Soma színművész a veszprémi Kálvin János parki református templomban tartott istentiszteleten, amelyen igét hirdetett Steinbach József püspök. A Veol.hu tudósítását adjuk közre.

„Annyira mérges voltam, hogy a temetőből egyenest a parkolóba siettem, mert féltem, ha tovább maradok, megütöm a lelkészt. Beültem a kocsiba, és sírtam, ez volt életem legrosszabb napja” – így fogalmazta meg gondolatait Matt Zoller Seitz amerikai film- és TV-kritikus, író a nagyapja temetése után a napokban egy bejegyzésben, őszintén feltárva azokat az érzéseket, amelyek sokunkban kavarognak egy-egy hozzátartozónk gyászszertartása után.

A közvéleményben újra meg újra megerősödnek azok a hangok, amelyek azt mondják, hogy mindenkinek megvan a maga dolga: a nők végezzék a házimunkát, gondozzák a gyerekeket, a férfiak pedig keressék meg a kenyérre valót és lássák el a vezető szerepeket. Mindezt pedig bibliai igékre hivatkozva, mondván a Szentírás világosan meghatározza a nemi szerepeket. De mi van azokkal, akik nem férnek bele ezekbe a skatulyákba? Lehet Jézus Krisztus követője, aki nem tud azonosulni a kívülről rászabott szerepekkel?

Az elmúlt hetekben azt követően, hogy a Német Szövetségi Parlament utat nyitott a melegek házassága előtt, egyházon belül ismét nagyobb teret kapott a melegekről szóló teológiai vita. Bennem pedig ismét azt, az engem régóta foglalkoztató problémát hangosította fel, hogy vajon egyáltalán releváns teológiai kérdéssel foglalkozunk akkor, amikor a homoszexualitást vizsgáljuk?

Az Ökumenikus Segélyszervezet (MÖS) elnök-igazgatójának ügynökmúltjával kapcsolatos, a Magyar Nemzet hasábjain április végén megjelent írás és annak számos következménye viszonylag hosszú időn át foglalkoztatta az egyházon kívüli és belüli közvéleményt. Több fórumon alakult ki kisebb-nagyobb vita arról, hogy mit is tartsunk Lehel László reagálásáról, de főleg arról, hogy a történtek fényében miként gondolkodjunk egyházunk tényfeltáró tevékenységéről, annak komolyanvehetőségéről.