Minden egyes férfi és nő Isten képmása a Földön, és minden egyes embernek meg vannak a maga kegyelmi ajándékai, amelyekkel Istent tudja szolgálni a saját életében. Mégis sokan elbátortalanodnak Jézus követésében, mert az egyház, vagy annak tagjai félreállítják őket arra hivatkozva, hogy erősségeik és képességeik nem illenek a bibliai alapokon nyugvó nemi szerepekbe.

Túl sok olyan férfiról tudunk, akik nem birtokolták a klasszikus férfias tulajdonságokat, mégis Isten hűséges szolgáinak bizonyultak. Bibliai listánk a hős férfiakról igencsak hiányos: miért nem jut eszünkbe például sosem az alázatos Júda, aki be merte vallani menyének, Támárnak, hogy igazságtalanságot követett el vele szemben?

Nemcsak a bátor és erős Dávid Jézus őse, hanem az a férfi is, akiben volt tartás bevallani, hogy hibát követett el.

Mint ahogyan ebben a témában nem emlegetjük gyakran Bárákot sem, aki csak akkor volt hajlandó hadba vonulni, amikor Debóra is vele tartott, vállalva ezzel, hogy az asszonyé lesz a győzelem dicsősége, nem pedig az övé. A karácsonyi történetben olyan könnyen átugorjuk József szerepét, aki csendes erejével és hitével tette, amit kellett és hagyta, hogy Mária kerüljön a középpontba. Jézusról nem is beszélve, aki egy olyan korban, amelyben a politikai és a társadalmi elvárás az volt, hogy egy férfi kardot ragadva felkeljen a római elnyomás ellen, ő a szolgálatot és az alázatot választotta, felvállalva, hogy így nem illik bele kora vallási és társadalmi skatulyájába.

A továbbiak a KötőSzó blogon olvashatóak.