Van, hogy nehéz eljutni a templom ajtajáig. Van, amikor úgy tűnik, hogy csak elég elhaladni mellette, bekukucskálni a kulcslyukon. Aztán előfordul, egyszer csak úgy érzi magát az ember, be kell menni. Visz a kíváncsiság, az érdeklődés, milyen lehet odabenn? És van, amikor egyszerűen a saját lelkünk visz be. Ott kell lenni, le kell ülni. Csendet keresünk. Valami más csendet. Már nem a magunk csendjét keressük, nem a magány csendjét, hanem a templom csendjét, és olyan is van, aki az Isten csendjét keresi. A Szent erőterét, a Szent hangját, a Szent szeretetét és kegyelmét.
2019 aug 1 - 08:03