vélemény

A rádióban is rendszeresen hallhatjuk a szlogent: „Október a látás hónapja.” Tizenöt hónapos koromban már szemüveget hordtam (erős drót kunkorodott a két fülem mögé), így a magam részéről igazán értékelni tudom ezt a kampányt. Ezzel együtt évek óta igyekszünk bejáratni ezt a mondatot is: „Október a reformáció hónapja.”

Ki a mi? Mi az ők? Ki az idegen? Pontosan tudjuk, hogy hol húzódnak a határok, hogy kik és milyenek vagyunk mi, és hogy ehhez képest kik a teljesen másmilyenek? Az idegen nem csak az, aki a kapu előtt áll és zörget. Az idegen, az idegenség köztünk, velünk és bennünk lakik.

Egy barátom, író- és publicistatárs, a valóságban és több regényében is (A Hellinger-Madonna, Lány igazgyöngyökkel) gyakorta Németországban vándorló Mörk Leonóra Facebook-bejegyzésének jóvoltából s néhány hazai tudósításból értesültem arról, hogy a gyerekek vagy akár az egyháztól eltávolodott felnőttek „reformációhoz szelídítése” többek között kis, finom és ízléses, ha akarom, playmobilra, ha akarom, legóra emlékeztető Luther-figurákkal történik.

Budapest – A Szent István Társulat havi rendszerességű sorozatának keretében Szabó Ferenc SJ tartott előadást szeptember 26-án „Katolikus–protestáns hitviták és egyetértés a megigazulás tanában – Pázmánytól az Evangélikus–Katolikus Közös Nyilatkozatig” címmel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán.

Szép erdélyi hagyományunk, hogy minden évben január 13-án, a nevezetes esemény évfordulóján emlékezünk meg Kolozsváron az 1568-as tordai országgyűlés által elfogadott törvényről, amely kimondta a vallás- és lelkiismereti szabadságot. Az emlékezés pedig éltető erő egész évben.

Budapest – Alábbi cikkünkben Fabiny Tamás evangélikus püspök személyes álláspontját olvashatják az október másodikára kiírt népszavazásról.

Isten nem dobja el az értéktelennek tűnő nádszálat. Nem tör pálcát emberek fölött. Kettétört életeket is össze tud forrasztani – mondta el Fabiny Tamás püspök a Magyar Rádióban a Lélektől lélekig adásában.

Szarvas – Dr. Sárkány Angyal nyugdíjas szarvasi orvos nem csupán nevében, de személyiségében is angyal, angelos, Isten küldötte. Évek óta imával kíséri az alkoholbeteg-mentő misszió szolgálatát betegágyából. Mindig érdeklődik, követi a misszió munkáját és biztat, erősít másokat, engem is. Megkérdeztem a misszió munkatársait, hogy mit kaptak Angyal nénitől. Az ő esetében nyugodt szívvel tanúsíthatom, hogy a Lélek gyümölcseit sokan ízlelték meg személyén, szolgálatán keresztül: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. (Gal 5, 22-23)

„Megvan az ideje az építésnek.” (Préd3,3c) Még ha sokszor vissza is éltek, élnek az ünneppel, mélységesen emberi az, amikor az ünnep pillanatában felülemelkedhetünk a hétköznapon, a mulandóságon, a töredezettségen. Az emberiség kultúrájának része az a mozzanat, amikor valamely kü- lönleges időben átélhetjük a jelen erejét és a jövőbe vezető folytatást. Az sem véletlen, hogy a nagy ünnepekhez gyakorta zarándoklat is társul. Mifelénk évente ezrek zarándokolnak például Csíksomlyóra. Mindemellett mind a három nagy ószövetségi ünnepet, a páska, a savuot és a szukkot ünnepét is tömeges zarándoklat vezeti be. A zarándoklat – bűnbánati jellege mellett – egyéni és közösségi felkészülés az ünnepre. A zarándokút – Istennel megtett út, amelynek végén a jövőbe átvezető ünneplés ragyog.

Sokféle zene szól ma körülöttünk. Van, hogy hamiskásan hangzik, máskor éktelenül zajosan dübörög. Az utca embere kevés olyan muzsikára találhat manapság, amely nemcsak a fülét, hanem a lelkét is megérinti.