Luther-fuszekli

Luther-fuszekli

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Petrőczi Éva
Egy barátom, író- és publicistatárs, a valóságban és több regényében is (A Hellinger-Madonna, Lány igazgyöngyökkel) gyakorta Németországban vándorló Mörk Leonóra Facebook-bejegyzésének jóvoltából s néhány hazai tudósításból értesültem arról, hogy a gyerekek vagy akár az egyháztól eltávolodott felnőttek „reformációhoz szelídítése” többek között kis, finom és ízléses, ha akarom, playmobilra, ha akarom, legóra emlékeztető Luther-figurákkal történik.

Nóra például a saját, természetesen egyáltalán nem kabalaként, hanem tiszteletteljes szeretettel kezelt „Luther-babáját” minden olyan helyszínre magával vitte és le is fényképezte, ahol a „modell” valóban megfordult.

Ez idáig teljesen rendben volna, éppúgy, mint a már több wittenbergi és hallei – kutatóúttal egybekötött – nyaralásunk idején megismert s az Evangélikus Élet hasábjain be is mutatott, sokszor bohókás-játékos, de nem igazán jóízlés-karcoló, egyházi és nem egyházi turistákat csalogató, a reformáció kezdetének félezer éves születésnapját színesítgető fogás. Az eisenachi Luther-házban azonban (ahol tavaly mi is jártunk) már egy kicsit elszabadult az ünneplés. Idén nyáron ugyanis elkezdték itt a „Hier stehe ich. Ich kann nicht anders.” (Itt állok. Másként nem tehetek.) feliratú, sokféle színben kapható zoknik árusítását.

No, ez az az eset, amelyre nagymamám azonnal idézné a Seneca latin bölcsessége nyomán németül is meghonosodott mondást: „Allzu viel ist ungesund.” Vagyis: A túl sok – egészségtelen. És nemcsak egészségtelen, de – igaz, akaratlanul, sőt a legjobbat akarva – olcsóvá, bulvárhangulatúvá teszi azt, ami az emberiség történetének egyik nagyon becses és maradandó értéke: a reformációt. Ráadásul ez az idézetmintás zokni legalább olyan szélsőséges jelenség, mint az a mexikói szokás, amikor halottak napján a karneváli stílusban vigadó tömeg apraja-nagyja csoki- és cukorcsontvázak szopogatásával vigasztalja magát, s igyekszik fityiszt mutatni a halandóságnak.

Visszatérve a szokatlan eisenachi vásárfiára: bizony mondom, csak egyetlen, nem túl elegáns szóösszetétel illik rá igazán: „Lutherfuszekli”. A kis történet tanulsága csak annyi, de talán nem kevés, hogy nekünk, magyaroknak mint a reformáció örökségét ápoló európai népek egyikének lehetőleg érdemes kikerülnünk a hitújítás kezdetének évfordulója körüli szélsőséges ízlésficamokat. Kell az interakció, kellenek a 21. századi elemek, az elevenség és a humor a méltó jubiláláshoz, Isten mentsen meg bennünket egy statikus, hideg és merev, panteonszerű emlékévtől – de a Luther-fuszekliktől és társaiktól is!

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 37. számában jelent meg, 2016. szeptember 18-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!