Tudjuk, hogy az akkori Európában ez egyedülálló, páratlan értékű országgyűlési végzés volt, amely biztosította és megalapozta a békés társadalmi együttélés lehetőségét, a magyar államiság fennmaradását egy nagyon kritikus történelmi helyzetben. Bár legelsősorban reálpolitikai és társadalmi érdek indokolta a törvény meghozatalát, rögtön hozzá kell tenni, hogy a dolgok mélyén mégiscsak a sok évtizeden át érlelődő teológiai felismerés állt: nevezetesen az a meggyőződés, hogy „a hit Isten ajándéka”.

Eleink vallották az apostoli bizonyosságot, hogy „ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (2Kor 3,17). Ünnepi alkalmainkon gyakran idézzük Pál apostol gondolatait a Galata levélből: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” (5,1)

Sajnos mára ennek a mondatnak a második fele fájdalmasan időszerűvé vált. Az európai fejlemények, bizonyos, úgynevezett modern, posztmodern társadalmi, ideológiai jelenségek, politikai hatások, eljárások arra hívják fel a figyelmünket, hogy a vallás-, a lelkiismereti, a vélemény- és a szólásszabadság komoly veszélyben van. Olyan „korszerű”, „progresszív”, divatos ideológiai hatásoknak lehetünk tanúi és elszenvedői, amelyek nagyon kifinomult, rafinált, álcázott és látszólag tetszetős módszerekkel üzentek hadat ezeknek az alapvető szabadságértékeknek.

Hadd említsek néhány példát a tisztánlátás kedvéért. Egy mai, ártatlannak tűnő elvi megközelítése a hitnek és a vallásnak azt mondja ki szinte axiomatikus egyértelműséggel, hogy a hit, a vallás szigorúan magánügy. Ennek jegyében 2015 decemberében a keresztyén világ központjában, Rómában egy iskola igazgatója betiltotta az intézményben a karácsony megünneplését. Több egyesült államokbeli egyetem is követte a kiváló, építő példát, és hasonlóan cselekedett. Angliában pedig létrehoztak egy egyesületet, amelynek az egyetlen ideológiai célja: küzdelem a keresztyén ünnepek nyilvánossága ellen.

Európa szívében, Brüsszelben, a főtéren már évek óta nincs karácsonyi vásár, se karácsonyfa, se betlehem, mert ez politikailag nem korrekt. De van helyette téli vásár, téli ünnep, téli fa és „happy season”!

Egy püspöktársam a messzi, békés, toleráns északon oda jutott, hogy nagy másságszeretetében, mindenféle szabadságeszmére, toleranciára hivatkozva, arra szólította fel a gyülekezeteket, hogy a templomokról, imaházakról, egyházi épületekről – a másképp hívők vagy nem hívők kedvéért – távolítsák el a kereszteket, a keresztyénségre utaló mindenféle jelképet… És holnapig sorolhatnám a patologikus, egyre inkább járványba átcsapó krónikus eseteket.

Nekem volna egy jobb ötletem: a lelkiismereti, a vallásszabadság és a mindenre nyitottság nevében tiltsuk be az egész keresztyénséget. Ez egy csapásra mindent megoldana. Fölösleges ezt az anakronisztikus terhet cipelni toleráns, nyitott világunkban.

Ha eleink, atyáink önként, minden külső kényszer nélkül, szabad elhatározásból vállalták a hitükért, a hit nyilvános megvallásáért a megpróbáltatásokat, az áldozatot, ma mintha épp ennek fordítottja történne. A tömegméretű, sikeres agymosás hatására kortársaink egy jelentős része dalolva, önként, szabadon (szabad elhatározásból) és nagyon boldogan lemond önmagáról, saját identitásáról, értékeiről, a szabadságról, csak hogy egy új szolgaság jármába baromként hajthassa a fejét. Úgy látszik, az ostobaság, a kiüresedés, a „Barbie-lét” igája gyönyörűséges és sokaknak igen vonzó.

Ma nekünk is, de a külvilágnak is szól az időszerű üzenet, mindazoknak, akik látnak, akik hallanak, és mernek egyenes gerinccel járni, a szabadság gyermekeinek: „…ne engedjétek magatokat a szolgaság igájába fogni.”  

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 35. számában jelent meg, 2016. szeptember 4-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.