vers

Szombathely – A Reményik Sándor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és AMI diákjai kisfilmet készítettek a költészet napja alkalmábó, a RED BULL PILVAKER – A Reményhez című klipje alapján.

Budapest – Bár az Örkény Színház társulata már az Anyám tyúkja második részét is bemutatta a nagyérdeműnek, a krónikus jegyhiány miatt mi még csak most jutottunk el az első részre, annak ellenére, hogy azt már 2014 óta játsszák. A Várady Szabolcs által gyűjtött költeménycsokorban, a „kötelező” magyar versek színházi összeállításában a szerkesztő-rendező Mácsai Pál segédkezett.

Szombathely – A magyar kultúra napjához kapcsolódóan rendezte meg a Reményik Sándor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Művészeti Iskola idén is Gazdag Erzsi-vers- és mesemondó versenyét, melyre szép számmal jelentkeztek gyermekek.

Orosháza – „Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat…” (Zsolt 18,7) – Az evangélikus Útmutatóban szereplő aznapi zsoltárige szavaival nyitotta meg 2019. január 18-án a Kölcsey-versenyt Nagy Róbert, az orosházi Székács evangélikus iskola igazgatója. Az intézményvezető arra biztatta a versenyzőket, hogy ha izgalommal vagy akár félelemmel is érkeztek a megmérettetésre, az Úristen előtt pont úgy lesznek a legjobbak és legalkalmasabbak, ahogy vannak.

Ábrahám Erzsébet verse megjelent a Kézjegy 22. – Tolna megyei alkotók antológiájában.

Egresi Kornélia verse 2018 adventjén.

Egresi Kornélia verse Szekszárdon született, 2018. december 13-án, Lackfi János író-olvasó találkozója után.

Kis Pál István Szekszárdon élő költő versével segítjük olvasóinkat a karácsonyra való hangolódásra.

Némethné Péntek Zsófia Viden született, jelenleg Ajkán él, és az itteni evangélikus gyülekezet tagja. Nyugdíjba vonulása után szülőföldjének – a Somló vidéki falvak lakóinak – kultúráját, életmódját kezdte el kutatni. Ezzel kapcsolatosan több könyvet is írt és megjelentetett. Emellett számos antológia, mesekönyv társszerzője.

Ma már azokat is ráncosodni, kopaszodni, deresedni látjuk, akik 62 évvel ezelőtt azokban a napokban-hetekben születtek. Akik 1956 októberében, novemberében látták meg a fényesen fellobbanó, majd gyorsan halványuló napvilágot és a vérrel virágzó kis Magyarországot. Akik pedig már elég nagyok voltak akkoriban, hogy maguk is felkeljenek, megmozduljanak – ha kellett, fegyvert fogjanak – a szabadság hirtelen rájuk szakadt, szédítő mámorában, azok, ha élnek is még, már kevesen vannak közöttünk. Fogynak a tanúk, vesznek az emlékek, kezd a távolság ködébe veszni 1956 tüze-lángja. Ott dereng még a láthatáron, világít is talán, de hevíteni alig hevít. De amit a költők, a milliókkal érzők versbe mentettek a forradalom tüzéből, hevéből, az ma is parázslik, az ma is melenget, és gyógyító hitével táplál!