Az érsek kifejtette, hogy bár az egyházak az elmúlt évtizedekben sokat léptek előre az ökumené útján, a felekezetek közötti párbeszéd sokszor mégis csupán a határok revíziójáról szóló diplomáciai egyeztetésnek tűnt és tűnik. A határok talán máshol húzódnak, mint korábban, de továbbra is elválasztanak bennünket egymástól.
A tettek ökumenéje azt jelenti, hogy a világban lévő gonoszsággal szembesülve a keresztények szeretetben összefognak és egységesen lépnek fel. Mindebből nem következik, hogy teljesen el kellene felejtenünk a teológiai alapokat és csak pragmatikusan szabadna közelíteni az ökumené törekvéseihez. A körülöttünk lévő világnak viszont nem feltétlenül a teológiai egyetértésre, hanem sokkal inkább a krisztusi irgalmasságra van igénye. Az EVT egyik nagy előnye, hogy létrejötte óta következetesen képviseli az ökumenikus mozgalom teológiai, diakóniai és evangelizáló dimenzióit.