Prőhle Gergely köszöntötte a szép számban összegyűlt hallgatóságot, majd átadta a szót Carsten Rentzingnek. A németországi Luther Márton Szövetség (Martin-Luther-Bund) vezetője a német egyházak közéleti szerepvállalásáról szólt. Azzal indította gondolatmenetét, hogy a templom, mint épület mindig is egy település középpontjában helyezkedik el, ami azt szimbolizálja, hogy a keresztény hit, az erősen szekularizált és keresztényietlenné vált Kelet-Németországban is még mindig központi szerepet játszik a társadalom életében. Még akkor is, ha az emberek nem járnak templomba (a nyugati országrészben a lakosság 50-70 százaléka kereszténynek vallja magát, míg a keleti részen ez a szám 15-25 százalék), a templom épületét tiszteletben tartják. 

„Az egyházaknak prófétai hangjuk van a társadalomban, de fontos az, hogy a bibliai ígéreteket ne keverjük össze a napi politikai szófordulatokkal” – hangsúlyozta a püspök, aki szerint az egyházaknak a békességre kell törekedniük és az Isten által kijelölt úton kell járniuk.

Ezután a migrációval kapcsolatban hozott egy példát. A német társadalomban többrétű, pártpoltikai párbeszéd folyt arról, hogy meghatározzák, a menekültek befogadásánál kell-e egy olyan legfelső határ, amely fölött már nem szabad senkit sem befogadniuk. Ekkor az EKD vezetője, Heinrich Bedford-Strohm evangélikus püspök azt nyilatkozta, hogy az „emberségesség (humanitás) nem ismer felső határt”. Rentzing püspök szerint ezzel az EKD vezetője olyan szekuláris kifejezéseket használt egyházi vezetőként, ami további kérdéseket vet fel, mind teológiai, mind filozófiai oldalról.

„Az emberségességről relatíve hasonló elképzeléseink vannak, ahogyan az emberi jogokról, de ez a fogalom nem egyházi. Ugyancsak politikai kifejezés a felső határ kérdése. Itt egy politikai vitába szállt be az egyház és gyakorlatilag a pártok egyikévé vált a kérdésben, ahelyett, hogy saját hangját hallatta volna és egyházi kommunikációt folytatott volna” – vélte a püspök, aki szerint így az egyházak folyamatosan erejüket veszítik Németországban, hiszen egy pártpolitikai kérdésben megosztják egyháztagjaikat is, akiknek különböző lehet a véleményük e kérdésről. 

„Sokkal jobb lett volna, ha Bedford-Strohm püspök az irgalmasságnak nincsen felső határa kifejezést használta volna, mert ezzel egy keresztény fogalommal magyarázta volna meg a kérdést” – egészítette mondandóját ki a püspök, aki szerint keresztény perspektívából kellene ilyen kérdésekhez az egyházaknak hozzáállniuk, ha felelősségteljesen akarnak egy kérdésben megnyilvánulni. Azt is hozzátette, hogy a politikai teológiának sokszor létjogosultsága van; a Hitvalló Egyháznak is a nácik idején különleges szerepe volt, de ők is Istent követték minden körülmények között.

Rentzing szerint az egyház nyilvános szerepének, küldetésének mindig is az evangélium hirdetésének kell lennie. „Speciális módon kell politikailag aktívnak lenni – magyarázta. – A napi politikába bölcsességet kell belevinni. Nem szabad a két birodalom tanát összemosni. Ha politikai kérdésekben szavukat hallatják az egyházi vezetők, ott összekeveredik a világi és az egyházi hatalom, ami az egyház súlyvesztését eredményezheti” – zárta gondolatait a püspök.

Ezután került sor Prőhle Gergely moderálásában Balog Zoltán református lelkésszel, korábbi miniszterrel a beszélgetésre.

Prőhle Gergely megállapította, hogy Kelet-Németországban a rendszerváltáskor az egyházak szerepe erősebb volt mint nálunk, a kádári „legvidámabb barakkban".

Balog Zoltán szerint a politika, valamint a média uralta közéletben, ha jelentősek szeretnének lenni az egyházak, akkor olyan kifejezéseket kell hétköznapivá tenniük, amelyek biblikusak. „Nem szabad feladnunk saját kifejezéstárunkat, hiszen – hogy profetikus legyek – mindenkinek lehet a saját fügefája alatt ücsörögni” – magyarázta, majd hozzátette azt is, hogy ez nem egyfajta „egyházi gettót vagy kánaáni nyelvhasználatot” jelentene, hanem azt, hogy „küzdjünk meg saját kifejezéseink létjogosultságáért”. A migrációval kapcsolatban elmondta, hogy a politikai szereplők feladata a cselekvés és a problémákat ott kell megoldani, ahol azok keletkeznek. Németországnak is nagy felelőssége van abban, hogy a bevándorlás elindult.

Ezután felvetődött annak kérdése, hogy a szász püspöknek épp politikai hozzáállása miatt kellett nemrégiben lemondania, hiszen a jobboldali AfD párttal hozták összefüggésbe a rendszerváltás után évtizedekkel korábban leírt gondolatait.

„Nem szerettem volna, ha egyházam ebbe a poltikai csatározásba jobban belevonódik. Nyomás alatt voltam, mert a hit hajóját kellett irányítanom a viharral szemben. Így döntenem kellett” – tette hozzá. Kitért arra is, hogy püspöktársainak is mind-mind saját politikai véleménye van, de a nyilvánosság előtt egy püspöknek az egyházát kell képviselnie, nem szabad megosztónak lennie. Balog Zoltán átvéve a szót elmondta, hogy mérlegelni kell, mit vár el a nyilvánosság az egyháztól: a krízishelyzetekben az elesettek, rászorulók, bajba jutottak mellett kell állni, a szociális segítségnyújtás alapelvárás. „Fontos mérlegelni, hogyan nyilvánulhat meg egy lelkész úgy, hogy közben egyháztagjai ne pártoljanak el a gyülekezettől, mert a lelkésznek a másként gondolkodó keresztényeket is támogatnia, képviselnie kell.” Prőhle Gergely érdekesnek tartotta, hogy a németországi egyházak mind elhatárolódnak az AfD-től, miközben más pártok ideológiai gondolatait hirdetik.

Carsten Rentzing szerint is sajnálatos, hogy bizonyos pártok „Fekete Péter”-nek számítanak Németországban az egyházak szemében, mert véleménye szerint nem pártpolitikailag, hanem témák szerint kellene az egyházaknak megnyilatkozniuk. Szászországban egyébként is még mélyek a kommunizmus során kpott sebek, az egyháztagok is sokat szenvedtek az NDK-ban, ezért inkább a jobboldali pártokat támogatják. „Nem lehet előre értékelni a közeljövő politikai változásait, de fontos lenne, ha az egyházak a kölcsönös megértést szolgálnák, akár még a politikai élet résztvevői között is.”

Balog Zoltán is megjegyezte, hogy a Németországban politikailag nem konform kormányokhoz tartozik a Fidesz is, nem csak az AfD, de bármely párt tagjának helye van az egyházakban és ebben szerinte a német protestantizmus kudarcot vallott. Prőhle Gergely utalt arra, hogy Fabiny Tamás püspök megválasztásakor a beszélgető egyház kifejezéssel a megfelelő beszédkultúra meghonosítására helyezte a hangsúlyt. „Az egyháznak az a szerepe, hogy a problémákhoz közel kerüljön és segítő kezet nyújtson” – mondta. Carsten Rentzing püspök szerint nem szabad, hogy a konfliktusok és a törésvonalak az egyházba is begyűrűzzenek, „a teret ki kell tágítani, nem pedig határokat húzni. Nem szabad, hogy az egyes véleményekre adjunk, magunknak kell utána járni az igazságnak.”

Balog Zoltán a koronavírus okozta válsághelyzetre kitérve elmondta, hogy bár a köztér leszűkült, de az imádság ereje igen fontos. „El kell viselni a tanácstalanságot és bíznunk kell az isteni gondviselésben” – hangsúlyozta.

Bár még sokáig lehetett volna beszélni egyházról, politikáról, közéletről és társadalmi kérdésekről, de végül Prőhle Gergely zárszavával véget ért a diskurzus.