közélet

Budapest – A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Tanulmányok Intézete szervezete azt az előadást és kerekasztal-beszélgetést, amelynek témája az egyházak szerepe a közéletben a rendszerváltástól napjainkig volt. A koronavírus miatt bezárt egyetemi kampusz helyett azonban az Üllői út 24. szám alatt lévő józsefvárosi templom adott otthont a rendezvénynek. A beszélgetés résztvevői Carsten Rentzing, a közelmúltban lemondott szászországi evangélikus püspök, valamint Balog Zoltán református lelkész, korábbi miniszter és Prőhle Gergely, a Stratégiai Tanulmányok Intézetének igazgatója, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője voltak.

Budapest – A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Tanulmányok Intézete tisztelettel meghívja Az egyházak szerepe a közéletben a rendszerváltástól napjainkig című előadásra és kerekasztal beszélgetésre.

„És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek” – olvashatjuk 2Tim 2,2-ben Pál Timóteushoz intézett szavait. Az átadás sokféleképpen történhet: az egyéni beszélgetésektől kezdve a bibliaórákon át a gyermekeknek tartott vasárnapi foglalkozásokig. Keresztényként fontos, hogy továbbörökítsük azt, amit az igehirdetésben hallottunk, amiben minket is megerősítettek, azt a krisztusi üzenetet, amely mellett elkötelezett, felnőtt döntést hoztunk. A Timóteus Társaság az ige alapján kifejezetten fontosnak tartja a keresztények felkészítését arra, hogy ők is aktív részesei legyenek a missziói munkának. Hogy mit is jelent ez pontosan a gyakorlatban, arról főállású szolgálókat kérdeztünk.

A legutóbbi amerikai választások után Steven Kopp lelkész a következő sorokat írta: „A választási időszak felszabadító volt számomra. Egy rakat bálvány lepleződött le, ami a saját szívemben volt. Ezek a leplezések fájtak, ugyanakkor a Krisztusba vetett hitemben erősítettek meg.” [1] Mintha a kampányidőszak során egy személyes megtisztulási folyamaton ment volna át a lelkész, aki felismerte saját, kézzel csinált isteneit. De hogyan lepleződnek le ezek a bálványok? Hogyan épülhet hitünk egy politikai választás során függetlenül annak eredményétől?

Vallási sokféleség, keresztényüldözés ellenes államtitkárság, Bayer Zsolt lovagkeresztje, iszlám radikalizmus, kényszerbetelepítés – ez a néhány kifejezés a közelmúltból közvetlenül vet fel vallási kérdéseket. Az egyházak vallási szereplőkként éppen akkor tesznek szolgálatot a társadalomnak, ha a „legfőbb üzleti tevékenységükre” koncentrálnak: hirdetik az evangélium felszabadító igazságát.

A nemzetiszocialista hatalomátvétellel szembeni norvég egyházi összefogás a második világháború idején bebizonyította: az egyház erőszakmentes ellenállása konkrét gátja lehet a szélsőséges nézetek megszilárdulásának egy társadalomban. 1940 és 45 között norvég evangélikus püspökök határozott állásfoglalásai nyomán ellenállási mozgalom indult, amely mögé az akkor hivatalosan 96 százalékban evangélikus Norvégia lelkészi karának 90 százaléka felsorakozott, és ezzel gyakorlatilag eszköztelenné tették az államhatalmat.

Magyarországon két dolog áll meghatározó német befolyás alatt: az egyik a magyar gazdaság, a másik az evangélikus teológia. Ritka együttállásként az utóbbi években mindkét ország politikai elitjében meghatározó a protestáns elem. De hiába ez vagy az a párhuzam, a lelkiállapot mégsem közös. Gondolatok Balog Zoltán miniszter és Heinrich Bedford-Strohm bajor evangélikus püspök menekültkérdésről folytatott disputájáról, Európáról, németekről és magyarokról, lelkiségről és gazdaságról.

Minden közösségben feszültséget okoz, hogy vitás kérdésekben nem csupán politikailag, de sokszor a morális alapokban sem tudunk megegyezni. Ezért aztán általában mind a politikai, mind a morális kérdéseket elkerüljük. Cikkünkben egy amerikai pszichológus megközelítését mutatjuk be, amely segíthet abban, hogy a másik félben a vitapartnert, ne pedig az ellenséget vagy az idiótát lássuk.

„Buta tótok, gőgös magyarok, vad szerbek, anyagias zsidók, Trianon miatt utált csigaevő franciák, vérünket szívó osztrák labancok…” Mennyi ilyen és hasonló mondat hangzik el „belső körökben”.

„Tudjuk, nemcsak a szekuláris világ, de a keresztény hívek jelentős része sem nézi jó szemmel az egyházak közéleti megnyilatkozásait. Úgy vélem, főként azok ódzkodnak ezektől, akik maguk is valamely lövészárokból vizslatják a történéseket.”