A „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek” (Mt 5,6) címmel rendezett tanácskozás dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a MEÖT főtitkárának köszöntőjével kezdődött. „Szervezetünk prioritásként tekint a cigánypasztorációra és ezáltal arra is, hogy a cigányok között végzett szolgálat megbecsült missziói tevékenységnek minősüljön” – fogalmazott a főtitkár.

Az együttlét igei szolgálatát Orosz István görögkatolikus lelkipásztor végezte. Orosz István beszédében Szíriai Szent Efrém imája alapján a böjti időszak lehetőségeiről beszélt. „Míg nagyon sokan a böjtöt úgy ismerik, hogy ilyenkor mit nem szabad tenni, addig a testi, sokszor félreértelmezett böjtölés mellett sokkal fontosabb a lelki böjtölésre figyelnünk. Ennek értelmében a böjt az önkéntes lemondás és az önkéntes vállalás időszaka. Így ez az a negyven nap, amikor kimondott odafigyeléssel a világ dolgai helyett Istent állítjuk középpontba” – fogalmazott a görögkatolikus lelkipásztor.

Dr. Pecsuk Ottó református lelkipásztor, a Magyar Bibliatársulat főtitkára a Hegyi beszéd adott szakaszáról tartott egzegézist. A főtitkár kitért arra, hogy Máté evangéliuma a szegény szó használatát az Ószövetség alapján értelmezi, így ez nem azonos a görög, gazdasági értelemben vett szegény szóval.

„Az Ószövetség értelmében Jézus ebben a mondásban az éhség és szomjúság fogalmát olyan metaforaként használja, mely túlmutat a fizikai értelmen és annak helyére az Isten iránti vágyakozást helyezi. Ugyanígy a megelégíttetnek szó sem földi, emberi értelemben értendő, hanem ennek cselekvője az Isten” – fogalmazott Pecsuk Ottó. Az egzegézisből kiderült, hogy az igazságosság mértéke Isten, amelyhez szükséges tetteinket mérnünk. Az egyén etikai igénye és a társadalmi etika kérdése egyszerre teremtheti meg azt a változást, mely az igazságtalanság ellen felszólal.

Az éhezők és a szomjazók boldogsága címmel Szuhánszky Gábor, a metodista egyháztanács tagja, az Aliansz Magyar Evangéliumi Szövetség főtitkára tartott előadást. A nagyívű beszámoló a középkori keresztény igazságtalanságtól a gazdagabbak igazságértelmezésén keresztül az erőszak által képviselni vélt boldogságig érintette a múltban elkövetett, az igazságot félreértelmező nézeteket. Mai korunk problémájaként Szuhánszky Gábor emlékeztetett: „cigány testvéreink integrációs törekvéseiből sajnálatosan sok esetben nem az együttműködés, hanem egyes emberek meggazdagodása lett. Ma többféle Magyarországot élünk. Olyat, amelyben jólét van és olyat, ahol egy család nem tudja a betevőre valót megvásárolni magának.” A felelősség kérdéséről a metodista előadó elmondta, hogy nem elég elsiratnunk a múlt bűneit, hanem éheznünk kell az eljövendő, biblikus alapú igazságra.

Igazságra éhezve a társadalomban címmel Surman László pünkösdi lelkipásztor, a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigány Misszió Szeretetszolgálatának tagja tartott előadást. „Felszállt a buszra egy cigány, jaj, de büdös van!” – kezdte személyes példára alapozva előadását a lelkipásztor. A ki vagyok én? Mi az identitásom? kérdésekre épülő beszámoló kitért a társadalmi előítéletekre, az integrációs törekvések buktatóira ugyanúgy, mint a cigányságon belül fellelhető nehézségekre.

„Cigány testvéreinket megtéríteni nem nehéz feladat, hiszen elmondhatjuk számukra, hogy értékesek, hogy van, aki saját életét adta értük. Ez megszólítja, önbecsülésre hívja őket. Sokkal nehezebb az, amikor a megtért testvérek saját, egzisztenciális problémájukkal fordulnak hozzánk. Ekkor már sokan otthagyják őket, hiszen nem tudnak mit mondani nekik. Keresztényként az a feladatunk, hogy ne a többségi társadalom által elvárt asszimilálódásban és integrációban lássuk cigány testvéreink jövőjét, hanem abban, hogy a cigányság megtalálja és megőrizze az Istenhez vezető utat” – fogalmazott Surman László.

A pünkösdi lelkipásztor szerint a környezet bármennyire is azt mondja, hogy a cigányok bűnözők és gyilkosok, látnunk kell, hogy ez egy torz előítélet. „Ehelyett sokkal inkább az az igazság, hogy a cigányság elkezdett éhezni és szomjazni Isten igéjére” – fogalmazott. Ez azonban nem rövid távú változást fog hozni, nem mi leszünk azok, akik aratnak, de a vetés mirajtunk is múlik. A társadalmi megítéléssel kapcsolatban Surman László elmondta: „Krisztusiak vagyunk, de ne kelljen elveszítenünk identitásunkat ahhoz, hogy elfogadjanak minket. Cigányok és magyarok is vagyunk. Ahhoz, hogy ezt széles körben elfogadják szükséges az, hogy megtanuljanak minket szeretni, mert aki szeret minket azt mi is szeretjük; megtanuljanak megbecsülni minket, mert mi is Isten ugyanolyan teremtményei vagyunk és figyeljenek fel értékeinkre, mert a mi közösségünk éppúgy értékes mint bármelyik másik. A társadalmon belül meglévő falakat közösen kell elkezdenünk lebontani ahhoz, hogy az valóban megszűnhessen.”

A tanácskozás délutáni programján került sor a jezsuita cigánypasztorációs műhely bemutatására, melyről Szabóné dr. Kármán Judit és Hoffer József tartottak előadást. A tanácskozást áldással zárták.

A MEÖT által tartott összejövetel előadásaihoz számos hozzászólás is volt. Így elhangzott, hogy a lelki gőg – amely a többségi társadalmat, sőt, sokszor a lelkészeket is jellemzi –, helyett azt a keresztény felismerést kéne erősíteni, miszerint „én is kegyelemre szoruló vagyok”. Ezen kívül az egyházak szerepvállalásának és szemléletformáló erejének kérdésére esett a hangsúly. Egyetértés volt abban, hogy az ökumenikus összejövetelek, a jó példák átadása segíthetik azt a folyamatot, mely a cigánymissziót végző lelkészeket táplálják, továbbá a jelenlévők fontosnak tartották azt is, hogy a cigánymisszió ne a többi gyülekezettől elszeparáltan, hanem azzal közösségben is működjön, hiszen így lehetőség nyílna arra, hogy jobban megismerjük és megbecsüljük egymást.

A tanácskozáson részt vett többek között Bakay Péter, az evangélikus egyház cigánymissziós referense, Győri Gábor Dávid, a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium iskolalelkésze, és Rozs-Nagy Szilvia a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Iroda Nevelési és Oktatási Osztályának hittanreferense is.