Ezúttal teljességgel szokatlan körülmények között, de a konferencia hagyományos szerkezetét – a lehetőségeken belül – megőrizve zajlott az esemény. A tartalom pedig semmit sem változott: Jézus Krisztus volt és maradt a középpont!
Idén nélkülöznünk kellett a személyes találkozást, helyette a világhálón „függeszkedve” lehettünk együtt. A felvételeken szereplőkén kívül senkinek a szemét nem láttuk, az ő hangjukon kívül senkiét nem hallottuk… És fogalmunk sem lehet, hogy az ország vagy a földgolyó melyik részén ki, mikor és meddig, milyen körülmények között (mosogatás, diótörés, takarítás közepette vagy odaszántan, nekiülve csak a képernyőre és az onnan jövő üzenetre figyelve?) lett tagja ennek a láthatatlan „gyülekezetnek”, „közösségnek”. Hiányzott az emberközelség, a közös éneklés, az egymásra mosolygás, az eszme- és telefonszámcsere, a tűz és annak melege…
De az idei protestáns cigánymissziós konferenciának is voltak hiteles – elsősorban – cigány igehirdetői. Miként voltak szívből imádkozók, lelkes énekesek-zenészek és mélységeket megjárt, életükben, gondolkodásukban nagy változáson átment bizonyságtevők.
A képernyős „szerepléshez” elvárásként általában a profizmust kapcsoljuk. Ezúttal azonban kifejezetten üdítő volt, és az egész programnak kedves bájt kölcsönzött – ha úgy tetszik: a természetellenesben természetességet –, hogy ebben a „műsorfolyamban” lényegében mindenki szerényen, alázatosan vállalta a Krisztusra mutatás szolgálatát.
Konferenciáinkon évek óta az imádság volt a téma, annak bizonyos aspektusai, mint például a kérő vagy a hálaadó ima. Idén viszont nem egy-egy imatípuson keresztül kerestük Isten vigasztaló, erősítő üzenetét, hanem az imádságok egészétől reméltük megkapni ebben a válogatás nélkül mindannyiunkat több síkon is érintő, megpróbáló járványos krízishelyzetben. Így maguk az igehirdetések és a bizonyságtételek is a kérő, a hálaadó, a dicsérő, a bűnvalló és az önátadó imatípusokra voltak fölfűzve.
Napjainkban sem a társadalmi, sem az egyéni életnek nincs olyan összetevője, amely ne lenne támadásnak kitéve, és amellyel kapcsolatban ne tapasztalnánk, hogy remegnek az ősi erkölcsi normák alapjai. Teljes a bizonytalanság a hírek, az információk igazságtartalmának tekintetében is. Emberkísérleteknek vagyunk nemcsak tanúi, de olykor elszenvedői is, és hát itt a nyakunkon „ráadásként” ez a koronavírus…
Vannak különlegesen kiszolgáltatott, „HHH-s”, azaz halmozottan hátrányos helyzetű egyének, közösségek, népcsoportok, akik és amelyek különösen is rászorulnak Krisztus evangéliumára, az igaz, számítás nélküli krisztusi szeretetre, odaadásra, áldozatra. Meggyőződésünk, hogy ebből a globális válsághelyzetből a globális imaértelmezés és -gyakorlat lehet a kivezető út.
Mi más? Természetesen van helye az emberi próbálkozásoknak, a testi, szellemi, lelki segítségnyújtásnak, de a bölcsek tudják és gyakorolják az imádságot mint a megoldás első és végső módját. Mert az élet nagy kérdéseiben ki más segíthetne, mint az imádságunkra figyelő Úr?!
Neki vagyunk hálásak, hogy ennyi áldott cigány keresztény testvérünkön keresztül erősíthetett felekezetre és nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül ezen a szombat délelőttön, sőt míg áll az internet világa, erősíthet mindenkit, hiszen a Magyar Pünkösdi Egyház Országos Cigánymissziójának YouTube-csatornáján elérhető a konferencia felvétele.
A cikk az Evangélikus Élet magazin 86. évfolyam, 11–12. számában jelent meg 2021. március 21-én.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.