NEGYVENKILENC – az ökotáborok margójára

Negyvenkilenc ember, negyvenkilenc egyéniség, negyvenkilenc igény és negyvenkilenc ötlet. Két ország, két nyelv, két különböző temperamentum, több korosztály, három település és rengeteg helyszín. Kétszázhuszonkilenc PET-palack, hetvenöt cd-lemez, több ezer kupak, két kilónyi sólisztgyurma, kilenc liter virágföld.
Ha ezeket a számokat egymás mellé tesszük, aztán meg a hozzávalókat „összegyúrjuk”, akkor egyértelmű (lenne) a káosz, a megnemértettség, és az konfliktushelyzet.
Mégis, a negyvenkilenc emberke legtöbbször mosolygott, a negyvenkilenc igény így-úgy teljesült, és a negyvenkilenc ötlet legtöbbször megvalósult. Két ország nyelve és mentalitása közelebb került egymáshoz, a rengeteg helyszín pedig megtelt élettel. A kétszázhuszonkilenc PET-palack, a hetvenöt cd-lemez, a több ezer kupak, a két kiló sólisztgyurma és a kilenc liter virágföld pedig szó szerint életre kelt. Lett belőlük gyertyatartó, képecske, dísz, szemeteskuka, vagy éppen minikert.

Negyvenkilenc ember, negyvenkilenc egyéniség, negyvenkilenc igény és negyvenkilenc ötlet. Ahhoz, hogy ez így együtt működjön, kellettek előkészületek, kellettek ötletek, pályázatok, és kellett sok-sok munkaóra is. És kaptunk sok segítséget is.
Mégis, már az első mosolyoknál éreztem, hogy nekünk annál, amit innen-onnan kaptunk, vagy annál, amit előkészítettünk, sokkal több van a birtokunkban. Nem azért, mert megdolgoztunk érte, vagy mert megérdemeltük. Ajándékba kaptuk.

Ajándékba kaptuk, hogy együtt gondolkodhattunk a tűzről, mint jelképről. Aztán meg negyvenkilenc megajándékozottként tanultunk attól és arról a Jézus Krisztusról, aki kicsiny kis lánghoz hasonlította magát, amikor azt mondta: „Én vagyok a világ világossága.” Megismertük Mózes és a csipkebokor történetét, hallottunk Ézsaiás prófétáról és a parázsról, és bizonyságot tettünk arról az Istenről is, aki lángoló tűzoszlop képében ment a zsidók előtt. Megfogalmaztunk, hogy milyen jó lenne, ma is olyan konkrét jeleket látni Isten jelenlétéről, mint egy tűzoszlop, egy el nem égő csipkebokor, vagy akár csak egy gyertyaláng! És rádöbbentünk, hogy nincsenek ilyen jeleink. A döbbenet azonban nem tartott sokáig, mert egymáson végignézve rájöttünk: nekünk olyan jeleket kell észrevennünk, mint a negyvenkilenc ragyogó arc, avagy a negyvenkilenc egyéniség és a negyvenkilenc igény egymásra találása.
Nagy kegyelem, hogy az Isten Szentlelke mindenütt megjelenhet. Nagy kegyelem, hogy kicsiny fények gyulladhatnak szívekben, lelkekben, negyvenkilenc ember, negyvenkilenc egyéniség, és két két különböző mentalitású ország képviselői között is.