Április 14-én, a jó Pásztor vasárnapján hálaadó istentisztelet keretében emlékeztünk meg egykori lelkészünkről, Bálint Lászlóról, akinek a gyülekezet emléktáblát állított halálának 15. évfordulója alkalmából. A kezdeményezéshez a faluból rengetegen csatlakoztak, s mondhatni példás összefogás valósult meg, hiszen az ünnepet megelőző hetekben mintegy 200.000 forint gyűlt össze erre a célra.

Bálint László 1975 és 1988 között szolgált a gyülekezetben. Sok áldás kísérte munkáját. Ezek közül kiemelkedik, hogy 1983-ban fejeződött be annak az imateremnek a felépítése, amelyet mind a mai napi használunk. Az ő kezdeményezésére indultak meg a munkálatok egykor, s hosszú évek kitartó munkája nyomán a parókia udvarán lévő egykori istálló helyén imaház épült. Mind az akkori egyházvezetés, mind a falu lakossága anyagi tekintetben is komoly áldozatokat vállalt ennek megvalósításában. Az emléktáblát ennek az imateremnek a falán helyeztük el. Ezen a napon a gyülekezet vendége volt egykori lelkészének családja, Bálintné Varsányi Vilma lelkésznő, valamint a gyermekek és az unokák is. A gyülekezet hatalmas szeretettel fogadta őket. Megható és meghitt pillanatok váltották egymást…

A Zsidókhoz írt levélből választottunk igét az emléktáblára: „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek.” Az ige is jelzi, hogy nem a felépített falak számítanak igazán, hanem hogy azok között hirdettetett Isten szent igéje. Bálint László maga is egész életén át a jó Pásztor nyomdokaiban járt, és sokakat vezetett közel az Élet forrásához. Megszólalt e napon a reménység is, amely szerint az emlékezés – legalábbis biblikus értelemben – ugyan a múltból merít, de mindig a jövőbe mutat. Erős lehet a bizonyosságunk afelől, hogy Isten ezután is kegyelmesen megtart minket. Hiszen nemcsak a múlt, hanem a jelen és a jövő is az Ő kezében van. Amiként megőrizte eleinket, úgy ma is, most is munkálkodik.

Ezt élhettük át az elmúlt szombaton, április 20-án is, amikor 1935 után először lett megválasztott, beiktatott, parókus lelkésze a gyülekezetnek. Erre az ünnepre is zsúfolásig megtelt a malomsoki evangélikus templom. Lelkészek, esperesek is szép számmal érkeztek, nemcsak Veszprém megyéből, hanem a Soproni és a Vasi Evangélikus Egyházmegye területéről, valamint jelen volt egyházkerületünk nyugalmazott püspöke, Ittzés János, s jelenlegi felügyelője, Mészáros Tamás. 

A délutáni iktatás szolgálatát Polgárdi Sándor, a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye esperese végezete, aki János evangéliumából választott igét erre az alkalomra: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” (Jn 6,68b) Fontos, hogy Péternek ez a bizonyságtétele mindnyájunkat elkísérjen a szolgálatunk folyamán. Hisz Jézus szava nem pusztán erős és hatalmas, az ő igéje éltető szó, sőt maga az élet. A lelkipásztor feladata, hogy ezt a jó hírt vigye el minden lehetséges formában a gyülekezet tagjainak.

A beiktatott lelkész igehirdetésében a meghívón is szereplő ige alapján prédikált. „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.” (1Kor 2,2) Az életünkben csak akkor rendeződnek el igazán és békésen a dolgok, ha mindennek a középpontjában Krisztus keresztje áll. Ez nem egy lehetőség, nem egy lehetséges teológia a sok közül, hanem az egyetlen. Amiképp Luther vallja Pál nyomán: egyedül a kereszt legyen a mi teológiánk. Nem az számít, hogy mi hogyan beszélünk vagy vélekedünk róla, nem mi formáljuk kényünk-kedvünk szerint ezt az igét. Ő beszél rólunk, ő formál minket, ő alakít minket. Megmutatja, kik vagyunk, s azt is, hogy Isten mit tett értünk. Helyes istenismeret és helyes emberismeret csak a kereszt igéje által van. A jelzős teológiák helyett, amelyek az egésznek csak egy részét mutatják, a kereszt igéjére figyeljünk, mert az magában hordozza a Teljességet. Legelőször is arról tanúskodik, hogy Isten szereti az embert, igent mondott életére. Mandátumunk ennek a féltő, isteni szeretetnek a meghirdetésére szól.

Az istentisztelet az igehirdetés után a szentségi liturgiával folytatódott. Az úrvacsoraosztást rövid közgyűlés követte, majd a közös vacsorán már a testvéri beszélgetésé volt a főszerep.

De hogy az ünnep még teljesebb legyen, a lelkész magánéletében is történt változás ezen a napon. A beiktatás előtti délelőttön ugyanis Weltler Gábor és Szőke Izabella Mónika örök hűséget fogadtak egymásnak az anyakönyvvezető előtt. Mivel a menyasszony, illetve immáron asszony Karancsberénybe való, és a Malomsoki Evangélikus Egyházközséget sem akarták kihagyni az ünnepségből, ezért püspöki engedéllyel a polgári esküvő után nyáron kerül majd sor immáron Nógrádban a templomi esküvőre. Szerkesztőségünk nevében is sok oldogságot kívánunk nekik!