Mindig izgalmas, amikor vendég-igehirdető érkezik a gyülekezetbe, hát még ha úgy hívják: Kodácsy Tamás. Nagyon jó volt hallgatni a református lelkész nemcsak a tartalmas igehirdetését, hanem a különböző generációkhoz tartozó gyülekezeti tagoktól azokat a véleményeket is, hogy milyen különleges és elgondolkoztató volt a jeruzsálemi bevonulás textusa alapján tartott prédikáció. Íme egy rövid részlet:

„A „Hozsánna” az eredeti könyörgésből (hoszi anna = nyújts segítséget!) egy olyan felkiáltó kifejezéssé vált már Jézus korában, amely egy dicsőítő köszöntést jelentett. A „Hozsánna a Dávid Fiának!” azt jelentette: „Dicsőség a Dávid Fiának!”, a „Hozsánna a magasságban!” pedig megfelelt annak, hogy „Dicsőség a magasságban!”

Így kapcsolódik össze a Jézust elöl (!) és hátul körülvevő tömeg magasztaló éneke (Mt 21,9) a születéskor felhangzó angyali kar magasztaló énekével (Lk 2,14). Mindkét ének háromsoros, és a háromszor Szentségbe összefonódva szólal most meg, amikor úgy tekintünk Jézusra, a Jeruzsálembe bevonulóra, mint aki adventben eljövendő.

Dicsőség a magasságban Istennek! – azaz Hozsánna a magasságban!

És a földön békesség, – ahogyan béke jött Dávid királysága nyomán: Hozsánna a Dávid fiának!

És az emberekhez jóakarat – fogadják el az Áldottat, aki az Úr nevében jön!”

A Gödön élő és a Dunakeszi Református Egyházközségben is szolgálatot teljesítő református lelkészt egész családjával vártuk gyülekezeti napunkra, de sajnos felesége, Eszter és gyermekeik egészségi állapota nem engedte meg, hogy eljöjjenek, így Tamás „dolgozta végig” a napot, hiszen a délelőtti istentiszteleten kívül egy délutáni szeretetvendégségen is szolgált közöttünk.

Ennek azt a címet adtuk, hogy „Miért óvjuk a világot, ha úgyis vége lesz?” Jó volt elgondolkozni egy egyházi esztendő végén, és egy újnak a kezdetén, hogy mit is gondolunk a teremtésvédelemről, hogyan válhatunk akár ökogyülekezetté, és egyáltalán mit tehetünk otthonainkban és közösségeinkben, hogy az úgynevezett karbonlábnyomunk kisebb legyen.

A szeretetvendégség előtt még az elmúlt egyházi évben történteket idéztük fel képvetítés formájában. Jó volt újra átélni, hogy milyen áldásokat tapasztalhattunk meg a harkai gyülekezetben a mögöttünk hagyott esztendőben a konfis kirándulástól kezdve a gyerekdélutánokon át a hittantáborig, és az ökumenikus családi délutántól a gyülekezeti munkanapon át az ádventi koncertig.

Ezután átvonultunk együtt a szomszédos katolikus templom dombjára, ahol községünk adventi koszorúja áll, amelynek gyertyáit minden vasárnap más-más közösség gyújtja meg. Mi, evangélikusok voltunk az első gyertyagyújtók, és örömmel gyújtottunk meg az ószövetségi prófétai ígéretekre emlékeztető Remény gyertyáját.

Majd újra az evangélikus templom lett az immár ökumenikussá vált közösség helyszíne, ahol a Brass Brothers fúvósötös immár hagyományos ádventi koncertjét hallgathattuk meg.

A színvonalas zenei alkalom után pedig mindenkinek jól esett egy pohár forralt bor vagy tea, illetve egy szelet zsíros kenyér és sütemény, amely az Evangélikus Nőegylet jóvoltából került a szépen kivilágított parókia előtti karácsonyfa köré az asztalokra.

Jó tudni, hogy adventi készülődésünknek messze nincs vége, de talán ezzel a tartalmas gyülekezeti nappal tartalmasan kezdődhetett mindenki számára.