ÚJÉVI LEVÉL az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) minden tagjának, pártoló tagjának, szimpatizánsának és e levél összes olvasójának

„Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás…” (1Móz 8,22)

Istennek az özönvíz utáni drága ígérete hangzik ebben az igében. Ezért lehet kenyér az asztalunkon, ruházat a testünkön, fedél a fejünk felett, és mindaz, amit az Úrtól tanult imádságban azzal a kéréssel foglalunk össze, hogy „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” (Mt 6,11). Ígéret és kérés így találkoznak.

Ugyanakkor nem erőltetett belemagyarázás az igébe, ha a Nóénak tett isteni ígéretet úgy is értjük, hogy amíg csak föld lesz, nem szűnik meg az ige magjának vetése és a lelki aratás. Jézus is szól erről: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.” (Mt 9,37) és „…hogy együtt örüljön a vető és az arató.” (Jn 4,36b)

Kedves Testvérem!

Egyesületünk (EBBE) őrállói szolgálata 14 évvel ezelőtt kezdődött. Nem azért, mert saját emberi bölcsességeinket akartuk az Egyház népe felé közvetíteni, hanem kényszerből. Mégpedig belső kényszerből.

Gondolom a hívő embernek, nem kell magyarázni, hogy milyen az, amikor Isten belülről kényszeríti az embert. A legtöbb lelkész ezt átélve döntött a lelkészi szolgálat mellett. Remélhetőleg sok presbiter is ezért vállalt gyülekezetében szolgálatot. És de jó lenne, ha mindenki, aki az egyházban szolgál, nem önjelöltként, hanem belülről kényszerítve munkálkodik.

Az EBBE vezetősége és reménység szerint minden tagja is, ezalatt a nyomás alatt van, és ezt a belső feszítést éli át és meg, immáron 14. éve. „Ora et labora!” Imádkozni, és a mi esetünkben az őrállás szolgálatának munkáját végezni. Folyamatosan a nap 24 órájában, a hét 7 napján, az év 365/66 napjában. Ez szorongat belülről bennünket, engemet. Ha pedig nem, akkor a mulasztásaink, mulasztásaim heggyé növekedett tömege. Sajnos ez utóbbi gyakrabban nyom, és feszít.

Isten akaratából bele születtünk, vagy bizonyos életkorban bele kerültünk a Magyarországi Evangélikus Egyházba.

Kimutatták, hogy a rutinból autót vezető, az út menti KRESZ táblák 90 %-át észre sem veszi. Főleg gyakori útvonalain vezet megszokásból. Ha közben kicserélnek egy táblát, észre sem veszi. Ezért van az, hogy a megszokásból egyháztagoknak, sok minden nem tűnik fel az egyházban. Sem áldások, ajándékok, kiáradt kegyelem, megújulások, örömre, és más hálára okot adók, sem bűnök, mulasztások, erőtlenségek, tehetetlenségek, egyénieskedések, önzések, kiábrándító ügyek és ügykezelések, tévtanítások stb.

Az EBBE vezetőségében sokszor feltettük magunknak a kérdést: őrállói szolgálatunkra szükség van? Arra, hogy felhívjuk a figyelmet, hogy miért adhatunk hálát, de arra is, hogy milyen negatívumokat látunk? Mindezt úgy, hogy emberből, szubjektumból vagyunk, de ugyanakkor hisszük, hogy Isten adja ehhez a bölcsességet, a látást, a szólás bátorságát, és az esetenként felénk elhangzó kritikák és támadások elviseléséhez a türelmet és az imádságos szívet.

Hogy tettük mindezt, eddig? Egyénileg és közösségben imádkozva, az őrállói szolgálatot tükröző kiadványokat megjelentetve, gyülekezetekben missziós szolgálatokat vállalva és tematikus előadásokat szervezve Ez utóbbiakon különösen nem a bírálat és negatívumok hangsúlyozásának artikulálása jelent meg, hanem irányok és példák felmutatásával történő szembesítés. Kik felé? Elsősorban magunk, másodsorban egyházi vezetőink és lelkészeink, és harmadsorban az egyház népe felé.

Ezeknek jegyében szeretnénk Isten kegyelméből folytatni 2015-ben is szolgálatunkat, azaz imádkozni, kiadványokat megjelentetni, előadásokat szervezni, gyülekezetekben missziói küldetést betölteni.

Ha Isten engedi és élünk, február és május között folytatjuk az ősszel megkezdett sorozatot: „Életutak tanúságtétele” címmel. A sorozat részletei jelen levél mellékletében olvasható. (Januárban, időpont egybeesés miatt, testvéreinket inkább az Aliansz Imahét alkalmain való részvételre bátoraíjuk.)

Az elmúlt 14 esztendőben átéltük és megtapasztaltuk, hogy az őrállói szolgálat is vetés és aratás. Isten megengedte, hogy egyébként alkalmatlan és sokszor bűnökkel terhelt életek is szolgálatában legyenek. Hála neki érte!

Most pedig egy kérés: mindenki, aki ezt a levelet olvassa, mondja el, vagy írja le, vagy bármilyen módon juttassa el gondolatait arról, hogy az EBBE az új munkaévtől, azaz 2015. szeptembertől, hogyan és miképpen folytassa szolgálatát. A hogyan tovább, ugyanis egy ideje már foglalkoztatja az Egyesület vezetőségét. Ebben pedig ki szeretnénk kérni a Te véleményedet is, Kedves Olvasó, melyet előre is köszönünk. (Elérhetőségeinket ld. a mellékletben)

Urunk áldja meg e levél miden olvasójának életét -, ha van szolgálatát, ha nincs, akkor azt, amit ezután fog elkérni Istenünktől – 2015-ben, az új áldások, szolgálati lehetőségek és kegyelmek esztendejében. Testvéri szeretettel, az EBBE vezetősége nevében:

Garádi Péter, elnök

Életutak tanúságtétele

Sorozat az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) és a Budapest-Zuglói Evangélikus Egyházközség rendezésében

Február 12.

Áhítat: Tamásy Tamás lelkész

Előadás: D. Szebik Imre ny. püspök

Március 12.

Áhítat: Tamásy Tamásné lelkész

Előadás: Széll Bulcsú ny. lelkész

Április 9.

Áhítat: Tóth Orsolya hatodéves teológus

Előadás: Ittzés István ny. lelkész

Május 21. (Mennybemenetel ünnepe miatt a hónap 3. csütörtökén)

Áhítat: Göllner Pál gyülekezeti tag

Előadás: Bálintné Varsányi Vilma ny. lelkész

Az alkalmak 17 órakor kezdődnek, az egyházközség gyülekezeti termében: Budapest, XIV. kerület, Lőcsei út 32.