Egyik gyülekezeti tagunk nemcsak talált, de meg is írt egy pályázatot a vágyott kemencére, valamint ehhez kapcsolódóan gyermek- és ifjúsági programra. A pályázatot az Emberi Erőforrások Minisztériumának Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézete írta ki, a támogatás pedig 305.865 Ft volt az önrészhez.
Eközben külön kérés nélkül érkeztek az adományok az ablakokra. Miután ugyanis több pályázaton nem nyertünk erre a célra, egyre többen és többen mondták azt, hogy azért a saját kis részüket hozzáteszik a célhoz, hiszen a munka egyre sürgetőbbé vált. Ehhez az első lépést Orbán Kálmán helyi kötődésű tölgyfaerdő-tulajdonos tette meg még korábban, aki a szükséges faanyagot ajándékba adta. A pénzbeli adományok pedig olyannyira érkeztek, hogy végül nem csak az ablakokat sikerült kicserélni, de a bejárati ajtót is. Mint a kemencénkben sülő kenyeret, úgy kelesztette meg Isten a pénzmagok, a faanyag és a hozzáadott energiák kovászát.
Az új templomablakokért és a gyülekezeti kemencéért a faluban eddig még nem látott, példaértékű összefogáson túl számos kisebb és nagyobb megmozdulása volt a helyieknek, amik közül az egyik leginkább megható az, hogy ősszel – immár második éve - újabb (magról kelt) facsemetékkel bővült a gyülekezeti kert diófaligete, amelyet az evangélikus családok ültetnek minden megkeresztelt gyerek után. Így szeretnénk mi is élni és növekedni, mint a fák: mélyen a tápláló alapba, Jézusba mélyeszteni gyökereinket, hogy belőle szívjuk magunkba táplálékunkat és ő legyen alapja életünknek. Őt lélegezni be a levegővel és a napfénnyel, ami felé felfelé törekszünk. Általa növekedni újabb és újabb ágakkal és levelekkel, akik az ő szeretetéből nőnek ki a közösségben. Jó nekünk ilyen fának lenni, hiszen ahhoz kötődünk, aki (kereszt)fára ment, hogy mi egyénileg és közösségként is belőle táplálkozhassunk. Hála ezért neki!