– A felvidéki magyar evangélikus misszió a gömöri régióban indult. Szeverényi János missziói lelkésszel jártam először, 2005 novemberében Sajógömörön (Gemer), a régió magyar evangélikus presbitereinek ottani találkozóján tartottam előadást. Hazatértemkor a budaörsi gyülekezet lelkészével, Endreffy Gézával beszélgettünk a felvidéki magyar evangélikusok nem könnyű helyzetéről. Ennek eredményeképp testvér-gyülekezeti megállapodást kötöttünk a sajógömöri gyülekezettel.

Nem protokolláris kapcsolattartás volt a célunk. Tudatosan missziós tevékenységet szándékoztunk folytat- ni, és havonta egyszer – vasárnaponként – meglátogattuk őket. Külön csoportok foglalkoztak a gyerekekkel, a fiatalokkal és a felnőttekkel. Részt vettünk a nagy ünnepeken, a templomszentelési ünnepen – amely ott kiemelt alkalom – és a konfirmációs istentiszteleteken is; évente egyszer-kétszer ők is ellátogattak Budaörsre. 2009-ben aztán – a helybéli Lóczy Tibor vezetésével – megalakult a Capella Polgári Társulás, amely a felvidéki magyar evangélikus missziónak hivatalos jogi keretet adott...

– Tehát nem csak a gömöri régióban képzelték el a misszió tevékenységét.

– Először a gömöri szórvány gyüekezetek felé nyitottunk. Rusznyák Dezső sajógömöri lelkész további két anyagyülekezetet – Gömörpanyitot (Gemerská Panica) és Pádárt (Padarovce) –, illetve azok szórványait is ellátta. Összesen tehát tizenkét magyar nyelvű istentiszteleti helyet. Korábban Várgede (Hodejov) státusza is anyagyülekezet volt, ez azonban már megszűnt.

Nyugat-Szlovákiában még nincs kiépített bázisunk, de jó kapcsolatot ápolunk a szolgálatunkat szívesen fogadó, sőt igénylő somorjai (Šamorín) gyülekezettel. Lelkészük maga is tart magyar nyelvű istentiszteleteket, felolvasva a lefordított prédikációt. Mostanában én is főként a nyugati régióba járok. Havonta tartok bibliaórá- kat, amelyekre szlovákok is eljönnek. Vannak köztük, akik tudnak magyarul, de már szinkrontolmácsunk is van. Tapasztalatom szerint a személyes bizonyságtételekre figyelnek fel legjobban az emberek.

– Ekkora területet ellátni embert próbáló terheket jelent.

– Nagyon sok helyen van szükség a segítségre. A magyar és a szlovákiai evangélikus egyház egyezménye alapján Rusznyák Dezső nyugdíjazása után Sajógömörbe – missziói lelkésznek – Dechertné Ferenczy Erzsébetet küldték ki. Áldásos tevékenységének máris látszik az eredménye: növekedett az istentiszteleten részt vevők száma, az átlagéletkoruk is csökkent, és beindult az óvodai hittan.

Tornaljáról (Tornaľa), a magyar– szlovák vegyes gyülekezettől is – ahol egykor szintén szolgált magyarul tudó lelkész – érkezett felkérés a misszióhoz. A magyar nyelvű isten- tiszteletet ott ma már szintén Dechertné Ferenczy Erzsébet, átjáró lelkészként pedig Gerlai Pál miskolci iskolalelkész tartja.

Hosszúszó (Dlhá Ves) és három szórványának színmagyar gyülekezeteiben – Trencsányi Andrea lelkész hirtelen halála óta – a rozsnyói (Rožňava) másodlelkész szolgál. Szolárik Vilmos (Viliam Solárik) jól beszél magyarul, és megfelelően el tudja látni a pásztori feladatokat a rozsnyói gyülekezet és szórványai mellett.

– Kik segítik még a misszió munkáját?

– A gömöri régióban Gerlai Pál három éve örömmel elvállalta a határon túli szolgálatot, istentiszteleteket tart, ahová hívják, és kazuális szolgálatot is teljesít. Rusznyák Dezső nyugdíjazása óta Sajógömörön és környékén laikus szolgálók végzik az iskolai hitoktatást, köztük Lóczy Tibor is. A kamasz korcsoportot megcélozva az angliai Acorn Camps misszió is bekapcsolódott a munkánkba. Magyarországon már évek óta működnek, és közvetítésünkkel a gömöri régióban (Kokaván), illetve Farnadon (Farná) is rendeznek nyaranta angol nyelvi táborokat. Nagyon értékes a hozzájárulásuk.

– Az „átjáró lelkészi szolgálat” is hozzájárul a missziós célok megvalósításához?

– Természetesen nagyon örülünk ezeknek a lehetőségeknek is. Világosan kell azonban látni, hogy önmagában ez kevés a magyar evangélikus közösségek megmaradásához. Jelenleg havonta egyszer jár át a tokaji lelkész Nagytárkányba (Veľké Tra- kany), a komáromi lelkész pedig Révkomáromba (Komárno). A nagybör- zsönyi lelkész havonta kétszer szolgál Ipolyszakálloson (Ipeľský Sokolec) és Százdon (Sazdice). Ezeken túl – a parókiális jog maximális tiszteletben tartásával – eseti átjárások is vannak: olykor-olykor a salgótarjáni, a balassagyarmati lelkész is átmegy temetni, kazuális szolgálatot ellátni...

Ha azonban nincsen a gyülekezeti életnek bázisa, ha nincsenek biblia-, hittan-, konfirmációs órák, különböző házi csoportok – asszonykörök és hasonlók –, amelyeknek csúcspontja az istentisztelet, akkor a gyülekezeti élet „koronája”, maga az istentisztelet is kiürül. A háztető sem áll meg alapok és falak nélkül. A misszió éppen ezen szolgálatokat próbálja segíteni, mert a magyar lelkészek hiánya nagyon kiszolgáltatottá teszi a szlovákiai gyülekezeteket.

Jelenleg egész Szlovákiában egyetlenegy magyar anyanyelvű evangélikus gyülekezeti lelkész van, Nagy Olivér, aki Alsószeliben szolgál. Bízunk abban, hogy a sajógömöri modell máshol is alkalmazható lesz.

– Az Evangélikus Életben még 2013-ban jelent meg egy felhívás az Ön tollából, amelyben a felvidéki misszió támogatására, közös szolgálatra és együttműködésére kéri a magyarországi gyülekezeteket. Érezhető-e a segélykiáltás hatása?

– A testvérkapcsolatokban látható pozitív változás. Testvér-gyülekezeti megállapodás jött létre Hosszúszó és Maglód között. Tavaly a maglódi gyülekezet szolgált a Szlovákiában élő magyar evangélikusok missziós napján, mely igazán áldott alkalom volt. Tavaly húsvét óta a piliscsabai evangélikus gyülekezet a farnadiakat segíti kéthavonkénti szolgálatokkal.

Némi előrelépés tapasztalható Magyarországon is, az itthoni lelkésztársaktól egyre több megkeresés érkezik Endreffy Gézához. Magam mint „segédmunkás” igyekszem előremozdítani a misszió ügyét. Fontos alkalom lesz május 30-án a Szlovákiában élő magyar evangélikusok találkozója és missziós napja, amelyet idén Somorján rendezünk. Magyarországról is várunk gyülekezeteket.

Bibliai időket élünk át. Én kivételezettnek tartom magam, mert láth tom Isten csodálatos munkálkodását és végtelen bölcsességét, ahogy ajtókat nyit meg, és megújítja a szíveket. Imameghallgató Urunk van, végtelenül hálás vagyok ezért. Mert noha hajlamosak vagyunk magunknak tulajdonítani az elért eredményeket, ha ezek mögött nem ismerjük fel Isten szeretetét és a Szentlélek munkáját, akkor az egésznek semmi értelme nincs. Sőt: szalmalángszerű fellobbanást is alig érhetünk el, nemhogy felébredést, megújulást a szlovákiai magyar evangélikusok életében és közösségében.