Bocsánat, kedves teológusok, de nem bírom azt, amikor ti beszéltek hozzám. Annyira borzalmas. Kitekert, érzéseket elaltató szóképeket sorakoztattok egymás mellé és csodálkoztok, miért nem akarja ezt már senki sem hallani. Állandóan ezek a múltban megrekedt ócska kérdések a lét és az értelem körül. A ki vagyok és ki lehetnék, ha én hagyom, hogy az legyek, aki egykoron már voltam. Hé? Mi van? – Ó, kérlek, hagyjatok engem békén ezekkel a dolgokkal!

A mintavételek korát éljük, a szétrongyolódott identitások, a multiperspektívák és nem utolsósorban a hajszálnyi iróniák korát éljük. Itt nincsen helye az elnyomó teljességnek. Már maga a teljesség (Ganzheitlichkeit) szó – (a német nyelvben – a fordító) az teljes (egész) szóhoz még három szótag csatlakozik, hogy az teljest (egészt) még teljesebbé tegye. (Ez a magyarban nem így van, de a szövegben leírt magyarázat segít megvilágítani, mit akart a szerző mondani – a fordító.)

Legyünk őszinték, a teljest (egészt) nem lehet még fokozni és már legalább tizenöt éve a társadalmunk „mainstream”-je jó okokból nem is akarja ezt megpróbálni.

Hol lehet ezt tanulni? Hová kell elmenni ahhoz, hogy megtanuljuk azt a hangsúlyozást, amikor épp a legrosszabb helyre tesszük a mondatban a hangsúlyt? Van a zombie-nyelvhez valamilyen retorikai kurzus az egyház prédikátorai számára? Komolyan kérdezem!
Ha leülök veletek sörözni egészen normálisan cseng az, amit mondtok. De amint a templomban hivatalos funkcióba léptek fel és elkezdtek beszélni, az egész elromlik. De miért?

Rosszabbak, mint a jogászok

Csak egy olyan csoportosulást ismerek még, akiknek egészen furcsa nyelve/nyelvezete van. Ők a jogászok. Ők mindent megtesznek azért, hogy lehetőleg ne lehessen megérteni őket. Tegyük hozzá, igazság szerint ez az ő üzleti modelljük. A folyamat egyik végén lefordítják a jogászok az általában megérthető elgondolásokat egy érthetetlen jogi, törvényi szöveggé, csak azért, hogy a másik végén a másik jogásznak munkát adjanak, aki aztán ezeket a szövegeket az egyszerű emberek számára újra visszafordítja. Briliánsan csinálják, mert így sosem fogy el a munkájuk.

De számotokra, teológusok számára az a probléma, hogy már nincsen szükség arra, hogy érthetetlenné tegyétek azt, amit mondotok és szükség legyen a fordítói szolgálatotokra. Az egyházakat ugyanis száműzték társadalmi-jogi kulcspozícióiból és ezzel már nincsen semmiféle ok arra, hogy megérthetetlenek legyetek. Ráadásul butaság is az, hogy ha az emberek nem értenek meg benneteket, hiszen nektek azt kell reklámoznotok, hogy az emberek odaforduljanak Istenhez.

Ezt tulajdonképpen tök egyszerűen is lehetne csinálni. Csináljátok úgy, mint a Főnök. Jézus azon fáradozott, hogy megértsék őt. Az emberek számára képek és fogalmak segítségével magyarázta el a dolgokat és az emberek ezeket megértették. Hallgatói tudták, kik a samaritánusok és hogyan néz ki egy mustármag-fa. Tudták, hogy mi a kovászos kenyér. Ej emberek, én a pékhez járok, nekem fogalmam sincsen, mit kell csinálni a kovásszal és hogyan működik ez a dolog. De minek is kellene ezzel foglalkozni, amikor hat pékség is van a lakásom környékén.

Hadd ajánljak egy üzletet: Beszéljetek egyszerűen csak Istenről, úgy, ahogyan azt sörözés közben teszitek. Lehet, hogy még nem lesz modern a szövegetek, de mindenesetre ismét emberivé, közelivé és nem utolsósorban érthetővé válik majd. Na, akkor Egészségetekre!

Update:

Nézem a kattintások számait, azt, hogy épp ezekben a percekben is ezrek olvassák ezt az írást. Jelentkeztek nálam teológusok is. Egyesen dicsértek, mások megsértődtek. Ez jól is van így! – Ha a dolgokat egy pontra hegyezzük ki – ha lemondunk arról, hogy differenciáltan fogalmazzunk, akkor érzelmek keletkeznek és cselekvést váltunk ki.
Elértem volna valakit, ha az egész szöveget részletekre kiterjedően írtam volna meg? Megosztotta volna valaki ezt az írást, elért volna benneteket ez az üzenet? Azt hiszem aligha és akkor most folytatódjék tovább a párbeszéd.