2015. október 23-án A Bibliaolvasás gyakorlata ma címmel rendezett konferencián Fabiny Tibor mutatta be a Hermeneutikai Kutatóközpont Alapítvány gondozásában megjelent kötetet, melynek szerzője az angliai Durham-i Egyetem (Cranner Hall, St John's College) Ószövetséges előadója és a biblikus tárgyak oktatásának koordinátora. A Bölcs Bibliaolvasás című kötet arra keresi a választ, hogy hogyan vegyük komolyan a Szentírás szövegét.

„A szerző az olvasás alapvető kontextusaira irányítja a figyelmet: a történelmi, az irodalmi és a teológiai összefüggésekre, illetve a két szövetség közötti hermeneutikai kapcsolatra. Azt vizsgálja, hogy mindezek megismerése mennyiben segítik elő a Szentírás bölcs olvasásáról szóló gondolkodást” – fogalmazott az evangélikus teológus. A KRE egyetemi tanára a kötettel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy „a könyv célja, hogy a Biblia olvasásának kulcskérdéseit árnyalt, konstruktív és érthető módon anélkül tárgyalni, hogy ezzel a legfontosabb teológiai problémákat leegyszerűsítené.” Fabiny Tibor meghívásának eleget téve az anglikán lelkész személyesen is részt vett a kötetbemutatón, ahol a konferencia résztvevőinek előadást is tartott.

Richard S. Briggs előadásában kiemelte, hogy „a bibliai hermeneutika régóta kering a szerzői szándék megértése és az írott szöveg jelentésének kapcsolata körül.” Az anglikán lelkipásztor hangsúlyozta, hogy „a bölcs olvasás számára elsőbbséget élvez az Isten iránti teológiai felelősségünk, s az Isten által az írástudóktól elvárt olvasói élet.” A Szentírás isteni szerzőségével kapcsolatban az előadó számos megközelítésére hivatkozva Karl Barth teológiai megállapítását hangsúlyozta: „Isten beszéde egyben Isten cselekedete is.” Ez alapján Nicholas Wolthersrtorff könyvét említve az anglikán teológus kiemelte, hogy „a Szentírás olvasói olyasvalamivel szembesülnek a szövegben, amit a különböző elméletek szintjén egyszer »jelentésnek«, máskor »kommunikatív aktusnak«, vagy éppen »témának« neveznek.”

A Szentírás szó szerinti értelmezése

„Nem kis kihívás megállapítani, hogy a Szentírás sokféle emberi hangja miként válik isteni beszédmóddá” – fogalmazott Richard S. Briggs. Előadásának második pontja a szövegre, s azon belül is „szó szerinti” jelentésre („literal sense”) vonatkozott. Hangsúlyozta, hogy bár a „szó szerinti” kifejezés a modern használatban negatívan cseng, vissza kell nyernünk a kifejezés eredeti értelmét, s ebben már eddig is sokat segített az irodalomtudomány. Hans Frei, az irodalom után is érdeklődő teológus mutatta ki, hogy a „szó szerinti jelentés” sajnálatosan az „ahogy megtörtént” irányába torzult el a 18. századtól kezdte, s ennek következtében elveszítettük a bibliai „elbeszélésmód” érzékelésének képességét. Briggs különbséget tett a „faktuális szó szerinti” és az „irodalmi szó szerinti” jelentés között: az előbbi azt képviseli, hogy pl. valóban hétszer huszonnégy óra alatt teremtette Isten a mennyet és a földet. Ezzel szemben az „irodalmi szó szerinti” – Briggs által is alkalmazott – felfogása figyelembe veszi az elbeszélés eredeti műfaját és hagyja, hogy a szövegben rejlő, az olvasót is átalakító erő érvényesüljön.

A bölcs olvasás

„Mikor is ismerjük fel azokat azokat az erényeket, amelyekkel helyesen kezdjük el a Biblia olvasását?” – tette fel a kérdést a professzor, aki szerint a választ magában a Szentírásban találjuk meg. „A Bibliából megtanulhatom, hogy mit jelent az alázatosság iránti vágyakozás, ezért megpróbálom alázatos szívvel olvasni a Szentírást. Miközben ezt teszem, egyre inkább megvilágosodik előttem, hogy mit is jelent az alázatos élet...” – mutatott rá Briggs, aki hangsúlyozta, hogy a spirituális szempontokra való figyelés elengedhetetlen része annak, hogy az Írás szövegei megnyíljanak számunkra. „A bölcs olvasást részben akkor érjük el, ha az olvasás közben változunk meg és formálódunk át” – fogalmazott. A vámszedő történetén keresztül az anglikán lelkész hangsúlyozta, hogy „a Biblia bölcs olvasása talán azt jelenti, hogy úgy olvasunk, mint a vámszedő: készek vagyunk Isten megszólításának befogadására; nyitottak arra, hogy a szöveg vezessen bennünket oda, ahova akar; s olyan jellemek legyünk, akik régóta megmártóztak a szöveg tengerében.”