A gyülekezet és a küldöttek közötti kommunikációt segítendő négy kedves gyülekezeti tag (Klenk Györgyi, Nemecz Anikó, Nemecz Zsuzsanna és Petrovicz Erika) utazott Budapestre, hogy a faluba kísérje a vendégeket, valamint az egész nap folyamán tolmácsolja az eseményeket.

Az első programpont az istentiszteleti alkalom volt, amely előtt már a templomajtóban a csővári népviseletbe öltözött kántor fogadta a nagygyűlés tagjait. Mivel Maria Ágústsdóttir sajnos megbetegedett, így a kétnyelvű istentisztelet eredeti tervei módosultak. Míg a csőváriak Laczi Roland magyar nyelvű prédikációját hallgatták, a vendégek sem maradtak igei útravaló nélkül: a megbetegedett lelkésznő előre megküldött angol nyelvű szolgálatát olvashatták el.

Az énekkari szolgálat után a csővári gyülekezet felügyelőjének köszöntője hangzott el magyarul és angolul, majd Kari Makinen mondta el néhány szóban látogatásuk célját, korábbi magyarországi élményeit, és Isten áldását kérte az egybegyűltekre. Jókívánságait Pap Kinga Marjatta tolmácsolta.

Az istentisztelet után az imateremben terített asztal várt mindenkit. A kötetlen beszélgetések során a tolmácsok segítségével kicsit jobban megismerték egymást a házigazdák és a vendégek. 

A köszönetnyilvánítások és jókívánságok után elkészült a csoportkép is. A delegáció Budapest felé vette az irányt, a gyülekezet pedig a nagygyűlés jelszavának tett eleget: Most tehát miért késlekedtek? - A tőle jól megszokott összefogással, késlekedés nélkül tett rendet a gyülekezeti teremben és a parókia udvarán. A Csővári Evangélikus Egyházközség, ha egy napra is, de része lehetett egy rendkívüli eseménynek, amelyben a különböző egyházak vezetői európai szinten is egymás támogatását és a hatékony együttműködést keresik az erkölcsi, gazdasági és lélektani válság közepette is.