Az ünnepi úrvacsorás istentiszteleten Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét, majd Smidéliusz Zoltán somogy-zalai esperes iktatta be hivatalába az új kollégát. A templomot megtöltötték a helyi és környékbeli hívek, illetve a szegedi gyülekezetből érkezett vendégek.

Mt 7,24-27 alapján tartott prédikációjában a püspök arról beszélt, hogy a ránk bízott jó hír az, amely biztos alapot jelenthet az emberi életnek. „Van lehetőséged, hogy okos emberként élj. Építhetsz Jézusra, aki a kőszikla” – mondta Szemerei János.

Makoviczky Gyula - választott igéje, Jn 1,1 alapján - először emlékeket idézett fel igehirdetésében. Szólt a MEVISz Bárkában végzett munkája kezdeteiről, a teológiai tanulmányok felé való indulásáról, szegedi lelkészi szolgálatának éveiről, majd a Nagykanizsára kerüléséről is. Hangsúlyozta: a kezdet mindig Istennél van. „Amit mi kezdetnek nevezünk, az valójában csak rezonancia – fogalmazott. - Átvett rezgés, egy húron pendülés Isten szándékával.”

Sokan köszöntötték az újonnan beiktatott lelkészt az alkalmat követő közgyűlésen. Megszólalt többek között Smidéliusz Zoltán esperes, és dr. Hári Tibor egyházmegyei felügyelő. Dr. Fónyad Pál, az osztrák Martin Luther Bund elnöke családjának üdvözletét hozta. A helyiek részéről énekkel köszöntötte a kanizsai alkalmi kórus, jókívánságait mondta el Cseresnyés Péter, a város polgármestere, Deméné Smidéliusz Katalin nyugalmazott lelkész, a részgyülekezetek felügyelői, valamint a katolikus és református egyházközségek képviselői is. A szegediek nevében dr. Mesterházy Ákos másodfelügyelő szólt.

Ezek után került sor a felújított parókiaépület felszentelésére, amelyet Smidéliusz Zoltán végzett. Az esperes azt kívánta az új lelkésznek és családjának, hogy fizikai és lelki otthon, és támaszpont lehessen számukra ez a ház. Az ünnepség a gyülekezeti teremben tartott szeretetvendégséggel zárult.