„NÉV-JEGYEK”

Péterfi Gábor (1977) kutatótanár, az evangélikus iskolák történelem tantárgygondozója, az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium pedagógusa. Nős, szintén pedagógus feleségével négy gyermeket nevelnek. A gödöllői Szentháromság Plébánia közösségéhez tartoznak.

– Nagy hatással van életemre a Fokoláre lelkiség, mélyen megérint az evangélium tettekre váltásának gondolata és a kölcsönös szeretet megélésének példája. Az ezekből következő ökumenikus szemlélet révén katolikusként egy evangélikus gimnáziumban dolgozni számomra így könnyebb, hiszen a közös cél Jézus végrendelete szerint: „Legyenek mindnyájan egyek.” (Jn 17,21; Szent István Társulati Biblia). A másik kedvenc mottóm: „Csak a szeretet és annak művei maradnak meg.”

Kertész Botond (1971) végzettsége szerint történész, levéltáros és hittantanár, az Evangélikus Országos Múzeum tudományos főmunkatársa. Gödöllőn él, három gyermeke közül ketten már le is érettségiztek. A gödöllői gyülekezetben végez kántori szolgálatot, 1989 óta tanít a fóti Kántorképző Intézet nyári tanfolyamain.

– Időről-időre más-más Ige szólít meg. Gyakran rácsodálkozom arra, hogy a Szentírás történeteinek tanulságait nem azért kell megszívlelni az Ótestamentum és Jézus „parancsolatait” és nem azért kell ezeket megtartani, mert egy keresztyénnek ez kötelessége, hanem azért, mert csak így lehet boldogan és kiegyensúlyozottan élni.

A történetek sorsformáló ereje

– Nagyon szerettem és szeretem ma is a meséket. Alig vártam, hogy történelmet tanulhassak, amikor végre „igazi” meséket hallhatok. Még nem ismertem azt a szót, hogy történész, de már az szerettem volna lenni. Létezhet olyan valaki, aki valahonnan tudja azokat a történeteket, amelyeket csak a történelemkönyvben lehet olvasni? Tudom, hogy korszerűtlen elképzelés, de engem még ma is a történetek nyűgöznek le a történelemben – ad egyszerű magyarázatot pályaválasztására Kertész Botond.

Péterfi Gábor történészi pályaválasztásában szintén meghatározó szerepet játszott az, hogy szerette hallgatni dédnagyszülei, nagyszülei és szülei történeteit arról, hogyan élték meg a 20. század történelmi sorsfordulóit. Az elhangzottak metszéspontjában az állt, milyen fontos volt számukra a hitük, a meggyőződésük, bármilyen hátrányt jelentett is ez akkor.

Még szegedi egyetemistaként egy katolikus kollégium lakójaként részt vett egy olyan programban, amely a középiskolások hétvégi társadalmi képzéséről szólt. Könnyen megtalálta a közös hangot a diákokkal, ott döntötte el, hogy tanár lesz.

Addig egyébként, amíg ez nem dőlt el véglegesen, Gábor a sportriporteri pályával is kacérkodott. – Gimnazistaként a barcelonai olimpia apropóján újságot is szerkesztettünk. Mára a sport szeretetéből annyi maradt – és ennek nagyon örülünk a feleségemmel –, hogy mind a négy gyermekünk aktívan sportol. Egy Fradi- vagy magyar válogatott meccs pedig mindig nagy közös élmény.

Kertész Botond életét gyerekkora óta végig kíséri a zene, manapság is kórusban énekel, kántorizál.

– Időről-időre megkörnyékezett, hogy ez legyen a hivatásom is, de úgy vélem, nem lett volna hozzá elég tehetségem. A kutatás mellett – kézügyesség híján szellemi – kreativitást igénylő életpályát tudnék még elképzelni magamnak. De valójában nagyon örülök, hogy az a hivatásom, ami.

A beszélgetés folytatását ITT lehet elolvasni.
A hozzá kapcsolódó videó pedig megtekinthető az Evangélikus Nevelés Facebook-oldalán.