A 22. Zsoltár alapján tartott igehirdetésében a püspök először Dsida Jenő: Nagycsütörtök című versével indított. A Gecsemáné kertben, majd a Golgota keresztjén Jézus úgy érezhette nem csak az emberek, hanem maga az Isten is magára hagyta, elhagyta.

Az áhítat előtt mindenki kapott egy képet, amelyen Horváth Balázsné Lehel Anikó pachwork munkája látható: Jézus fekete keresztje felett ott lebeg egy fehér krisztusi kereszt is.

„A két korpusz arra emlékeztet, hogy nagypénteken már a húsvétra való átmenetre készülünk, így már nagycsütörtökön sem lehet e nélkül a reménység nélkül prédikálni - magyarázta a püspök. - De ehhez el kell mondani számos olyan példát, amely a magárahagyatottságról, a pokoljárásról, a teljes sötétségről szól.”

Így idézett a püspök számos apokrif evangéliumot, például Nikodémus evangéliumát, amelyben Hádész beszélget a Sátánnal, s azt mondja, hogy bár a Sátán a tudás fáján nyert, mégis a kereszt fáján veszített. Jézus ugyanis felülírta az eredendő bűnt.

Feltesszük a jézusi kérdést: Miért hagytál el? Azt keressük, mi az oka ennek. Fabiny Tamás azonban arra tette prédikációjában a hangsúlyt, hogy inkább a mi célból, mi okból legyen a középpontban: „Cél az ember üdvözítése, az új reménység az egész földnek. A célt egyedül Isten tudja. Az Én Istenem felkiáltása sem egy egyszerű felsóhajtása Jézusnak: Ez az Atyára hivatkozást, az Istenhez menekülést jelenti.”

Ugyanígy az Elvégeztetett szava sem a csönd, a bukás, a kudarc, a reménytelenség felkiáltása, hanem a célhoz érés, a győzelem meghirdetése, az, hogy most kezdődik valami és van tovább még - érvelt tovább a püspök, aki Sík Sándor: Keresztút című versének XIV. stációjával zárta igehirdetését.

Az Országos Iroda gyülekezete ezután úrvacsorát vett. A liturgiai szolgálatban Horváth-Hegyi Áron segédkezett.