A II. vatikáni zsinat (1962-1965) Nostra Aetate kezdetű, a katolikus egyház és más vallások viszonyáról szóló dokumentum kiadásának kapcsán tartott rendezvényen a bíboros arról beszélt: ebből a kapcsolatból adódnak a teológiai következtetések, amelyek megtanítanak az „idősebb testvér" értékelésére, tiszteletére, arra, hogy „a zsidóságban mint vallásban teológiai szempontból értékeket ismerjünk fel".

A zsinat teológiai értékeket ismert el a keresztény valláson kívül, ennek alapjai olyan kérdések, amelyek azóta is bőséges alapot adnak közös megbeszélésekre, tudományos kutatásokra, elmélyült imádságra - tette hozzá.

A bíboros úgy fogalmazott: ha Jézus „történeti személy, ha hihetünk az evangéliumok tanúságának arról, hogyan élt, mit tanított, hogyan halt meg, akkor nem vonatkoztathatunk el sem a népi valóság, sem a vallási és szellemi valóság szintjén a zsidóságtól, amelyből Jézus származott".

Erdő Péter arról is szólt, hogy a Nostra Aetate foglalkozik az egyház más, nem keresztény vallásokhoz való viszonyával is. A zsidóság, Isten népe, valóságos nép, nem pusztán vallási közösség, ha pedig ez így van, akkor a katolikus egyház és Izrael kapcsolata összefüggésben van a Nostra Aetate kiadásával - mutatott rá.

Emlékeztetett arra: húsz éve az Apostoli Szentszék és Izrael egyezményt kötött, amelyben felvették a diplomáciai kapcsolatot.

Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete Ferenc pápa mostani izraeli látogatását szimbolikusnak nevezve arról beszélt, hogy a II. vatikáni zsinat által elfogadott Nostra Aetate „egyedülálló pillanatot örökít meg", mert ez a dokumentum többek között felmentette a zsidónépet a kollektív vád alól Jézus halálában, aláhúzta azt a tényt, hogy az egyház gyökerei a judaizmzusban találhatók, és kategorikusan elutasította az antiszemitizmust.

Mint mondta, a Nostra Aetate új korszakot nyitott meg, és „arra hív bennünket, hogy együtt dolgozzunk világunk megjobbításáért", és ebben megkerülhetetlenül fontos szerepe van az oktatásnak az antiszemitizmus elleni harcban.

Utalt Ferenc pápa tavalyi dokumentumára is, miszerint Isten soha nem vonta vissza a zsidó néppel kötött szövetséget, illetve a katolikus egyházfő kijelentésére, amit Róma zsidó közösségével való találkozásakor tett: "a kereszténység és az antiszemitizmus ellentétben állnak egymással, egy keresztény nem lehet antiszemita".

Székely János püspök hangsúlyozta: a kereszténység már a kezdetekkor arról döntött, hogy "nincs törés az Ó- és az Újszövetség között".

Kijelentette: a nácizmus lényegét tekintve nem keresztény eredetű eszmerendszer, az egyház pedig elutasítja az antiszemitizmust. Megjegyezte: a vészkorszak idején az embermentők kevesen voltak, és gyengének bizonyultak a zsidóság érdekében szóló hangok, a magyar holokausztért pedig felelőssége van az akkori államnak, amely nem állt ki a zsidóságért. Az, hogy 1944. július 6-án leállították a magyarországi zsidóság deportálását, jól mutatja: Horthynak volt mozgástere - állapította meg.

Hozzáfűzte: a Nostra Aetate kiemeli, hogy Jézus és az apostolok a zsidó nép fiai voltak, illetve hogy a zsidó emberek Isten előtt kedvesek, Jézus meggyilkolása pedig nem tulajdonítható a zsidó nép egésze felelősségének.

1985-ben a katolikus-zsidó párbeszéddel megbízott bizottság kiadott egy dokumentumot, amely arról szól, hogyan kell a prédikációkban és a hitoktatásban a zsidóságról szólni, illetve arról, hogy Krisztust oly módon kell megvallani, hogy az tiszteletben tartsa a másik ember vallásszabadságát - említette meg.

Mint mondta, 1998-ban egy másik dokumentumban megfogalmazták a bűnbánat szükségességét a soával kapcsolatban.

Orosz Atanáz, a görög katolikus Miskolci Apostoli Exarchátus püspök exarchája arról beszélt, hogy „Jézus zsidó mivolta alapvető teológiai kiindulópont", Isten pedig „nem veti el az ő népét, amit előre kiválasztott".

Megjegyezte: Justinianus bizánci császár (527-565) korlátozta a zsidó közösség vallási tevékenységét, utóda pedig drasztikus lépésekkel nyomta el a kisebbségeket, így a zsidóságot is, többek között elrendelte, hogy „minden zsidó keresztelkedjék meg".

Kitért arra: egyházukban is vannak szép számmal olyanok, akik a holokauszt idején embereket mentettek. 

Felhívta a figyelmet arra: pánortodox zsinatot tartanak 2016 pünkösdjén, témáiról a későbbiekben döntenek. A zsidó és iszlám vallással való párbeszéd a legtöbb ortodox egyház számára létkérdés, ezért olyan jövőt kell felépíteni, amelyben a kölcsönös megbecsülés lesz jellemző a zsidóság, a kereszténység és az iszlám követői között - fogalmazott.

Márfi Gyula veszprémi érsek kiemelte: amióta létezik a kereszténység, azóta léteznek szakadások, de ugyanígy létezik az egységre való törekvés is, a két folyamat közül pedig hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. Szólt arról, hogy 1964-ben a katolikus egyház kiadott egy dokumentumot, amelyben az egyház elismeri: a szakadásokért a katolikusokat is terheli felelősség. 

Szólt arról is, a keresztény hit alapja, hogy Jézus valóságos Isten és valóságos ember, illetve Megváltó, de ezeket az igazságokat úgy is meg lehet fogalmazni, hogy azok ne legyenek sértőek a másik felekezet számára.

Róna-Tas András professzor a nagy távol-keleti vallások értékeiről szóló délelőtt záróelőadásában rámutatott, hogy a Nostra Aetate dokumentum nem tanításában jelentett újat, hanem szemléletében, amelyre a globalizmussal való szembesülés miatt is szükség volt. Nem a nemzet üdvözül, hanem az egyes ember – ezt tanítja a dokumentum, és így még inkább érthető a párbeszédre való törekvés. Minden vallásban, így a keleti vallásokban is tükröződik annak a sugara, aki megvilágosított – zárta előadását Róna-Tas András.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nostra Aetate konferenciája délutáni részében a keresztény–zsidó, keresztény–muzulmán és a katolikus–evangélikus párbeszédről, valamint az aktív együttműködésről esett szó.

A II. Vatikáni Zsinat Nostra Aetate kezdetű, a katolikus Egyház és más vallások viszonyáról szóló dokumentumáról szóló tudományos konferencia délutáni szessziójában elsőként Fodor György egyetemi tanár tartott előadást a katolikus–zsidó–iszlám párbeszédről. Hangsúlyozta, mivel párbeszédet igazán két fél tud folytatni, külön-külön beszél a katolikus–zsidó, majd a katolikus–iszlám párbeszédről. A katolikus–zsidó párbeszédben még a Nostra Aetate dokumentum megszületése előtt mérföldkövet jelentett a két vallás közti párbeszédre hivatott pápai bizottság felállítása. A dokumentum kiadását követően fontos állomás volt 2005 szeptemberében a Pápai Gergely Egyetemen rendezett tanácskozás, amely a Nostra Aetate vallásközi kapcsolatokra gyakorolt hatását vizsgálta. Ezen megállapították, hogy minden kontinensen rendeztek vallásközi találkozókat, II. János Pál pápa elmélyítette a zsidókkal való kapcsolatot, bilaterális egyezmények születtek és megerősödött a közös tudományos tevékenység is. Fontos következtetés volt, hogy a párbeszédet tovább kell mélyíteni.

A Szentszék által kiadott hivatalos dokumentumok tanúsítják, hogy az Egyház a másik fél hittételeinek és a vallásszabadság tiszteletének irányelvei mentén haladt. Fontos lett továbbá az imádságban, elmélkedésben való találkozás Isten színe előtt, amelyhez alázat és bátorság szükséges.

Az iszlámmal folytatott párbeszéd bonyolultabb – állapította meg az előadó. – Egyrészt nincs meg az a kontinuitás, amely az Ó- és az Újszövetséget egybeköti, másrészt az iszlámon belül is ellentétek feszülnek, nincs közös tanítóhivatal. Ugyanakkor nagyon fontos az, amit egy közel-keleti nuncius megfogalmazott: „Nem mondhatunk le a szeretet dialógusáról!”

Fodor György felvetette a kérdést, vajon nem egyoldalú-e az iszlámmal folytatott párbeszéd, majd II. János Pál szavaival válaszolt a dilemmára: „az Egyháznak Jézus tanítása alapján ezt kell tennie”, még ha aszimmetrikus is a közeledés.

A délután második előadója, Fabiny Tamás evangélikus püspök előadása kezdetén rámutatott, hogy amikor a lutheránus egyház 2017-ben a reformációra emlékezik majd, már a szóhasználatban is hangsúlyozza, hogy nem triumfalista módon teszi: nem ünneplésnek nevezi, hanem emlékezésnek.

1967 óta a katolikus–evangélikus kapcsolatok felélénkültek, az akkor létrehozott vegyesbizottság aktívan tevékenykedik. A püspök felhívta a figyelmet az ökumené fontos állomására, amelyet a Lutheránus Világszövetség és a Katolikus Egyház által 1999-ben, Augsburgban aláírt közös nyilatkozat, a katolikus és evangélikus egyházi kiátkozások visszavonása jelentett. Ez a dokumentum is bizonyítja, hogy néhány hónapos párbeszéd képes áthidalni több száz évre visszanyúló ellentéteket is. Gesztusértékű volt, hogy Augsburgban írták alá a nyilatkozatot, abban a városban, ahol korábban az ágostai hitvallást elfogadták. Hitet tettek amellett, hogy kívánatos a párbeszéd, a cél pedig az egység a különbözőségekben. II. János Pál pápával együtt vallják: az ökumenikus mozgalom irreverzibilis folyamat. Fabiny püspök bemutatott egy filmfelvételt, amelyen Cassidy bíboros arról beszélt, Luther mekkora hatást gyakorolt az egész kereszténységre. Hangsúlyozta: mindannyian együtt örökösei vagyunk annak a korszaknak, és ma már arra is képesek vagyunk, hogy együtt fogalmazzuk meg a hatását. A keresztény egység felé tartó folyamat célja, hogy megvalósuljon a látható egység. 

Fabiny Tamás bemutatta azt a párbeszéd jegyében nemrég megjelent füzetet, amely angolul a From conflict to comunion (magyarul: A szembenállástól a közösségig) címet viseli. A gyógyító emlékezés és a megbékélt sokféleség jegyében született írás a reformáció összefoglalása katolikus és evangélikus szempontból. A szerzők hangsúlyozzák, hogy Luther nem akart új egyházat létrehozni, az Egyház egységének híve volt; nem mossák el a határvonalakat; az evangéliumot helyezik a középpontba, megállapítva: „mi, keresztények nem mindig voltunk hűségesek az evangéliumhoz”. A kötet a párbeszéd következő állomásait a papi hivatás és az Eucharisztia témájában jelöli meg.

Szőke Péter, a Szent Egyed Közösség magyarországi felelőse Aktív együttműködés a közös értékek megőrzéséért a XXI. század társadalmain belül címmel a konkrét gesztusok fontosságáról beszélt. Hangsúlyozta: az első közös érték mindenki számára a béke, és a béke Isten neve mindhárom nagy monoteista vallásban. XII. Piusz a II. világháború kitörésekor megállapította: „Semmi nem vész el a békével, de minden elveszhet a háborúval.” Ferenc pápa hasonló módon érvel: „Minden elvész a háborúval, minden megnyerhető békével.” Az Evangelii Gaudiumban hangsúlyozza: a vallások közötti párbeszéd a világ békéjének feltétele, és ezért kötelessége minden vallásnak. Szőke Péter emlékeztetett arra, hogy az egység nem is olyan régen még a katolikusok között sem volt egyértelmű: a világháborúban 124 millió katolikus állt az antant, 65 millió katolikus pedig a központi hatalmak oldalán egymás ellenfeleiként.

A Nostra Aetate a béke és az egység iránti aggodalom jegyében született, iránytűt, szókincset adott az Egyháznak – mondta Szőke Péter. – Megvalósításra várt, és vár ma is. Ennek a megvalósításnak korszakalkotó állomása volt az a vallások közötti béketalálkozó, amelyet II. János Pál pápa hívott össze Assisiben 1987-ben. A pápa hitte, hogy a vallások mélyéből a béke energiái szabadulhatnak fel, és tudta, hogy a béke nem lehetséges imádság nélkül. Andrea Riccardi, a Szent Egyed Közösség alapítója úgy vélte, lehetséges és szükséges Assisi lelkületének folytatása. A találkozókat évente megszervezik, maga II. János Pál is buzdította a közösséget a folytatásra. Kezdetben két katolikus bíboros vett részt a találkozón, ma már jópáran; ehhez hasonlóan a részt vevő keresztény felekezetek és más vallások vezetőinek száma is egyre növekszik. Magyarországról egy-egy alkalommal részt vett Schweitzer József főrabbi, Várszegi Asztrik főapát, Erdő Péter bíboros és Beer Miklós püspök. Az évente különböző európai nagyvárosokban megrendezett békeimádság ünnepélyes szertartássá nemesedett, ugyanakkor fontos, hogy a városok népe is részt vesz benne, alkalmai nyitottak.

A Szent Egyed Közösség a szegényekhez való hűséggel vallja, hogy a háború a szegénység forrása, ily módon a vallásközi párbeszéd és az ökumenikus párbeszéd is a szegények szolgálatának egy formája – mutatott rá a közösség magyarországi felelőse. – Ahogyan Athenagoras konstantinápolyi pátriárka mondta: az ökumené szolgálat; ahol az egyházak egymás nővérei, ott a népek egymás fivérei lesznek.

Szőke Péter hangsúlyozta: az imádság a hívők gyenge ereje, vagy Szolovjovval szólva: az imádság a hívő ember első műve. A párbeszéd időnként válságba kerül, ahogy 2001. szeptember 11-ét követően is történt. II. János Pál és XVI. Benedek válasza azonban egyértelmű volt: nem a párbeszéd elhagyása a válasz, hanem éppen a párbeszéd folytatása.

Az előadó felidézte, amit egy holokauszot túlélt idős asszony, Fahidi Éva mondott neki egyszer: „a papokon múlik Magyarország sorsa”. Rámutatott: nagyon sokan fordulnak ma reménnyel az Egyház felé. A közösség Pécsen minden évben megemlékezik a holokausztban elhurcolt baranyai áldozatokról. Jóvá tenni a jóvátehetetlent azzal kell, hogy arra neveljük a fiatalokat, érezzenek együtt a szenvedőkkel, a megalázottakkal.

Mohos Gábor, a Magyar Püspöki Konferencia titkára az előadóknak köszönetet mondva hangsúlyozta: Jézusra tekintve kötelességünk a konkrét cselekvés, hinnünk kell a békében, és ezt a hitet terjesztenünk kell.

Szuromi Szabolcs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora zárszavában a dialógus és a konkrét cselekvés fontosságáról szólt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a béke, a shalom nem csupán a háború hiánya, hanem életforma. „A holokauszt hetvenedik évfordulójáról nem szabad megfeledkeznünk – hangsúlyozta. – A II. világháború kegyetlensége választóvonal, a holokauszttal új, idegen elem került be az európai kultúrába, amelynek elutasítása erkölcsi kötelessége mindenkinek. Ez az erkölcsi kötelesség nem felekezethez kötött: minden emberre vonatkozik.”

Program:

I. Szesszió – 9:30 – 12:20

9:30 – 9:40 Megnyitó (S.Em.a R.ma Erdő Péter)

9:40 – 10:05 A keleti egyházak másvallásúakhoz való viszonyulásának problémái és a közeledés reményei (S.E.R. Orosz Atanáz)

10:05 – 10:30 Katolikus – protestáns kapcsolatok (S.E.R. Márfi Gyula)

10:30 – 10:55 Katolikus – izraelita kapcsolatok (S.E.R. Székely János) 

10:55 – 11:10 Diszkusszió

11:10 – 11:30 Kávészünet

11:30 – 11:55 A II. Vatikáni Zsinat Nostra Aetate kezdetű nyilatkozata az izraelita közösségek szemszögéből (Ilan Mor, Izrael Állam magyarországi Nagykövete)

11:55 – 12:20 A nagy távolkeleti vallások értékei (Dr. Róna-Tas András)

12:20 – 14:00 Ebédszünet

II. Szesszió – 14:00 – 15:55

14:00 – 14:30 A katolikus, izraelita és iszlám párbeszéd (Dr. Fodor György)

14:30 – 15:00 Az evangélikus és katolikus párbeszéd (Dr. Fabiny Tamás)

15:00 – 15:30 Aktív együttműködés a közös értékek megőrzéséért a XXI. század társadalmain belül (Szőke Péter, a Szt. Egyed Közösség vezetője)

15:30 – 15:45 Diszkusszió

15:45 – 15:55 Zárszó (Dr. Szuromi Szabolcs)