Koch határozottan abbéli reményét fejezte ki, hogy a dokumentumot különösen evangélikus és katolikus körökben globálisan és lokálisan is el fogják fogadni.

A Konfliktustól a közösségig: Lutheránus-katolikus közös megemlékezés 2017-ben című szöveget a Lutheránus-Római Katolikus Egység Bizottsága állította össze a reformáció közelgő 2017-es 500. évfordulójára és a lutheránus-katolikus dialógus 50. évfordulójára. Fontos ökumenikus mérföldkőnek tekinthető ez is, különösen is a megigazulásról szóló közös nyilatkozat után.

Kurt Koch hangsúlyozta, hogy az 500. évfordulóval különösen is kínálkozik az, hogy mind lutheránus, mind pedig katolikus oldalról elmondják, mit jelent számukra a közös emlékezés. Fel kellene tárni azt is, hogy a reformáció történetének konfliktusai milyen nyomokat hagytak az egyházak életében, és ezeket hogyan lehet a folyamatos dialógus által rendezni. 

A bíboros azt is elmondta, hogy a lutheránus és katolikus közös bizottság folytatni fogja a párbeszédet egymással és a keresztség kérdéséről „A keresztség és a közösségben való növekedés” címmel szeretnének egy újabb nyilatkozatot készíteni, amely a következő fontos lépés lehetne egymás kölcsönös megértésében. A katolikus vezető azt is megígérte, hogy a jövő egyik közös nyilatkozatának az eukharisztia/úrvacsora és a lelkészi szolgálat kérdéséről kellene szólnia.

„A reformáció igazi sikere csak akkor teljesülhet be, ha túllépünk öröklött szétválasztottságunkon egy megújult egyházba, amely minden keresztényt egyesít, és amely konzekvensen célul tűzi ki ökumenikus fáradozásaink felfedését, hiszen ez maga lenne a reformáció munkájának befejezése” – magyarázta Koch.

Válaszolva Koch kardinális felvetéseire, dr. Munib A. Younan elmondta, hogy a katolikusokkal való helyi kapcsolatok különböző erősségűek bizonyos területeken az LVSZ tagegyházai életében.

„Az én véleményem szerint ez a dokumentum fontos eszköz lehet a javuló kapcsolatok számára, egyfajta közös bizonyságtétel mindenféle kontextusban” – mondta.

A plenáris ülésen az LVSZ tagegyházainak képviselői üdvözölték a megjelent dokumentumot, de hangsúlyozták, hogy azt nemcsak elméletben kell elfogadni, hanem a gyakorlatba is át kell vinni.

A Zimbabwei Evangélikus–Lutheránus Egyház püspöke, Ambrose Moyo feltette azt a gyakorta hangoztatott kérdést is, hogy a dialógusnak el kellene már végre vezetnie arra pontra is, hogy a lutheránusok és a katolikusok közös úrvacsorát vegyenek. Erre bátorítás lehetne épp a reformáció 500. évfordulójának közös megünneplése. Számos püspöki hozzászólás érkezett még ezután az eukharisztia kérdéséhez és az egyház egységfelfogásához, majd Koch bíboros válaszolt, és elmondta, hogy ahogyan a katolikusok nem akarják ráerőszakolni a pápaságot az evangélikusokra, úgy az evangélikusoknak sem kellene az úrvacsorában való vendéglátást és az egyház egységéről való felfogást sem erőszakolniuk a katolikus testvérekre.

Eero Huovinen finn nyugalmazott püspök, aki a Lutheránus–Római Katolikus Egység Bizottsága egyik vezetője elmondta, hogy Luther Márton és a katolikus egyházi tanítás azonos szinten áll középpontban a tárgyalásokon. „Senki sem dönthet egyedül közülünk arról, hogy hogyan képezzünk egységet. Közösen kell elhatározásra jutni.”