Rámutatott: a Luther Kiadó könyve azt támasztja alá, hogy az utókor szemszögéből nem lehet egyformán megítélni a korábban a kommunista államhatalommal kapcsolatban álló ügynököket. Többen annak reményében vállalták az együttműködést, hogy azzal az egyház javát szolgálják, míg mások a saját érdekeik által vezérelve léptek be a belügyi hálózatba. Ezért fontos a tények rögzítése, hogy ki miért, milyen körülmények között, minek a hatására lett titkos ügynök a Kádár-rendszerben - szögezte le.

Mint mondta, árnyaltan kell hozzáállni ahhoz a kérdéshez, hogy „mindenki, aki ügynök volt, ártott az egyháznak", mert nagyon sokan közülük olyan helyzetben voltak, hogy meg kellett küzdeniük a kompromisszumokért, amelyekkel az egyház ügyét próbálták előrébb vinni. A Háló sorozat kötetei a tisztánlátásban segítik az olvasókat, és segítenek elkerülni az ügynökökre vonatkozó hamis és igazságtalan általánosításokat.

Gáncs Péter, aki mindkét, ma már nem élő püspököt jól ismerte, utalt arra: Ottlyk Ernő - aki 1967-től 1982-ig töltötte be ezt a tisztséget - esetében hatalomvágy, ambíció, mások kiszorításának vágya is szerepet játszott ügynökké válásában. Káldy Zoltán diktatórikus stílusú püspök volt ugyan, de lehetett látni benne a jó szándékot, különösen, ha egyes egyházi embereket meg kellett menteni vagy bizonyos egyházi célokat el kellett érni.

Ő volt az, akinek a hatékony közreműködésével létrejött a Lutheránus Világszövetség budapesti nagygyűlése 1984-ben, és a magyar média történetében ebből az alkalomból közvetítettek először élőben istentiszteletet a televízióban, mégpedig a Budapest Sportcsarnokból, 12 ezer hívő részvételével, ahol szintén ott voltak az állambiztonság ügynökei, de egy ilyen fajsúlyú eseményt akkoriban e nélkül megrendezni lehetetlen lett volna. Káldy Zoltán püspöksége idején megélénkültek a nemzetközi egyházi kapcsolatok még gyülekezeti szinten is, illetve konferenciákat, ifjúsági találkozókat szerveztek - tette hozzá.

Kifejtette: a KSH legutóbbi népszámlálási adatai azért is lehettek az egyházak számára kedvezőtlenebbek, mert a tíz évvel korábbinál sokkal szorosabb felekezeti kötődésre kérdeztek rá. A valamivel több mint kétszázezer, önmagát evangélikusnak tartó hívő egy része nem tartja a kapcsolatotegyházával, ezzel magyarázható, hogy az egyház „nem tudott róluk". Felkutatásuk pedig természetesen a lelkészek, missziói és pásztori küldetése.

Drámai csökkenés azonban nem volt, a realitás azonban az, hogy a rendszerváltás után nem fordultak az emberek tömegesen az egyházhoz, tehát „Magyarországot is utolérte az elvilágiasodás". A népszámlálás eredménye azt is jelenti, hogy Magyarországon a kereszténység nem lebecsülhető módon van jelen, de „nem lehet semmiképpen sem keresztény Magyarországról beszélni", hanem egy olyan országról, ahol vannak élő keresztény gyökerek, bizonyos mértékben pedig még keresztény tömegek is - mutatott rá.

Megemlítette: a 2014-2020 közötti EU-költségvetési időszakban, amikor az egyházaknak lehetősége lesz az EU-pályázatokon való részvételre, leginkább oktatási és diakóniai (szeretetszolgálati) feladatok ellátására, valamint műemlék jellegű épületeik rekonstrukciójára szeretnének támogatást elnyerni, emellett a közösségeket építő programokra is nyújtanak be pályázatokat.

Nemzetközi kapcsolataikról szólva elmondta, hogy a Nürnbergi Diakóniai Főiskola és az Evangélikus Hittudományi Egyetem között nemrégiben jött létre együttműködési megállapodás, valamint a három magyarországi egyházkerület a három északi egyházzal épített ki egy-egy bilaterális kapcsolatot, ezenkívül jövőre osztrák-bajor-magyar evangélikus egyházvezetői találkozót is tartanak. A Kárpát-medencei magyarságra kiterjedő Magyar Evangélikus Konferenciát újjászervezték, melynek során ezt az eddig egyesületi formában működő szervezetet igyekeznek az egyházi struktúrába integrálni, hogy hatékonyabban tudja tartani a kapcsolatot a határon túli magyar evangélikus gyülekezetekkel, szervezetekkel.

Meglátása szerint a Reformáció és tolerancia elnevezésű tematikus évvel idén sikerült konferenciákkal, valamint gyülekezetekben és iskolai szinten is a „kicsit leterhelt tolerancia szónak" a bibliai értelmét megvilágítani, ami a kereszténység esetében a másik embert hordozó, felvállaló, a változásra is kész együttmunkálkodást jelenti. Ennek egyik szép megnyilvánulása az évről évre januárban megrendezett ökumenikus imahét, melynek végén jövőre - a néhány éves múltra visszatekintő hagyományt ápolandó - zsidó-keresztény imaóra is lesz, májusban pedig a Deák téri evangélikus templomból egy emlékező felvonulást tartanak a Dohány utcai zsinagógába a holocaust emlékév keretében.

Gáncs Péter beszámolt arról, hogy jövőre a Reformáció és kultúra évével emlékeznek arra, hogy az egyház ötszáz évvel ezelőtti megújítása hogyan hatott hosszú évszázadokon keresztül a kultúrára, a reformáció ugyanis „felhasználta a kultúrát, semmit nem dobott ki az egyházi életből, ami az evangélium továbbadását segíti", így maradt meg az evangélikus templomokban többek között az orgona és az oltárkép.

Ezek a tematikus évek a reformáció elindulásának 500 éves jubileumára 2017-ben rendezendő nagy ünnepségsorozatot készítik elő. A püspök örömének adott hangot, hogy Ferenc pápa Az evangélium öröme című apostoli buzdításával olyan iratot tett közzé, ami a reformáció szellemének is megfelel, és az evangélikusok is bármikor bátran felolvashatnák a szószékről, mert az evangelizációt és a missziót állítja középpontba.