Balázs Géza nyelvész A gazdasági válság tünetei a mai magyar kommunikációban címmel tartott előadása a nyelv és válság viszonyát elemezte. Mint kifejtette a gyorsuló idő, az, hogy az embereknek semmire sincs elegendő ideje a nyelvben meglátszik. „A manipulációt a technológiai lehetőségek felerősítették, a tudatosan gerjesztett álmok és vágyak megnőttek a reklámok hatására” – fogalmazott a nyelvész. Az információáramlás szinte felmérhetetlen sebességének növekedésével kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy Freund Tamás neurobiológus így fogalmazott: „agyunkban lenne hely további információ feldolgozására és raktározására, azonban a befogadás sebessége nem növelhető.” Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanára a fenntartható fejlődés gondolatkörével nem ért egyet, mert „ennek az ábrándjával nem értek egyet, mert nem a gazdasági fejlődés kéne, hogy fenntartható legyen, hanem egy más, emberközpontú gazdasági szemléletet kellene megfogalmazni” – fogalmazott.

A mai kor tüneteivel kapcsolatban az előadó a gyorskultúra fogalmával a folyamatos pörgést, az idő hiányát jelölte. Az élmény, mint minden buli jelentkezett, míg az elfáradás és stressz korunk gyakori tünete. „Mai korunk a tudásalapú szemlélet helyett sokkal inkább keresésközpontú társadalom. Nem kell semmit sem megtanulni, csupán megkeresni” – mondta Balázs Géza. Ennek hatásaként látja azt a kulturális változást, mely infantilizálódáshoz vezet.

A nyelvész szerint, a gazdasági válság következményeként a nyelvi fordulatokban kialakult az óvatosság a másik pénzügyi helyzetével kapcsolatban. A válságirónia új nyelvi szóösszetételeket alkot, így a válságot sokszor oknak tüntetjük fel egyes helyzetekben. Balázs Géza elmondta, hogy „a Magyarországon korábban is meglévő pesszimizmus a válság hatására egyre erősödik.” Példaként említette, hogy a globális viszonyokat szem előtt nem tartó, a magyar nyugdíjasokra alkalmazott kisnyugdíjas megfogalmazás jelzi, mennyire körültekintetlenül járunk el szavainkkal. A nyelvész úgy látja, hogy erősödik az a fajta irigykedés, mely mások helyzetéből indul ki, és egyúttal feltűnik a „tespedés”, mely patópáli „ej, ráérünk arra még” szemléletet fogalmaz meg. A bankokkal szembeni bizalmatlanság felerősödése továbbá az indulatokba, vagy más országokba való kivándorlása számos embernek menekülést fogalmaz meg, bár a valódi megoldás nem ebben rejlik.

Balázs Géza átfogó előadásának végén elmondta: „ A krízis úgy, ahogy a pszichológiában valami változását, szemléletmódosítást igényel az embertől, ugyanúgy a gazdasági válság oldaláról is azt kéne vizsgálni, hogy a kialakult krízis milyen új szemlélet megfogalmazását teszi lehetővé.” A nyelvész úgy látja, hogy a művelődés, a kultúra előtérbe hozatala lehet az az alapvető program, mely a gazdasági válság fölé helyezhető, a társadalmat pozitívan megújító irányt mutathat.