Olyan békésen indult minden. Hosszú nap állt mögöttük, fárasztó volt a rengeteg ember kívánságait elviselni. Másra sem vágytak, mint a megérdemelt pihenésre a jól ismert csendes, békés helyen. Siettek is, hogy minél előbb odaérjenek, egy jót vacsorázzanak, kinyújtóztathassák fáradt lábaikat.

Aztán váratlan beütött a baj. Nem először kellett a problémával megküzdeniük, volt már hasonló az életükben. Nem véletlenül számítottak tapasztaltnak a szakmájukban, a problémamegoldás a mindennapjaik része volt. De most be kellett látniuk: ilyennel még sosem találkoztak. Nemcsak azért, mert váratlanul jött – különben megtették volna az óvintézkedéseket –, hanem azért is, mert a probléma intenzitása félelmetes volt. Mindent megpróbáltak, amit csak lehetett – hiába. A megoldandó feladat szinte elnyelte őket, már az életük is veszélyben forgott.

Ebben a kilátástalan helyzetben egy megoldást láttak: felébreszteni a Mestert. „Mester, Mester, elveszünk!” (Lk 8,24) S az ő szavára minden elcsendesedett. Nemcsak a vihartól háborgó tenger, de a félelemtől háborgó lélek is.

Ám a Mester, tőle szokatlan módon, itt nem zárta le az ügyet. Kérdésével ő keltett újabb hullámokat a lelkekben: „Miért nincs hitetek?” (Mk 4,40)
*
Nem sokkal később olyan békésen indult minden. Hosszú út állt mögöttük, fárasztó volt a rengeteg ember kívánságait elviselni. Másra sem vágytak, mint a közelgő ünnepet egy csendes, békés helyen megülni. Siettek is, hogy minél előbb odaérjenek, egy jót vacsorázzanak, kinyújtóztathassák fáradt lábaikat.

Aztán váratlan beütött a baj. Nem volt még hasonló az életükben. Sok problémával kellett már megküzdeniük, nem véletlenül számítottak már három éve tapasztaltnak a „szakmájukban”. De most be kellett látniuk: ilyennel még sosem találkoztak. Nemcsak azért, mert váratlanul jött – különben megtették volna az óvintézkedéseket –, de a probléma intenzitása és a nagysága félelmetes is volt. A Mestert már nem hívhatták, mert napok óta egy sziklasír rejtette őt.

Ebben a kilátástalan helyzetben egy megoldást láttak: jól bezárkózni, ajtót senkinek nem nyitni.

Ám a Mester ekkor sem hagyta őket magukra. Váratlanul „megállt a középen”, és szavával lecsendesítette a félelemtől háborgó lelküket. Jól ismerte övéit: kicsinyhitűségükben, az élet viharaiban békességre vágynak. Megadta nekik. Azt is tudta, ez alkalommal nincs helye a feddésnek, csak az ő mérhetetlen szeretetölelésének.

„Békesség nektek!” – szólt egykoron a vigaszra szoruló tanítványokhoz. „Békesség nektek!” – szól ma is a félelemtől háborgó lelkű követőihez.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 86. évfolyam, 11–12. számában jelent meg 2021. március 21-én.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.