- A különböző vallások szerint hol kezdődik az emberi élet?

- Az élet kezdetével kapcsolatos kérdéseinkhez szorosan kötődik valakinek a személyként való elfogadása és emberi méltóságának elismerése, ami két feltétel eredőjére vezethető vissza. Egyrészt az, hogy „species homo”-hoz tartozónak tekintünk egy életet, feltétele annak, hogy személynek ismerjük el. Másrészt a személyként való lét feltétele az ember méltóságának. A hangsúly mindenképpen a személy szóra kerül a nyugati gondolkodásban és ezáltal annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy az embernek elidegeníthetetlen jellemzője-e személyként való létezése, vagy pedig bizonyos tulajdonságai alapján tekinthető annak? A kérdés ott válik igazán jelentékennyé, ahol az ember lét kontúrjai életlenek. A legtöbb vallás azonban egyetért abban, hogy valamiből nem válik valaki. Tehát az emberi élet biológiai kezdetekor, sőt egyes vallásokban már azt megelőzően jelen van a személynek kijáró tisztelet igénye.

- Az Ön véleménye szerint hol kezdődik az emberi élet?

- Sokan úgy vélekednek, hogy fogamzás csak akkor történik, ha a megtermékenyítés terhességet is eredményez, mert a fejlődéshez szükséges feltételek ekkortól adottak. A bibliai antropológia és a modern embriológia közötti összhang akkor fejeződik ki, ha az ivarsejtek egyesülésétől fogva egy új emberi lény jelenlétét elfogadjuk.

- Milyen a különböző egyházak hozzáállása a preimplantációs genetikai diagnosztikához (PGD), vagyis az embrió beültetés előtti genetikai vizsgálatához?

- Az eljárással kapcsolatos egyházi véleményeket szemléletesen tükrözi a Német Püspöki Konferencia (DBK) és a Német Protestáns Egyházszövetség (EKD) „Wieviel Wissen tut uns gut?” című közös állásfoglalásában kifejtett nézet: „Az embrióknak azzal a céllal történő előállítása, hogy a genetikai defektussal rendelkező embriókat kiválogassák, feltételezi az életre méltó (lebenswert) és az életre méltatlan (lebensunwert) életek közötti megkülönböztetést.”  A dokumentum ezért ismételten megfontolandónak tartja azt a kérdést, hogy erkölcsileg vállalható-e a sikeres szelekció érdekében az embriók számának tudatos növelése és az életre méltó és méltatlan embriók közötti megkülönböztetés alkalmazása. 2001-ben kiadott nyilatkozatában a Német Püspöki Konferencia rámutat a szülői autonómia relatív voltára és megállapítja, hogy a betegség, a szenvedés és a halál az emberi élet elfogadható részei. Az ember istenképűsége alapján az élet szent és az istenképűségből fakadó méltósága is az.

- Mi az Ön, és az evangélikus egyház véleménye a nem egészséges génállományú embriók megsemmisítésével kapcsolatban?

- Véleményem szerint az emberi méltóság a kompromisszumkészség szabályozó elve. Ez igaz a preimplantációs genetikai diagnosztikával kapcsolatban is. A súlyos genetikai rendellenességet mutató preembriók beültetésének mellőzése erkölcsileg vállalható, amennyiben olyan korlátok között valósul meg, amelyek nem vezetnek az emberi élet önkényes értékek és kritériumok alapján történő tervezéséhez és figyelembe veszik, hogy a preembrió ontológiai és morális státuszának korrelációban kell állnia a gyakorlati határokkal. Az emberi méltóság elve a társadalmi együttélés kontextusában fejeződhet ki, abban a viszonyrendszerben, amelyben a jó és a rossz, egészség és betegség egyaránt jelen van. Az ebből adódó problémák felelős megoldására tett törekvések az ember istenképűségét és nagykorúságát tükrözik. Ezért egyetértek az Amerikai Lutheránus Egyház álláspontjával is: „A genetikai ismeretek felelősséggel történő használata a szűrővizsgálatok és a tanácsadás során a szükségtelen szenvedés megelőzése céljából Isten szándékával összhangban van. Bár, az is lehetséges és megtörténhet, hogy a bűnös ember rossz célra használja megszerzett ismereteit.”

- Etikusnak tartja-e, hogy a technológia birtokában életképtelen kromoszómaállományú embriókat helyezzünk fel az anyaméhbe az IVF program során?

- Status quo ante nem léphetünk. A technika fejlődésével együtt újszerű jogi és erkölcsi, nemkülönben vallási kérdések is adódnak. Hogy kérdésére válaszoljak: nem csupán etikátlannak, hanem értelmetlennek is tartanám, mert ezáltal lelki és testi szenvedésnek tennénk ki a szülőket.

- Etikus-e, hogy bizonyos országokban a terhességmegszakítás engedélyezett, ellenben a PGD nem?

- Véleményem szerint nem. De ez nem csupán etikai, hanem kulturális és gazdasági kérdés is. A PGD éppen arra ad lehetőséget, hogy már a várandósság előtt a családban előfordult, vagy feltételezhető súlyos genetikai rendellenesség megléte kimutatható legyen, hogy annak ismeretében biztonságosan tervezhetővé váljon a gyermekvállalás, ezáltal a későbbiekben ne kerüljön sor terhesség-megszakításra. Ez az egyén, vagy a házaspár öröklött genetikai kockázatának a kezelése. Nem szabad összekeverni a 20. században megjelent eugenikai programok szándékával, amelyre utalva több európai országban mind a mai napig elutasítják az eljárást. 

Dr. Orosz Gábor Viktor

evangélikus teológus, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense. 1998-ban szerzett teológus-lelkész diplomát az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, Budapesten. 1998–2000 között segédlelkész a kelenföldi és óbudai gyülekezetekben. 2003–2006-ig az MTA–EHE Szociáletikai és Ökumenikus Kutatócsoportjának tudományos munkatársa. A Luther Kiadó Eszmecsere sorozatának társszerkesztője. 2009-ben a jelent meg disszertációja a L’Harmattan Kiadó gondozásában Idegen méltóság. Preimplantációs genetikai diagnosztika és az emberi méltóság elve a teológia kontextusában címmel.