Az ifjúsági műsorokról, melyek formáját szüntelenül kerestük az évek során. Voltak ismeretterjesztő, beszélgetős és eseményekről tudósító adásaink. Szólnunk kellene a Lelki útravalókról – ezek napjainkban Hajnali gondolatok címmel mennek adásba. A kapcsolatokról, amelyeket a felvételek révén alakíthattam ki a különböző felekezetű szolgatársakkal. Vagy az Útmutató címet viselő ökumenikus műsorokról.

Interjúk, portrék, hitvallások

Különösen is kedves volt számomra, amikor Jelenits Istvánnal készíthettem interjút. Mindig tanultam belő- le, mindig kaptam egy új gondolati irányt. Ugyanezt elmondhatom id. Hafenscher Károlyról, Prőhle Károlyról, Reuss Andrásról is, hogy csak néhány nevet említsek a teljesség igénye nélkül. Id. Fabiny Tibor professzor hiányát állandóan érzem. Kevesen vannak, akik nem csupán tudói a történelemnek, de előadásukon keresztül érezhetjük, hogy mindennapjaikban is jelen vannak az évszázadok szereplői. Több önálló adást is készítettünk együtt. Például Luther végrendeletéről, az eredeti kéziratot felvéve; Bitskey Tibor részleteket olvasott fel belőle. Ez volt az első evangélikus műsor, melyet Nemes Takách Ágnes rendezett.

A Pest környéki evangélikus kastélyokról szóló adást pár héttel Fabiny professzor halála előtt vettük fel. Velünk jött mindenhova. A helyszíneken, Aszódon, Acsán, Szirákon rögzítettük az ismertetőit. Soha nem felejtem el ezeket a számomra maradandó, kedves élményt jelentő forgatásokat.

A Mai hitvallások az én ötletem volt. Arra gondoltam, hogy jó lenne, ha ismert emberek szólnának életükről, munkájukról, a végén pedig mindarról a motivációról, amelyet Jézus szeretete, útmutatása jelent az életükben. Az első adást Eperjes Károly színművésszel rögzítettük. Azután olyan pótolhatatlan portrék készültek, mint az Andorka Rudolf szociológusprofesszort bemutató utolsó film, de forgattunk Polgár Rózsáról, Szokolay Sándorról, az építészek közül Benczúr Lászlóról, Nagy Tamásról, Krizsán Andrásról is. Az evangélikus orvosok közül bemutattuk Manninger Jenőt vagy – hogy csak a legutóbbiak közül említsek egyet – Szabolcs Zoltán szívsebészt. És akkor még nem szóltam a Gryllus Dánielről és Vilmosról vagy a Levente Péterékről készült adásunkról. Dokumentumértékű felvételek ezek.

Alapkőtől szentelésig

Dokumentumértékűek a templomok építését az alapkő letételétől a szentelésig kísérő műsoraink is. Vallom, hogy az eseményekben mindig benne rejlik a misszió. Látszólag egy épület elkészültéről van szó, aztán a szentelés protokolláris eseményéről, de mindebben benne van egy-egy gyülekezet akarata, hite, összefogása. Olyan események ezek, melyeken keresztül más gyülekezetek is meg- érezhetnek valamit egy kis közösség öröméből, és talán erőt kaphatnak belőle.

Egy kicsit jobban megismerve ezen építkezések történetét, emberi sorsok rajzolódtak ki. Valahogy úgy éreztem ilyenkor, hogy testközelből élhettük meg és rögzíthettük az egyház történetének igen fontos eseményeit. Hiszen sokszor a külső feltételek megteremtésével elindult egy minőségibb munka is a gyülekezetekben.

A rendszerváltozás után épült templomokról, szentelésükről kivétel nélkül beszámolhattunk, néhánynak – például a dunaújvárosinak, a budahegyvidékinek – a megszületését az alapkő letételétől a szentelésig követhettük. De ott voltunk Sepsiszentgyörgyön is az új templom szentelésén. Minden alkalommal elmondhattam, hogy az ezekről szóló műsor több volt egyszerű híradásnál.

Azután elkészült az Evangélikus templomok című sorozatunk is, bemutatva nem csupán a templomokat, de a történelem során egy-egy település életében az evangélikusság közösséget formáló, megtartó erejét is.

A történelem üzent a német nyelvű evangélikusok kitelepítéséről vagy a málenkij robotra elhurcoltakról szóló adásainkban is.

Nem feledkeztünk el a szlovák tradíciójú magyarországi és a Felvidéken élő magyar anyanyelvű gyülekezetekről sem. Horváth Tamás rendezővel róluk is külön műsort készítettünk.

A reformáció jubileumi évéhez közeledve jó felidézni a reformáció városairól szóló, kétrészes adásunkat vagy a Linköpingben forgatott Wallenberg-műsort is. D. dr. Harmati Béla püspöknek nagy szerepe volt a létrejöttükben.

Versek pincében és kastélykertben

Különösen is kedves számomra két versműsorunk. Mindkettőnek a rendezője Nemes Takách Ágnes volt. Az elsőt Reményik Sándorról készítettük. Jól emlékszem a felvételre, Martonvásáron, a Brunszvik-kastély parkjában zajlott. Amikor Kiss Tibor gyártásvezetővel egy hétvégén felkerestük forgatásunk helyszínét, minden csendes, ideális volt. A felvételt azonban traktortól vonatzakatolásig sok minden zavarta. Néhány versnek persze még jót istett az az indulat, amellyel immár negyedszerre mondta el a színész…

Számomra felejthetetlen marad Jancsó Adrienne versmondása, de ugyanígy Kubik Anna, Papp János és Papp Zoltán szavalata is. A műsorhoz a képeket azután Erdélyben vettük fel. Kolozsvár mellett felejthetetlen a forgatás Radnaborbereken, a hegyek között. Operatőrünk Szirmai Béla volt, akivel Gyóni Gézáról szóló műsorunkat is készítettük. Az utóbbinak a felvételéhez ideális helyszínt találtunk budavári templomunk pincéjében és a budakeszi vadasparkban is. Az összekötőket Gyónon vettük fel.

* * *

Most látom, hogy sorozatomból lassan elmaradtak a sztorik, inkább leltár lett, vagy mondhatjuk úgy is: visszaemlékezés. Talán ez sem volt hiábavaló. Sok minden kimaradt belőle, de lehet, hogy egy másik alkalommal szólok még róluk. Hálát adok Istennek a találkozásokért, élményekért, a lehetőségekért, amelyeknek részese lehettem az elmúlt huszonöt évben.